Ez fair anyámék részéről?

"""Van egy idézet miszerint az kötekedik és látja másokban a hibát, aki a saját életével nincs megelégedve. NAGY IGAZSÁG."""

Szerinted, akik itt írtak neked választ, nem saját tapasztalatból írták? Lehet, hogy 20 évesen ők is ilyen naívak voltak, mint te most. Tudod, ez egy névtelen oldal, ahol marha könnyű beismerni a hibáinkat, személyesen ez aligha menne. Ahogyan nem megy neked sem, még névtelenül sem.

Drága kérdező! Hiába ekézed a válaszolókat, az ő életük nem befolyásolja a te döntésed. Ha szemetek lennének a válaszadók, akkor biztatnának, hogy mihamarabb költözz a pasidhoz és helyeselnének neked. A kibicnek semmi nem drága, te fogod a levét meginni.

Nyugodtan költözz oda a pasidhoz. Annak tudatában, hogy:

-nincs párkapcsolati tapasztalatod

-fogalmad sincs mivel jár egy komoly kapcsolat

-a háztartásért egyedül te leszel a felelős

-a pénzetek nem lesz elég

-pénzt beosztani nem tudsz, mert sosem kellett megtapasztalnod mivel jár ez, nincs benne gyakorlatod

-a pasiddal számíts vitákra az anyagiak miatt, a háztartás vezetése miatt

-számíthatsz veszekedésre az ex és a gyerek miatt

-időd magadra és a párodra nem lesz

-a párod testvérével is lehet konfliktusotok

-nem biztos egyáltalán, hogy annyira független egymástól a háztartásuk

-a tanulmányaid rovására mehet ez az új élethelyzet

-nem biztos, hogy találsz rendszeres hétvégi munkát

-ha probléma van, neked csendben tűrnöd kell, vagy kiteszik a szűröd

-kiszolgáltatott helyzetben leszel

-a szüleid támogatását elveszted

-ha szakítotok lehetséges, hogy valóban nem lesz hova menned, mert a szüleid komolyan mondták, hogy nem mehetsz vissza

Ha ezeket mind vállalod és úgy is gondolod meg fogod tudni oldani, akkor költözz a pasidhoz.

Szegény kérdező.

Az összes férfigyülölő nő neked esett, mert irigylik, hogy szerelmes vagy.

Őket viszont még teleszkópos bottal sem piszkálták meg már évek óta.

Nők nőknek a farkasai.

(Vagy inkább tyúkjai.)

Nem a szerelmet irigyli senki a kérdezőtől, csak a válaszolóknak - vele ellentétben - már van némi párkapcsolati és élettapasztalata.

20 évesen én is baromi büszke voltam magamra féléves kapcsolatban, hogy ott vagyok nála, hogy csináltam a pasimnak paprikáskrumplit amíg dolgozott, igazzzzzy háziasszony vagyok, és ilyen idilli lesz minden ebéd, hogy ő mosolyogva hálásan leül és akkor is dicséri, ha nem is finom.

Pár évvel később (és nyilvánvalóan nem azzal a pasival...) már tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy mekkora idegbaj a mindennapos főzést és háztartást koordinálni munka mellett - pedig már egyetemre se járok -, és hogy álomkép marad az, hogy mindennap illatozó lakásban friss ebéddel/vacsorával várjam haza a párom, mikor sokszor munka mellett meghalni sincs időm.

Ja, de legalább én nem vagyok kiszolgáltatva a páromnak, egyenlő felekként vagyunk a kapcsolatban - a kérdezővel ellentétben.

Szép dolog a szerelem, de egy közös életet nem a rózsaszín ködre kell építeni, mert abból lesznek a kérdező paskójához hasonló gondok, a becsúszott gyerek, meg az idegbajos ex :)