Mennyire elvárható a folyamatos “elérhetőség” (telefonon-online) a már elköltözött felnőtt gyerektől?
Felnőtt vagyok, évek óta külön élek a szüleimtől. Alapvetően jó a kapcsolatunk, de ha nem érnek el bármikor attól nagyon mérgesek lesznek.
Már többször is megharagudtak rám amiért “eltűnök” meg “nem méltóztatok elérhető lenni”, ezt azért mert van hogy csak 2-3 óra múlva látom hogy kerestek, mert mondjuk épp filmet nézek amikor hívnak vagy írnak. (Otthon se szeretem megállítani a filmet ha már elkezdtem, de moziban meg ugye pláne nem fogok se bent telefonálni, se kimenni a teremből emiatt)
Vagy este rám írnak, hogy nem beszélünk-e videohívásban, és ha válaszolok hogy nem vagyok otthon, szólhattak volna előbb akkor megsértődnek hogy a “csavargás” fontosabb mint ők. Sportolás közben is “rápillanthatnék néha” a chatre szerintük.
Volt hogy a kertben voltam, a telefonom meg bent töltőn, emiatt 2 órán át nem vettem észre hogy hívtak, emiatt nem jutott jegy nekünk valami programra (amiről akkor hallottam először) és akkor nagyon megharagudtak.
Többször is mondták már hogy mi lesz ha bajuk lesz én meg nem is veszem észre ha csörög a telefonom, stb.
A munkaidőmet tiszteletben tartják ha akkor nem válaszolok, de semmi mást.
Már ott tartok hogy van egy enyhe gyomoridegem ha moziban vagyok vagy más helyen ahol nem látom a telefonom, mert tudom hogy jön az összeveszés ha esetleg azalatt keresnek. Társaságban is folyton csekkolom legalább az értesítéseimet, hogy ugye nem kerestek. Pedig sokszor jobban esne elrakni kicsit a telefont.
Szerintetek mennyi idő az “elvárható”, mennyi időn belül “muszáj” válaszolni szülő-gyerek kapcsolatban? Hogy tudnám megértetni velük hogy néha bizony van 2-4 órás programom vagy dolgom?
#10
Korlátokat állítok velük szemben is (nem veszem fel / nem írok vissza ha nem alkalmas), velük van csak összeveszés ebből, másokkal nincs.
Velük nem tudok az ismertség elejétől kezdve így viselkedni, mert újszülött koromtól ismerjük egymást.
Én szülő vagyok, elmondom it “várok el” a külön élő gyerekemtől. Ha írok neki, akkor válaszoljon, ha elolvasta. Ha nem ér rá, akkor csak annyit, hogy most nem jó, majd később írok. Mivel nem életszerű, hogy egész nap nem néz rá a telefonjára, ezért kb fél napon beszül “várom” a választ. Ha valami azonnal kell, akkor hívom.
Mi nem beszélünk, irogatunk minden nap, heti pár alkalommal. Ez mindkettőnknek megfelel.
#13
Nem volt semmilyen harc, egyszerűen tilos volt bármiféle “határ”.
Aztán elköltöztem és végre van módom határt húzni. De ebből minden alkalommal összeveszés van. Amit nem szeretek, ezért szorongok.
Kérdező, egyedüli gyerek vagy ugye? Jellemzően anyád csinálja ezt a sértődős cirkuszt? Vagy mindketten? Vagy anyád inkább, de apád - hogy ne rajta csattanjon anyád dühe - inkább téged ostoroz?
Van nekik rajtad kívül is életük? Vagy te vagy számukra A Program?
#15
Egyedüli gyerek vagyok, igen. Mindketten megsértődnek.
Vannak programjaik, utazgatnak, barátokkal mennek ide-oda. Ezért sem értem.
#16
Ha egy-két nap után se reagálnának akkor aggódnék. De pár óra miatt nem.
Kérdező, ha velem így viselkedtek volna a szüleim, akkor bekeményítettem volna. Megmondtam volna nekik, hogy mostantól nem veszem fel nekik a telefont, üzeneteikre nem reagálok. Kéthetente egyszer felhívom őket, akkor elmondhatják az összes dolgot, amit addig annyira közölni akartak, ill. megkérdezhetik mindazt, amit két héten át akartak. De amint elkezdenek cseszegetni, leteszem a telefont és legközelebb két hét múlva állok velük szóba ismét.
És én ezt keményen be is tartanám. Akikkel nem lehet békés úton szót érteni, azokkal így kell.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!