Most èn vagyok a rossz anya, amiért nem támogatom, hogy a fiam albérletbe költözzön?

Fú öcsém, ugyanilyen az én anyám is. 10 éve költöztem el otthonról, 24 évesen, már 2 éve jártunk a feleségemmel, és össze akartunk költözni, fél évig azt hallgattam, hogy az albérlet egy feneketlen kút, locsoljuk másnak a pénzt. Amikor meg megkérdeztem, hogy oké, akkor mi a megoldás, hogy a barátnőmmel együtt lakjunk? Akkor nagy kuss volt, és hebegés habogás, hogy az albérletben másnak fizetek. Mondtam neki, hogy jó, adsz pénzt lakásra? Vagy mi legyen? Nem, nincs neki pénze, na, nekem sincs, mondtam neki, ezért megyünk albérletbe. Ma már saját lakásunk van, hitelre, de ezért is pampogott, 30+ éves vagyok.

Kérdező, ne legyél ilyen, örülj, hogy önállósodik, nem a pici fiacskád már, fogadd el, hanem a felnőtt fiad, aki saját életre vágyik, és nem anyuci szoknyája alatt. Foglalkozz a saját dolgoddal.

Nem vagy az, csak a társadalom átmosta a mai fiatalok agyát. Tudod "mamahoteles pasi" = életképtelenféreglustasenkicsicska a csajok szemében. (Miközben ők is otthon, anyuéknál várják a fehér BMW-s heceget.)

Engedd el! ÉS SEMMIBEN NE TÁMOGASD!!! Ne főzz rá, ne moss rá! 1/2 - 1 év, és rájön, hogy hiába a csajozó lakás, ha nincs pénze egy pizzára sem meghívni a leánykát.

Vagy a te fiad is 18 évesen keres IT seniormérnökdoktorprogramozó mesterként havi 3,4M-et? >:)

Szeretettel fojtod meg a fiadat, merő jóságból lelkileg tönkreteszed.

Hagyd békén ,menjen ki az életbe.

A lányom 21 évesen két bőrönd ruhával ment ki az életbe, a srácnak is kb ennyi volt. Ma,32 évesen , házuk van, kocsijuk.Önerőből és az apósa tudott nekik adni valamennyit.

És boldogak ! Ez a fontos, nem a szülők gondoskodó, okoskodó beleszólása...

Kedves Kérdező! Ha egy gyereket nem engednek kiröppenni a megfelelő időben, akkor előbb vagy utóbb, de menekülni fog. És vissza sem néz többé.

Ne kössél zsineget a szárnyaira és ne láncold őt a bokáidhoz. Engedd el, hogy megvívhassa a felnőtté válás csatáit. És ha ezzel végzett, vissza fog találni hozzád.

Nem vagy rossz anya, és fiatalként is azt mondom, szerencsés helyzetben van az a "gyerek", aki lakhat otthon, és spórolhat, nem pedig albérletet kell nyögnie. Valóban így indul jobb esélyekkel.

Viszont túlzás azt várnod, hogy maradjon ott majd barátnőstül mindig. Külön életre és élettérre van szüksége, ahol te csak vendég vagy, nem lakó. Házat venni tehát emiatt túlzás volt.

Hogy pedig addig sem akar maradni, valószínűleg az se a véletlen műve. Talán szerinte nem olyan jó a kapcsolatotok, hogy megérje maradni és gyűjteni.

Olyan vagy, mint a nagynéném: 30 évvel ezelőtt kétszintes családi házat építettek direkt, hogy a két fiuk ha megnősül, majd továbbra is ott tudnak lakni - nem, a ház nem kétgenerációs, fent csak egy fürdő és két kis szoba van.

Na, ő komolyan meglepődött és azóta is csalódott, hogy mindkét fiú különköltözött, és saját házban/lakásban laknak azóta már a saját családjukkal.

Mert hát hogy lehetnek ilyen hálátlanok, hiszen milyen szuper lett volna feleséggel-gyerekekkel együtt a régi gyerekszobájukban élni...