Mennyire elvárható a folyamatos “elérhetőség” (telefonon-online) a már elköltözött felnőtt gyerektől?

Felnőtt vagyok, évek óta külön élek a szüleimtől. Alapvetően jó a kapcsolatunk, de ha nem érnek el bármikor attól nagyon mérgesek lesznek.

Már többször is megharagudtak rám amiért “eltűnök” meg “nem méltóztatok elérhető lenni”, ezt azért mert van hogy csak 2-3 óra múlva látom hogy kerestek, mert mondjuk épp filmet nézek amikor hívnak vagy írnak. (Otthon se szeretem megállítani a filmet ha már elkezdtem, de moziban meg ugye pláne nem fogok se bent telefonálni, se kimenni a teremből emiatt)

Vagy este rám írnak, hogy nem beszélünk-e videohívásban, és ha válaszolok hogy nem vagyok otthon, szólhattak volna előbb akkor megsértődnek hogy a “csavargás” fontosabb mint ők. Sportolás közben is “rápillanthatnék néha” a chatre szerintük.

Volt hogy a kertben voltam, a telefonom meg bent töltőn, emiatt 2 órán át nem vettem észre hogy hívtak, emiatt nem jutott jegy nekünk valami programra (amiről akkor hallottam először) és akkor nagyon megharagudtak.

Többször is mondták már hogy mi lesz ha bajuk lesz én meg nem is veszem észre ha csörög a telefonom, stb.

A munkaidőmet tiszteletben tartják ha akkor nem válaszolok, de semmi mást.

Már ott tartok hogy van egy enyhe gyomoridegem ha moziban vagyok vagy más helyen ahol nem látom a telefonom, mert tudom hogy jön az összeveszés ha esetleg azalatt keresnek. Társaságban is folyton csekkolom legalább az értesítéseimet, hogy ugye nem kerestek. Pedig sokszor jobban esne elrakni kicsit a telefont.

Szerintetek mennyi idő az “elvárható”, mennyi időn belül “muszáj” válaszolni szülő-gyerek kapcsolatban? Hogy tudnám megértetni velük hogy néha bizony van 2-4 órás programom vagy dolgom?