Hogy reagálnátok, ha a gyereketek csak úgy venne magának egy állatot a szobájába?

"Akkor más miért menekül a félelme elől, ahelyett, hogy szembe nézne vele?"

Félelemmel szembenézni akkor értelmes dolog, ha a mindennapi életben korlátoz. Pl. aki annyira agorafóbiás, hogy nem mer kilépni a lakásból, annak változtatnia kell. A madárpók más, amiatt én sem költenék pénzt pszichiáterre, hogy ne féljek egy állattól, ami amúgy Magyarországon nem is honos, és tök jól el lehet kerülni, amíg nincs egy zakkant fiam, akinek csakazértis kell.

Az zakkant aki nem tudja felmérni, hogy nem tud tartani egy állatot a jelenlegi környezetében, mert nem alkalmas erre az őt környező közösség (veszélyes a csaladtagokra, vagy a családtagok veszélyesek az állatra, vagy a lakóközösség nem egyezik bele, stb.), nincs bevétele fedezni az állat igenyeit vagy nincs elég tapasztalata napi szinten ellátni az állatot és számára megfelelő életkörülményeket biztosítani.

Bámilyen állatot hozna az hátam mögött menne menhelyre azonnal és minden kísérlete után nagyobb szankciókat vezetnék be. Majd a saját lakásába annyi pókot meg fiszfaszt vesz amennyit akar, mondom ezt úgy, hogy tartottam volna békát meg kígyót gyerekként.