Hogy reagálnátok, ha a gyereketek csak úgy venne magának egy állatot a szobájába?

Megmondanám, hogy egy hónapja van, hogy elajándékozza vagy visszavigye oda, ahonnan hozta.

Azért álljon már meg a menet, hogy a saját házamban egy taknyos gyerek vigye a puskát. Majd az ő sajátjába olyan állatot vesz, amilyet akar, de amíg nálam lakik, addig biztos nem fog pl madárpókot tartani (ahogy én sem mondjuk olyan állatot, amitől ő fél vagy ilyesmi). Nonszensz, ha egy gyerek annyira el van kapatva, hogy ilyen szinten semmibe veszi a szülőjét.

Saját pénzén vette? Képes ellátni? Képes elkülönítve a saját szobájában tartani? Utóbbi kérdésre feltételezem igen a válasz, mivel akváriumos, azt lerakod és ahova teszed ott lesz, kész.

Ami pedig a többi kérdést illeti, ha azokra igen a válasz, akkor én nem látom értelmét a cirkusznak, mert nem igazán van hozzá közöm. Nem én gondoznám, ha akarnám soha nem is találkoznék az állattal egy percre sem (max tisztes távból látnám, de egyefene ennyibe csak nem halnék bele), szóval nekem a látványon kívül nem okozna semmi kellemetlenséget. Nem került pénzembe, nem én gondozom.

Elképesztő, hogy az emberek kezdetekkor hogy meg vannak veszve egy kisbabáért, aztán amikor nagyobbak, szinte ellenségként tekintenek rá.

Az egykor cuki kisbabából taknyos kölyök lesz jogok nélkül, aki örülhet, hogy engedik meghúznia magát egy zugban.

Döbbenetes reakciók!

A kérdésre válaszolva:

ha már ilyen probléma merül fel, hogy nem lehet előre megvitatni a szülőkkel, az baj, akkor nem fogják engedni. ÉN engedném és figyelembe venném, hogy mit szeretne, de velem előre is lehetne beszélgetni erről.