Ez fair anyámék részéről?
Nagyon szeretnék elköltözni a páromhoz, de még tanuló vagyok (egyetem), így nem tudnék mellette annyit dolgozni, hogy el is tartsam magam. Igen, nem vagyok mindent egyszerre bírő hős, ahogy a neten mindenki más az. Max hétvégén lenne rá időm.
Anyuámék viszont nagyon szigorúak. Nem engednek szinte semmit. Bulizni is alig járhattam amíg 18 nem lettem, minden ismerősömmel problémájuk volt stb. Most, hogy felnőtt vagyok sem néznek jó szemmel semmit. Állandó ordítás megy otthon. A párom szerintük nem hozzám való, holott alig ismerik. 27 éves és szerintük ez hatalmas korkülönbség. Hát szerintem nem :D a párom felajánlotta, hogy “eltart” ha elköltözök hozzá, de én ezt nem szeretném így hétvégén mindenképp dolgoznék ebben az esetben, hogy valamennyit én is tehessek a közösbe.
A probléma az, hogy anyukám kijelentette(apámmal karöltve), ha netán vége lenne a kapcsolatomnak hozzájuk vissza nem mehetek, mert ők csak jót akarnak nekem és én ellenállok. Szóval szerintük ezesetben legyek teljesen önálló, miközben még nagyban folynak a tanulmányaim. Nem hinném, hogy vége lesz a kapcsolatunknak amúgy, nagyon harmónikus és szeretjük egymást, de sose tudni semmit atombiztosra. Szerintetek fair ez így? Ők üldöznek el! Ha békességben engednék, hogy a szerelmemmel legyek eszem ágában sem lenne költözni amíg nem tudok saját lábra állni.
20/lány
Nézd, én nem akarok prédikálni, elmondták már többen, hogy ha valaki folyton szidja az exét, az már eleve figyelmeztető jel, és 20 évesen a mostohaanya-szerepre se vagy felkészülve. (Abba nem értem, miért kötöttek bele, hogy nála lakik a tesója, meg miért hiszik, hogy a pénzedre pályázik, amikor leírtad, hogy te akarsz dolgozni, de mindegy.) Szerintem költözz hozzá nyugodtan, a szüleid azt csak úgy mondják, hogy nem fognak visszafogadni, ha szakítasz. Aki ennyire aggódik érted, mint ők, az visszafogad, legfeljebb hallgatod majd a "na ugye, megmondtam"-ot. De gyereket légyszi pár évig ne szülj. Mindenkinek a saját hibáiból kell tanulnia, lehet, hogy neked ez a pasi lesz a hiba, amiből tanulsz, de gyerek ne szívjon emiatt.
Aztán még az is lehet, hogy jó útra téríted, ritkán, de előfordul. Unokatesóm volt óriási link alak, a Dunántúl legnagyobb semmirekellője, mindenki esküdött volna rá, hogy börtönben vagy a híd alatt végzi, de öt éve lett egy normális nője és azóta jó útra tért, szóval ilyen is van.
Kérdező!
Én neked adok igazat.
Ne hallgassál erre a sok irigy tyúkra mert jogod van ahhoz, hogy a saját hibáidból tanuljál.
Nem lennék mostohaanya. Sajnos (azért sajnos, mert szereti a gyerekét) ritkán van nála a fia. Az az igazság, hogy szeretnék hozzá költözni, nagyon sokat vele lenni, de másként meg nem akarok függetlenedni még anyáméktól amíg tanulok. Ezért lenne jó ha elfogadnák a kapcsolatom és otthoni veszekedés nélkül tölthetnék vele időt.
Az viszont téves, hogy jó útra kell térítenem. Nincs rossz úton. Ott segít mindnekinek ahol tud, tényleg rendes ember. Talán tényleg felelőtlenség volt fiatalon apává válnia, de ma már nem bánja, szereti a gyerekét.
Kisszívem, ha költözni akarsz, _az jelenti a függetlenedést_.
Az továbbra se megy, hogy te elmotyókázol nagylányt játszani, de azért anyuék tartsanak el. Vagy ez, vagy az, a kettő együtt nem megy.
Ilyet mikor mondtam?
2 lehetőség van: otthon maradok, de akkor megy a vita amiért órákat, vagy napokat a páromnál töltök
másik: elköltözök, de akkor független leszek
Az elsőt szeretném viták nélkül.
Két gyerek? Ha valakit gyereknek nevezhetsz kettőnk közül, az max én vagyok.
Bár én is elvégzek mindet otthon körül és ha úgy adódna képes lennék ellátni magam, de bocs, hogy van annyi jövőképem, hogy inkább tanulok és arra szentelem az időm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!