Jogos hogy rosszul esik, hogy nem kapok/ nem számíthatok részéről ezek után semmire? Pláne hogy nem az én hibámból?

“nincs hozzá szokva, hogy engem is számításba kell vennie”

Ne haragudj, de miért kéne (az anyagi részre értem persze, nem az érzelmire)? Te egy felnőtt ember vagy már, nem kisgyerek.

Az is erős, hogy csakis apukádat hibáztatod mindenért, miközben anyukád nem engedett a közelébe...Ezek miatt sanszos, hogy a jelenlegi családja valóban fontosabb lett neki sok év folyamán, te pedig hiába vagy biológiailag a gyereke, nem voltál része az életének. És ez sajnos anyukád hibája leginkább, ha tényleg ő nem engedte, hogy felvegyétek a kapcsolatot. Valóban te szívod meg, de sokkal inkább őmiatta.

“Ezt említettem neki idén, hogy ez nekem eléggé rosszul esik, hogy pl anyukám kivette a részét a nevelésemből, dolgozott azért, hogy el tudjon tartani ő pedig kihúzza magát minden alól csak mert már elmúltam 18 éves. Az említetteken kívül nem kaptam felőle soha semmit és ezt nem magam miatt hanem anyukámhoz mérten nem érzem igazságosnak”

És miért nem vett részt az életedben? Mert anyukád megszakította a kapcsolatot, inkább a nevelőapádat választotta. Ezzel egyértelműen jelezte, hogy nem kér apukád segítségéből. Vagy most komolyan, a pénze azért kellett volna neki, de a nevelésbe már bele ne merjen szólni? Ez nem így megy. Nem tudom, milyen körülmények közt váltak el ők, de feltételezem, nem verte anyukádat vagy ilyesmi (azt gondolom, írtad volna az elején, mert elég fontos). Megint az eltartás szót hangsúlyozod, de te már bőven felnőtt vagy, miért akarod eltartatni magad egy olyan emberrel, akit tizenévig nem ismertél? Az sem piskóta, hogy az eddigi minden évi teljes hónapos nyaralást (eltartást, ha így tetszik), az ünnepi tízezreket semminek nevezed, mindezt azért, mert pl a saját édesanyjának fizette a repjegyét.

“Sőt, azt mondta, hogy ha nem tetszik nekem hogy a családjával így bánik akkor így jártam és előttem csak elhúzta a mézes madzagot azért nem visz már sehova az első találkozás után.”

Ez elég goromba megfogalmazás volt tőle, de te meg állandóan az anyagi részét ecseteled a dolognak. Szerintem teljesen normális, hogy azokat, akikkel együtt él évek óta, nagyon közel állnak hozzá (szülei, tesók) előnyben részesíti, többet költ rájuk. Te pedig közel 20 év után toppantál be, és máris elvárnád, hogy százezreket fizessen neked. Megint csak hangsúlyozom, hogy attól még, hogy biológiailag közel állsz hozzá, te az eltelt 16 év alatt egy önálló, felnőtt valaki lettél, idegen a számára.

Lehet, hogy nekem jött le rosszul, de akkor is úgy érzem ezekből a sorokból, hogy a pénzre van kihegyezve a dolog. Az meg nem jár senkinek automatikusan.

Miert erzem azt, hogy apukad az USA-ban el, vagy Ausztraliaban?

Kerj tole legalis tartozkodasi lehetoseget, maradj ott (nem nala, hanem az orszagban), dolgozz, veszel kocsit, es utana oda mesz, ahova akarsz :)

Kérdező, neked és apádnak is igazad van.

1. Apád viselkedése érzelmileg indokolt. Kiment a "tengerentúlra", ahonnan a láthatásodat stb. lebonyolítani nagyon nehéz. Aki nincs benne a másik életében, arról könnyű akaratunk ellenére is leszokni. Ráadásul anyád eltiltott tőle. Apádnak új élete lett (új gyerekekkel is talán), kialakult egy új rutinja. Emiatt apád elszokott tőled, és ápolta a kapcsolatot, akikkel lehetett. A "mézesmadzag" kifejezés az ő részéről kicsit(!) bántás is akart lenni, hogy "Eddig nem voltál itt nekem gyerek, és most ezt meg azt akarsz? Mire föl, te félidegen?" Én tudom, hogy ez nem a te hibád, kérdező, de érzelmileg nem így jön le, sajnos.

2. Kérdező, jogos a te igényed is, hiszen szeretnéd, ha apád kimutatná a szeretetét. Mivel lehet? Gondoskodással, szívességekkel. Kisebb utazással. Neki nem lenne nagy teher. Úgy látom nem akarod a seggedet kinyalatni, csak kisebb dolgokat kérsz, amik törődés gesztusát mutatják.

3. A teendő: Te most egy az apád puzzlejébe kevéssé illeszkedő elem vagy. Ami a születésedtől fogva a szüleid erőfeszítéséből veled felépített kapcsolat lett volna neked ingyen, és amihez anno jogod volt megkapni, azért neked most kapcsolatépítéssel fizetni kell.

Egy felnőtt és egy félfelnőtt kapcsolatában mindkettő félnek tennie kell erőfeszítéseket. Ha azt akarod, hogy érdemben szorosabb legyen a kapcsolatotok, akkor le kell ülni ezt megbeszélni, hogy ki mit tud és akar tenni a dolog érdekében.

Ezután fog kiderülni, hogy apád ismerőséből leszel-e a gyereke, vagy ő csak egy a létrejöttödben közreműködött biológiai tényező.

"anyukám eltiltott tőle nevelőapám féltékenységre miatt"

A kulcsmondat ez.

"ha nem tetszik nekem hogy a családjával így bánik akkor így jártam "

- azoktól nem tiltotta el anyád őt. Teljesen érthető a viselkedése. Nyaralj és pénzeltesd magad a nevelőapáddal és anyáddal, akik MAGUK akarták ezt az egészet.

Csak te nem tudtad, hogy ki az apukád 18 éves korodig? Vagy apukád nem tudott rólad???

Nem látott, nem tartottátok a kapcsolatot, nem tudott rólad. Lényegében olyan voltál neki, mint egy idegen. Valószínűleg a szomszéd fiút is jobban ismeri, mint téged. Veled semmilyen kötődés nem tudott kialakulni.

Én megértem, hogy rosszul esik, hogy másoknak mindent fizet, neked meg nem. De fogadd el.

Én nem mennék hozzá, nem kérnék tőle semmit.

Ha 18 évesen egyszer csak lesz egy rokonom, nem hiszem, hogy már bármilyen kötődést ki tudnék alakítani vele, azon kívül, hogy megismerjük egymást és max. olyan haver szerű kapcsolat kialakul.

Én tuti nem erőltetném. Foglalkozz azokkal, akikkel felnőttél, család, barátok.