Miként reagálnátok, ha a gyereketek bejelentené, hogy nem akarja folytatni az egyetemet, mert jobban szeretne művészettel foglalkozni?

A fiam reál szakon tanult, az utolsó év elött rájött, hogy nem ez az, amivel foglalkozni akar élete végéig.

Ennek ellenére megszerezte a diplomát alapfokon, mert nem hagy félbe semmit.

Utána elkezdett zenei irányban tanulni (nem zenészkedés), és most végzett ott, ösztöl ezen a területen dolgozik.

De ma is azt mondja, hogy nagy hülyeség lett volna az elözö szakot félbehagyni. Emellett az ottani utolsó évben elö tudott készülni a zenei témához szükséges feltételek megszerzésére, így a felvételinél elönye volt a többiekkel szemben.

Megpróbálnám meggyőzni, hogy azt az egy évet már csinálja végig. Kár lenne az eddig belefektetett munkáért, energiáért, pénzért. Akár tényleg úgy is, hogy épp csak meglegyen a diploma, bár lehetne annyira igényes magával szemben, hogy azért ha nem is minden erejét oda koncentrálja, de azért nem épp csak átcsúszik.

És tök jó, ha tehetséges, meg kívánnám neki, hogy legyen sikeres, és büszke is lennék rá, de a művészet azért elég bizonytalan tud lenni, nem árt, ha valami máshoz is ért. Aztán ha tényleg nem akar a diplomája szerinti pályán dolgozni soha, az sem tragédia.

8as, gondolom a kérdező fizeti, meg ha a művészettel nem fog tudni elhelyezkedni(jó eséllyel így lesz) a kérdezőnek kell továbbra is eltartani. Így gondolom eléggé sok köze van hozzá.

Ma magyarországon az emberek 0.1%-ának sikerül olyan sikereket elérni hogy meg lehessen élni belőle.