Hogyan reagálnátok, ha 18 éves lányotok bejelentené, hogy évek óta falcol és szerinte szakemberre van szüksége?

"Régen nem voltak ilyen önvagdosók"

Linket kérek szépen.

Éveken át falcoltam, és szüleim nem vették észre, bár nem is mutogattam, mindig hosszúujjút hordtam. 15 évesen csináltattam egy tetoválást, azt sem vették észre. Aztán később, amikor nagyon mélyen vagdostam, elkezdett anyám olyan mondatokat vágni hozzám, hogy jólesik-e hogy ezt csinálom, nézzek magamra, hogy nézek ki, milyen rusnya a kezem. Gúnyolódott velem. Nem haragudtam rá, amiért nem vette észre előbb, vagy nem segített. De így is épp elég szarul voltam, nem hiányzott, hogy ő is tovább alázzon.

Egyszer anyám odaállt apámhoz, hogy vagdosok, kezdjen velem valamit. Megijedtem, féltem hogy jól megver érte, de meglepő módon nem is értette az egészet. Anyám magyarázta neki, de már azon nem tudott túl lépni, hogy valaki miért vágná meg magát szándékosan, mekkora ökörség ez már... Nem vette komolyan, és saját szemével nem akart meggyőződni. Bár előtte mertem heges kézzel is mászkálni, mert tudtam, hogy ő aztán azt sem venné észre, ha a karom hiányozna.

Ezt a sok szenvedést nekem szüleim okozták. Apám szexuálisan abuzált, vert, ütött, megalázott, megszégyenített... mé 20 évesen is belém rúgott, egy óraval később meg bebújt mellém az ágyba. Ilyenkor sokan azt kérdik, miért marad valaki egy ilyen bántalmazó környezetben... Hát az a helyzet, hogy én mást nem ismertem, nem tudtam, hogy ez így helytelen rossz, csK frusztráció volt bennem, rengeteg agresszió, indulat... Ma már normális életet élek tőlük távol.

Én felnézek azokra a szülőkre, akik szeretik és támogatják a gyermeküket. Nem az számít, mi miatt jutottak el idáig vagy ki miatt, hanem hogy egy szülő ott áll töretlenül a gyermeke mellett. A legjobb barátnőmnek egy 26 éves lánya van, aki most anorexiáva küzd. A barátnőm külföldről rendszeresen hazalátogat, anyagilag és lelkileg támogatja a lányát, hogy kijusson ebből a nehéz időszakból. Nem a kor a lényeg, hanem a kapcsolat. A szülő mindig szülő marad, a gyermek pedig mindig gyermek, és ez így van jól.

Elszégyellném magam, hogy évekig nem vettem észre.

Én 13 évesen kezdtem vagdosni magam - fél éven belül lebuktam, pedig relatíve akkor is keveset találkoztam a családommal, akkor is max fél órát töltöttünk egytt, utána mindenki csinálta a saját dolgát. És mégis rájöttek, mert érezték, hogy nem stimmel valami.

Azon felül támogatnám, hogy abba tudja hagyni, partner lennék a segítségben és a problémák megoldásában.

Nagyon tévedsz, kérdező, ez nagyon nagy százalékban a SZÜLEID hibája! Nem CSAK az övék, de részben igen.

- nyilván okod volt, amiért elkezdted, jó

- de ha figyelnének rád, tudnának róla

- vagy tudják, csak épp pont leszrják, mi van veled

Amúgy én nagyon elgondolkodnék, hol rontottam el, miért

- bizalmatlan a gyerekem

- egyáltalán mi okból teszi ezt magával

- hogyan történhetett meg, hogy nem vettem észre - kb. mert nem is érdekelt a lányom

- segítenék neki, amiben csak tudok - ha már eddig nem tettem

Látom elég vegyes vélemények születtek itt a kérdés láttán.

Az előttem válaszolónak igaza van, én is úgy tudom, hogy némi boldogság forrásának használják az önvagdosást, az ebben szenvedő betegek. Sőt legtöbbször még csak nem is érzik magukat emiatt betegnek. Egyszerűen jó megoldásnak tűnik.

Egyáltalán nem a te hibád az, ha nem vetted észre évek óta. Ezt a betegséget elég könnyen el lehet rejteni és nem is villognak vele a betegek.

Szerintem az is nagy lépés, hogy egyáltalán bevallotta a lány, és elismerte, hogy ez a probléma.

Viszont az tényleg elgondolkodtató lehet, hogy vajon mi váltotta ki. Itt nem kell nagy tragi-komédiákra gondolni. Akár kis dolgok is összehozhatták ezt az állapotot.

Nekem volt egy barátnőm, akivel 2 évig voltunk együtt, de már suliban is ismertem és bizony valami 7 év ismeretség után vallotta be, hogy a belsőcombját olykor vagdossa - nem rendszeresen, de elég ha egyszer-egyszer összeszólalkozik az édesanyjáva és utána szükség van az efajta megnyugvásra :(

Én nagyon megdöbbentem, mikor megtudtam, hiszen legalább az ágyban fel kellett volna tűnnie a turpisságnak! Hát kiderült az is, hogy ez is egy ok volt arra, hogy nem szerette teljesen világosban csinálni. A másik trükk pedig a smink.

Szóval végülis lehet magadat hibáztatni, de tudd, hogy korántsem biztos, hogy a te hibád! Alaposan ki kell vizsgálni a lelkiállapotát, és változtatni a körülménykén, hogy ne legyen többé szüksége rá.