Tényleg olyan nagy kérés a felnőtt gyerektől, hogy vegye fel az anyjának a telefont?

"csak annyit akart kérdezni, hogy ettem-e már"

Nekem a kedvencem ugyanez munka ügyben. Beszállító hív egymás után 5-ször miközben éppen szarok, majd annyit mond: elküldtem az e-mailt... :D

" Sajnos elidegenednek az emberek egymástól, a kommentek nagy része is ezt támasztja alá."

Egyáltalán nem erről van szó. Én ugyan szinte naponta beszélek anyuval, de egyrészt nő vagyok, másrészt mikor még otthon laktam, akkor is sokat beszélgettünk, de mégis azt írtam, hogy fogja magát vissza a kérdező, mert nem lesz jó, ha "zaklatja" a fiát, mikor eleve hetenbte látogatja.

Na, ezredjére megy már megint ugyanaz a szájtépés a turbószülőktől :D

Én megértem, hogy ti más világban nőttetek fel, meg más az életfelfogásotok, de szerintem nem ártana elgondolkodnotok azon, hogy a világon különböző emberek vannak, különböző felfogással és gondolkodással, és képzeljétek, még az érzéseink is különböznek egymástól, a szüleinkkel kapcsolatos személyes élményeink, meg ahogy azokat megéltük, szintén mindenkinél más és más - bár vannak bizonyos minták a bántalmazó szülők által traumatizált gyerekek élményeiben és gondolkodásmódjában, de ebbe nem mennék most bele.

Szóval ha egyes emberek heti 1 alkalommal akarnak beszélni a szüleikkel, mert nekik az esik jól, függetlenül attól, hogy miért, akkor azon nem fog változtatni pusztán azért, mert ti azt kommentelitek ide, hogy "ez nem jó, irgumburgum, akkor bezzeg majd sírni fogtok a szüleitek után, ha meghalnak, irgumburgum!!"

Ti se fogtok másképp gondolkodni a "szülőgyűlölők" kommentjeit olvasgatva, és ők sem fognak másképp gondolkodni a "bántalmazó helikopter-turbószülők" kommentjeit olvasgatva.

Fogadjátok el, hogy nem vagyunk egyformák, és nem fogtok tudni senkit se megváltoztatni, mert ez nem így működik.

Egy kis személyes észrevétel... Azok, akik a szüleikkel kapcsolatos személyes élményeikről írnak, a saját élményeikről írnak, magukról, a szüleikről. Aztán jönnek a "turbószülők", és elkezdenek személyeskedni és próbálnak bűntudatot kelteni. Remélem, nem ezt a mentalitást adjátok tovább a gyerekeiteknek.

És igen, a "turbószülők" alatt a pirossal extrém módon lepontozott kommentelőket értem, még ha ezzel általánosítok is, és olyanokat is egy kalap alá veszek velük, akik esetleg nem szülők, csak a szülőség megszállottjai - mert egy csoportba tartoztok. Nem véletlen a lepontozás.

A kérdezőnek azt javaslom, hogy ne telepedjen rá a fiára. Minél jobban próbálja erőltetni a dolgot, annál messzebb fogja lökni magától a fiát. Egyesek úgy vannak összerakva, hogy gyakrabban beszélnek a szüleikkel, mások pedig nem. A kérdező fia az utóbbi csoportba tartozik. Ha szeretettel nevelte a gyerekét, valószínűleg nem azért csinálja, mert nem szereti a kérdezőt, hanem mert neki egyszerűen nincs igénye a gyakoribb beszélgetésekre. Megértem, hogy kellemetlen lehet, de ha erőlteti, csak rosszabb lesz.

Még egy pár észrevétel és tanács a kérdezőnek:

"csak a sokadik hívásra veszi fel ès fel van háborodva, hogy miért kell őt hívogatni" >>> már elkezdte ellökni magától a fiát; ha elsőre nem veszi fel, 10-edjére se fogja, de ha mégis, akkor dühösen-ingerülten, és csak azért, hogy túlessen a kötelező beszélgetésen, mert fárasztó, kimerítő, lelkileg megterhelő ez a beszélgetés a gyereke számára

"mi volt a munkában, mi ebédelt" >>> ezek nem igazán fontos dolgok, csak sallang, és feltételezem, hogy a beszélgetéseik nagy részét hasonló dolgok teszik ki; sőt, feltételezem, hogy azért kérdezi ilyenekről, mert nem tudja, mi másról kérdezze, és ez a gyerekben is azt az érzést kelti, hogy a szülője csak üres fecsegésre hívta fel; kérdezze arról, hogy amikor "ez" meg "ez" történt vele, azt hogyan élte meg, mit érzett, az milyen érzés volt számára? kérdezze meg, hogy mit csinálnak a hétvégén a párjával, kérdezze a hobbijáról, kérdezze a számára fontos dolgokról, ne a hülye ebédről meg a munkáról

"Viszont nem igaz, hogy nem direkt csinálja. Érdekes a haverjainak egyből feltudja venni. A múltkor is épp nálam volt, amikor hívta a barátja, na neki rögtön feltudta venni." >>> igen, direkt csinálja, mert számára megterhelő a beszélgetés önnel, de ezt már fent leírtam

"Egyszerűen nem tudom, már mit tegyek.. Volt olyan, hogy direkt nem hívtam napokig, 4 nap után hívott fel.." >>> ne csináljon semmit, a gyerek majd hívja, amikor neki jólesik; tehát 4 nap után felhívta, vagyis van a részéről némi érzelmi kötődés, keresi a társaságát (kivéve, ha bűntudatból hívta fel, ami viszont súlyos gond - és ha ön örül annak, hogy a gyereke bűntudatból hívta fel, az még súlyosabb gond [nem, ez nem rosszindulatú feltételezés, csupán "igen" válasz esetén javaslat egy mély önvizsgálatra]), csak nem olyan gyakorisággal, amit ön ideálisnak tart - ettől függetlenül sokadjára is leírom, hogy ne erőltesse magát a gyerekére, mert azzal csak árt a kapcsolatuknak, inkább tartsa meg azt a távolságot, ami a gyereke számára nem kellemetlen

Nem, tényleg nem vagyunk egyformák, viszont:

"mi volt a munkában, mi ebédelt" >>> ezek nem igazán fontos dolgok, csak sallang"

Ez éppen ezért van, aki azért kérdezi, mert érdekli, nem azért, mert nincs mást. Mert én is szoktam kérdezni attól, aki fontos nekem, mert érdekel, pont. Ti meg fogadjátok el ezt.

Kérdező: nem tudsz mit tenni, ha nem veszi fel, írj neki mondjuk messengeren és ennyi.