Most èn vagyok a rossz anya, amiért nem támogatom, hogy a fiam albérletbe költözzön?
23 éves a fiam. Pár éve, amikor örökséghez jutottunk vettünk egy nagyobb házat, hogy fiamnak ne legyen gondja a lakhatással. Egy ideje mondogatja a fiam az albérletet, de nem támogatom, mert az összes pénze elmenne így, de ezt nem érti meg. Mondtam neki, hogy ide azt hív, akit csak akar később, ha lessz komoly kapcsolata ide hozhatja a barátnőjét is, de őt zavarja azt, hogy én bele látok az életébe, viszont nem értem, hogy miért, nem hiszem, hogy lenne bármilyen szégyellni valója.
Nem érti meg azt, hogy ha albérletbe megy soha nem lessz semmije, ha itt marad akkor nem kell idegeskednie azon, hogy kitudja-e fizetni a lakbért én soha nem kértem tőle pénzt inkább én támogattam őt.
Tényleg, írod, hogy amikor örökséghez jutottatok vettetek egy nagyobb házat.
Addig hol laktatok? Albérlet?
#91
Gondolom kisebb házban, amit eladtak.
Több agyad van mint a fiadnak az ezer.
Én 30 évesen is otthon dekkoltam, mer nem vót nőm.
Manapsag a nok szoba sem allnak olyannal aki meg a szuleivel lakik. Ertheto hogy a sajat eletet akarja elni.
Mas az amikor hazavisz egy csajt es nincs ott senki, mint az amikor a szuloket kerulgetik, te meg nezel hogy ki az a csaj a hazban. Bemutatni nyilvan nem fogja az elso randi utan mert kitudja mi lesz az ismerkedesbol.
A masik dolog hogy ha megy valahova akkor tuti megkerdezed, marcsak kivancsisagbol is hogy hova keszul. Ha egyedul van akkor akar ejszaka kozepen elmehet egy csajhoz, vagy atmegy a haverjahoz inni, vagy hozza jonnek at a haverok pialni es lehet hajnali 1ig megy a buli.
Senkinek nem kell az orrara koltni hogy epp mit csinal.
Gondolkozz hogy te mit tennel vagy tettel mikor fiatal voltal. Igaz hogy 25-30 evvel ezelott mashogy volt de gondolom te is fiatalon a sajat eletedet akartad elni es nem a szuleidnel dekkolni. Anno gyakoribb volt hogy az ember a szuleinel lakott, akar a parjaval is de ma mar egyre ritkabb.
28 évesen költöztem el otthonról, saját lakásba.
Nem mentem el soha albérletbe,volt egy célom,hogy 30 éves korom elött legyen egy saját kis lakásom.
Rengeteget dolgoztam érte.
De viszont abszolút megértem,hogy függetleníteni akarja magát, ráadásul,ha egy 2 szobás lakást vesz ki egy haverjával akkor az olcsóbb is.
Most képzeld el a 23 éves fiadat,elmegy egy szórakozóhelyre,felszed egy csajt majd azt mondja neki,hogy
"Az első busszal menjünk haza anyámhoz"
Hidd el nem válik be,tudom próbáltam,a csajok nagyon gyorsan lekopnak.
10 oldalon át jól leírták a dolgokat.
Esetleg ha nem csak anyagi, hanem érzelmi oldaláról is megközelítenéd a szituációt?
Én csak azt nem értem miért baj az, ha valaki megmer kérdezni valamit a felnőtt fiától vagy kiváncsi arra, hogy mi történik vele.
Nekem mindig azt mondta, anyám, hogy addig örüljek, amíg van aki megkérdezze mi van velem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!