Mennyire elvárható a folyamatos “elérhetőség” (telefonon-online) a már elköltözött felnőtt gyerektől?
Felnőtt vagyok, évek óta külön élek a szüleimtől. Alapvetően jó a kapcsolatunk, de ha nem érnek el bármikor attól nagyon mérgesek lesznek.
Már többször is megharagudtak rám amiért “eltűnök” meg “nem méltóztatok elérhető lenni”, ezt azért mert van hogy csak 2-3 óra múlva látom hogy kerestek, mert mondjuk épp filmet nézek amikor hívnak vagy írnak. (Otthon se szeretem megállítani a filmet ha már elkezdtem, de moziban meg ugye pláne nem fogok se bent telefonálni, se kimenni a teremből emiatt)
Vagy este rám írnak, hogy nem beszélünk-e videohívásban, és ha válaszolok hogy nem vagyok otthon, szólhattak volna előbb akkor megsértődnek hogy a “csavargás” fontosabb mint ők. Sportolás közben is “rápillanthatnék néha” a chatre szerintük.
Volt hogy a kertben voltam, a telefonom meg bent töltőn, emiatt 2 órán át nem vettem észre hogy hívtak, emiatt nem jutott jegy nekünk valami programra (amiről akkor hallottam először) és akkor nagyon megharagudtak.
Többször is mondták már hogy mi lesz ha bajuk lesz én meg nem is veszem észre ha csörög a telefonom, stb.
A munkaidőmet tiszteletben tartják ha akkor nem válaszolok, de semmi mást.
Már ott tartok hogy van egy enyhe gyomoridegem ha moziban vagyok vagy más helyen ahol nem látom a telefonom, mert tudom hogy jön az összeveszés ha esetleg azalatt keresnek. Társaságban is folyton csekkolom legalább az értesítéseimet, hogy ugye nem kerestek. Pedig sokszor jobban esne elrakni kicsit a telefont.
Szerintetek mennyi idő az “elvárható”, mennyi időn belül “muszáj” válaszolni szülő-gyerek kapcsolatban? Hogy tudnám megértetni velük hogy néha bizony van 2-4 órás programom vagy dolgom?
válasza:mennyi időn belül “muszáj” válaszolni szülő-gyerek kapcsolatban
Egy kontrollmániás szülőnek azonnal, normális szülő meg nem az órát nézi.
válasza:Egyáltalán nem elvárható, külön élsz, külön kasszán, nem függsz tőlük, nem kellene, hogy emiatt idegeskedj. Szerintem amikor észreveszed és ráérsz, illik felvenni/visszahívni, de az is teljesen rendben van, ha megfeledkezel róla véletlenül és nem hívod őket vissza. A helyedben nem venném magamra ezeket a sértődéseket, hagynám, had fortyogjanak magukban - ami elég könnyű, mivel nem velük élsz és független vagy már tőlük ;) -, aztán úgyis rájönnek, hogy jobb beletörődni ebbe, ha beszélgetni akarnak veled.
Esetleg megbeszélhetnétek, hogy melyik nap, milyen időpont környékén hívjátok egymást és azon felül meg csak akkor, ha baj van vagy valami nagyon sürgős/fontos dolog.
válasza:"Többször is mondták már hogy mi lesz ha bajuk lesz én meg nem is veszem észre ha csörög a telefonom, stb."
GONDOSÓRA!!!!! - Ez a kulcsszó. Ha attól félnek, hogy bajuk esik, igényeljenek GONDOSÓRÁT!!!
Amúgy meg apám - szegény, míg élt - ugyanilyen dögerőszakos volt és elvárta, hogy mindig, azonnal álljak rendelkezésére. Mi pont papucstávolságon kívül laktunk, tehát egy településen, de másfél kilométerre. Volt, hogy a párommal kettesben akartunk lenni hétvégén, inkább kikapcsoltam a telefonomat. Akkor e-mailben nyaggatott, de ott legalább volt időm reagálni. Pedig én szívesen le-le szaladgáltam apámhoz a nagy családi házba, hisz gyalog negyed óra, biciklivel 5-10 perc, kocsival 2 volt. De amikor egy hétvégi napon korlátlanul nem tudta hol a határ, nagyon besokalltam. Egy odaszaladás bele is fért, de amikor háromszor négyszer is le akart cibálni, akkor vezettem be a mailes verziót.
válasza:Valaszolj akkor, amikor raersz es alkalmas neked.
En sem varom el a lanyomtol, hogy naphosszat az iPhone-jat lesse es valaszoljon azonnal, meeting, uzleti ut, nyilvan nem akkor fogok leallni vele trecselni a macskarol... :-D
válasza:Semennyire, akkor sem ha együtt élsz velük.
Ők azt várják el, hogy, mindenki hozzájuk igazodjon, mert szerintük a, világ körülöttük forog.
Nárcisztikus, egoista emberek!
Meg kell nekik tanítani, ha ennyi idő alatt nem sikerült, hogy másnak is van élete, nem csak nekik, és tartsák tiszteletben!
Ha nem veszik tudomásul, tiszteletlenek, nem kell nekik felvenni a telefont egyáltalán, majd rájönnek!
Szörnyű, hogy mennyi ember életét mérgezik meg az ilyen kontrollmániás szülők.
Felnőttként ezekből a gyerekekből lesz szorongó ember, akik senkinek nem mernek nemet mondani, kihasználja őket mindenki, "bocs, hogy, élek" módon.
Már gyerekként megtanítják velük, ha nem úgy viselkednek, mint egy kutya, akkor megbüntetik őket.
Állandó készenléti állapot alakul ki emiatt, ami a teljes életvitelt tönkreteheti.
válasza:Mikor még velük éltem, akkor volt hogy arra mentem ki a moziból hogy huszonvalahány nem fogadott hívásom van tőlük. Pedig akkor tudták is hogy moziban vagyok, és azt is hogy mettől meddig tart a film. :(
#6
Rám pont fordítva hatott, kifejezetten határozott korlátokat állítok és nem hagyom magam ugráltatni, sokak szerint a legrosszabb tulajdonságom de nem érdekel, mióta önálló életem van és megtehetem, azóta nem hagyom magam rángatni.
Csak a szüleimmel van ebből állandó konfliktus, minden más ismerősöm vagy megérti vagy pedig lekopik / lekoptat.
#7
Természetesen nem szoktam felvenni, ha akarnám se tudnám ha úgy van. De utána pont ebből lesz a sértődés meg a harag…
válasza:#8
Teljesen rendben van, hogy nem hagyod magad ugráltatni.
Ez csak olyan embereknek negatív tulajdonság, akik szeretnek másokat kihasználni.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!