Most èn vagyok a rossz anya, amiért nem támogatom, hogy a fiam albérletbe költözzön?

21, azért valljuk, ez amit leírsz, ritka mint a fehér holló...

Általában anyucika kontroll alatt tartja az otthon lakó fiatal párt, állandóan benéz hozzájuk, kérdezgeti őket, beleszól mindenbe.

Jaj, kérdező... honnan veszed, hogy olyan barátnője lesz, aki veled akar majd lakni? Eleve azt miből feltételezted, hogy a fiad örökké veled akar majd élni? Ha én egy felnövekvő gyerek mellett nagyobb összeghez jutnék, nem nagyobb házat vennék, hogy röghöz kössem szerencsétlent, inkább plusz egy kis lakást. És ha szeretne saját életet kezdeni (amiben maximálisan támogatom, mert aki a gyerekszobában lakik, az gyerek marad, nekem viszont az a dolgom, hogy az önállóság és felnőttség felé segítsem), akkor mehet oda, vagy ha nem megfelelő helyen van, eladhatjuk, és az árát befektethetjük egy másikba. A nagyobb házzal csak csökkentetted a lehetőségeit, és magatokat is megszívattad, mert ha a gyerek (jogos és normális igényeinek eleget téve) elmegy, ottmarad a nyakatokon a drága fenntartású, nagy hodály.

Anyósomék is azt várták, hogy a fiuk majd ottmarad abban a naaaagy házban, a párját odaviszi. A menyecskét biztos úgy képzelték el, hogy teljesen megfelel neki az, hogy kap egy priccset mások otthonában, mert a semmiből jön, és nincsenek elképzelései sem. Hát nekem voltak. Meg lehetőségeim is. Úgyhogy összeköltöztünk ketten, egy külön lakásban. A férjem is megállapította, hogy bármennyire is szereti a szüleit, ha még mindig ott élne velük, az agyára mennének a folytonos felesleges vigyázásukkal, gondoskodásukkal, aggodalmaskodásukkal ("miért értél haza később?", "ettél?", "ne most nyírd a füvet, nagyon meleg van", "vegyél fel sapkát", "meg ne vágd magad"). Engem meg még annál is jobban idegesítenének, mert nekem még csak nem is a szüleim, meg én más légkörben nevelkedtem, sosem kezeltek ennyire gyerekként, tutujgatva.

És ha egy kiadós dugás után köntösben, szexszagúan kimész a konyhába egy kávéért, igenis zavaró, ha az anyukádnak vagy anyósodnak kell ott jóreggeltezned, aki aztán be akar menni a párás szobába megnézni, van-e ott valami szennyes, mert ő épp indítana egy mosást, és még fér bele. Nem érzed, hogy felnőttként nem jó szülővel lakni? Más szülőjénél meg aztán főleg nem.

Én 22 évesen mentem albérletbe a barátommal. Nem szóltak bele a szüleink. Támogatást nem kértünk, nem kaptunk, összegyűjtöttünk annyit, hogy nekivághassunk az ismeretlennek, 200/120 km-re kerültünk a családjainktól. Én előtte már 4 évet koliban éltem a főiskola miatt, eszembe nem volt, hogy az önállóságom feladjam, és hazaköltözzek. Nekünk ez egy remek döntés volt. Hiába pénzkidobás, az önállóság, akinek igénye van a függetlenségre, minden pénzt megér.

Mi azóta vettünk egy házat, aminek a tetőtere beépíthető, és pont attól félek, hogy nehogy úgy járjunk, mint a szüleim, hogy felépítettek egy óriási házat, és nekem pl. első dolgom volt lelépni ugye, a tesóm anyásabb, ő otthon lakik, de azóta családot alapított. A felesége meg menne elfelé az anyóséktól persze... xD Szóval ők se fognak örökké ott élni, és a szüleim magukra maradnak egy gigantikus házban.

A férjem megnyugtatott, hogy ha be is építjük a tetőteret (merthogy kezdjük kinőni), még sokáig nem fog kirepülni a kisebbik csemeténk, mert még épp csak gömbölyödik a hasamban :) a lányom viszont már lassan gimibe megy, aztán pikkpakk 18 éves lesz, és fogadok, hogy az anyjára ütött, és élni akar majd.

Remélem olyan férfit választ majd magának, aki nem a szüleivel szeretné leélni az életét, hanem megtapasztalhatják a szabadságot, ahogy anno mi is a férjemmel.

Most van itt az ideje efy kisebb házat, es egy kis lakást venni.

Így mindenki boldog lesz.

23-as nagyon okos vagy, csak kar, hogy ez nem a valosag!

En meg egyetemistakent azt lattam, hogy a barataim/ismerosiem mind koliban vagy albiban laktak (en is), aztan soha senki nem koltozott haza tobbet, vegzes utan se.

Na es akkor mi van? Mindenki tapasztal valamit, de ettol fuggetlenul ezt igy tilos elkonyvelni, hogy ugy van es kesz.

Nem, van ilyen is, olyan is.

De a lenezes az megy, latom :) Nem a diploma teszi az embert!

Nem csak a melosok laknak alberletben!