Hogyan reagálnátok, ha 18 éves lányotok bejelentené, hogy évek óta falcol és szerinte szakemberre van szüksége?

Első reakcióm ez lenne: "Mi az a falcol?"

mi az h falcol?

Erős lelkiismeret furdalásom lenne, hogy miért nem figyeltem rá jobban, miért nem foglalkoztam vele jobban.

Elvinném pszichológushoz - hiszen ő maga is belátja, hogy oda kell mennie -, de nagyon sajnálnám, hogy nem szólt erről hamarabb, meg azt is, hogy én nem vettem észre, hogy valami baj van.

Utánajárnak hogy miért csinálja, ilyen rossz a családi élet? Vagy mi a konkrét gond? Meg elvinném pszichiáterhez bár nem tudom mennyit tudnak ilyen esetben segíteni mert a gond nála nem kicsi.

Ugyanannyira nagy a baj, mintha részeges lenne vagy drogos. Nem tudom, nekem úgy tűnik, ettől jobban megijednek az emberek, mintha heroinista lenne.

A legnagyobb szeretettel fordulni felé. Ha hajlandó elmondani hogy miért teszi ezt akkor türelemmel meghallgatni. Megbeszélni vele hogy mit lehetne változtatni hogy ezek az érések ne zavarják az életét. Szakember segítségét kérni, és örülni hogy a lány önszántából igénybe veszi a szakembert.