A gyerektől szinte semmit sem lehet itthon csinálni. Felnőtt nélkül nem tud játszani! Mikor növi már ezt ki?

Ha a gyereknek nincs semmilyen betegsége vagy problémája, akkor egy 6 évesnél ez bizony nem az ő hibája...

A szülőknek kell valami keretet adni az időnek, a napjának. Így unatkozik. Egy 6 évessel már meg lehet beszélni, hogy mikor, mit csináljon. Legyen neki is valami dolga, feladata. Nyugodtan rá lehet bízni kis munkákat: töröljön port, rendszerezze a mosott vagy a szennyes ruhákat, üljön le valamit feladatozni (nem tudom, iskolás-e, de ovisoknak is vannak nagyon jó foglalkoztató könyvek).

Segítsen neked: te ásol, ő gereblyéz (ha van neki megfelelő méretű kis kerti szerszáma, mi vettünk a gyerekeknek), metszésnél hordja el az ágakat, mindenféle apróságot tud a ház körül is segíteni.

Ehhez persze az kell, hogy neki is legyen saját ideje, amikor vele foglalkoztok. Tudnia kell, hogy mondjuk majd ebét után egy órát játszunk, addig pedig mindenkinek megvan a maga dolga.

A gyereknek meg kell tanulnia feltalálni magát, csak úgy magától nem fogja tudni, a szülőknek kell őt vezetgetni ebben. Először lehet, hogy többet fog pl. a közös munkában hátráltatni, mint segíteni, de ha összeszoktok, nagyon jól fog menni, és mindenkinek szép élmény lesz.

Kérdés, hogy az anyja tud e tőle mást csinálni. Nem lehet, hogy most “örül, hogy apa otthon van” és “csak veled akar lenni”?

Az én fiam 2,5 éves, persze szereti és igényli, hogy játszak vele, de nem nyúz egész nap. Tudok tőle mosogatni, főzni, még a gyakorit olvasni is. Az apját jobban nyúzza, de nincs is vele 0-24-ben. Azt a kis időt amit együtt tölthet vele ki akarja használni, jellemzően délután és hétvégén.

Persze, mert (még) nincs ehhez szokva. Itt kell neked határozottnak, de kedvesnek lenned, és ha kell, százszor is elmondani, hogy most ezt muszáj megcsinálni, gyere, segíts te is, úgy hamarabb végzünk, és hamarabb tudunk játszani.

Ehhez persze kell két dolog: betartani, hogy tényleg játszani fogtok utána, ha megígérted... mert ha nem, azt nagyon-nagyon meg fogja jegyezni, még évek múlva is felemlegeti.

A másik, hogy ez nem fog elsőre menni. Nem mondom, hogy nem lesznek hisztik, dehogynem. De nem kell engedni neki, ha hisztizni akar, menjen a szobájába, és ha majd megunja, jöhet segíteni. Biztos lesz eleinte sírás meg durci. De ha most nem szoktatjátok meg az időbeosztásra, feladatteljesítésre, a maga szintjén a kötelességek teljesítésére, akkor mit kezdetek majd vele, ha elkezd kamaszodni, nem akar tanulni, nem tart rendet a szobájában stb.

Hidd el, most még sokkal könnyebb ezeket lejátszani vele. Az a fontos, hogy te ne veszítsd el a türelmedet, ne kezdj vele kiabálni, ne sértődj meg a reakcióján.

A nemsoká 5 éves lányom el tud lenni egyedül, amíg főzök délelőtt, vagy egyéb dolgom van. De ehhez kellett az, hogy már kcsi korától mondtam neki, hogy kicsim, anyának most van egy kis dolga, addig játsszál ezt vagy azt, vagy gyere segíteni, de nekem ezt meg kell csinálni, utána ráérek. Most már tudja magától is, és nem macerál, ha dolgom van. Persze megvan a közös játék ideje is. A kisebbikem 15 hónapos, vele még nyilván nem ilyen egyszerű, de őt is próbálom úgy terelgetni, hogy ráálljon erre. Pl nem dobom el a fakanalat és rohanok játszani, hanem adok neki is tálat, fakanalat, és játsszon mellettem a konyhában. Persze ha nagyon nyűgös, és semmi nem használ, megyek, de előbb próbálok mást bevetni.

Egy 6 éves sajnos tényleg azért ilyen, mert hagyjátok neki. Meg lehet mondani, hogy apa most gereblyézik, ha akar, segíthet, ha nem, játsszon mást, utána majd fociztok, bicikliztek, akármi. Ha hisztizik (tuti fog eleinte, mert nem ehhez van szokva), akkor hisztizzen, egy ekkora gyerek túléli. Majd szép lassan megszokja, és nem lesz hiszti. Bocsiy de ezt tényleg ti rontottátok el, nektek kell változtatni rajta.

Azért ilyen, mert hagytátok és nem szoktattátok hozzá az elejétől az egyedüli játékhoz. Ha nyafog, hogy apa gyere, és apának dolga van, akkor nyugodtan meg lehet mondani, hogy majd később, addig játsz egyedül.

Be lehet dogni pakolni, a házimunkába segíteni, a nagyot az elejétől így szoktattam, a kicsinél is ez a rendszer. Délelőtt sokszor az ebédet dobom össze, vagy takaritok, a két gyerek meg eljátszik magának.

Nem kell azonnal ugrani neki.