Milyen nagymama az, aki elakarja venni az 5 hónapos unokáját a szüleitől? Erre Ti hogy reagálnátok?
Sajnos az anyukámról van szó...
Eddig is hadilábon álltunk egymással, de most túllőtt a célon.
Tegnap összevesztünk, merthogy mit járkálok én el szórakozni a barátnőimmel, amikor van egy gyerekem, legyek itthon (nem vagyunk amúgy sem otthonülős típusok).
Én erre elmondtam neki, ami az utóbbi hónapokban gyűlt bennem, hogy mennyire nem érdekelnek minket a tanácsai. Megsértődött és közölte, hogy mindent megtesz azért, hogy a kislányunk hozzákerüljön, mert mi nem vagyunk jó szülők.
Tudom, hogy lehetetlen az, hogy elvegyék tőlünk, ez nevetséges.
Viszont az annyira nem, hogy a saját anyám képes volt ilyet mondani.
Nagyon rosszul esik, szerintem az lenne a legjobb, ha egy ideig nem tartanánk a kapcsolatot.
Vagy Ti mit tennétek?
Most aztán borzasztó konkrét voltál!
Egyébként létezik olyan helyzet, ahol az olyan nagyira, aki el akarja venni az unokáját, csak azt mondhatom: hogy legalább neki helyén van az esze, és legalább ő jót akar az unokájának. Ilyen helyzet, amikor a kölyök szülei tényleg nem törődnek a gyerekkel (isznak, drogoznak, magára hagyják... a gyerek egész nap szarban-húgyban éhesen ordít...) és nem kapja meg a szükséges gondoskodást.
Ülj le, szemben egy tükörrel, s próbálj önvizsgálatot tartani, az az egyetlen hibád, mint anyának, hogy eljársz néha szórakozni? Mire alapozza anyukád, hogy van esélye annak, hogy elvetetheti a gyermekedet?
Szakíthatsz vele, de a szakítás kétoldalú lesz, tehát segítségre sem számíthatsz a nagymamától. Ha megállsz önállóan a lábadon, nem figyel rád fel a hivatal gyermek veszélyeztetése miatt, akkor valóban jó anya vagy.
Bár nem teljes a történet,de igaza van édesanyádnak.Ha gyereket vállaltatok,elsősorban mellette a helyed.Néha eljárhatsz szórakozni,hiszen mindenkinek jár a kikapcsolódás,de arra az időre meg kell oldanod a pici megfelelő felügyeletét.
Felelősséggel tartozol a gyermekedért, ő legyen az első az életedben!
Elmúltam 18 éves, különélünk tőle, semmi köze nincs ahhoz, hogy neveljük a lányunkat.
Nem drogozunk, nem iszunk, a legjobbat kapja mindenből, nem egy másfél szobás, rosszul karbantartott lakásban élünk. Egész nap vele vagyok, vagy ha mégsem, bébiszitter, esetleg néha a Párom anyukája vigyáz rá.
Anyát sosem kérem meg semmire, mert nem bízom meg benne.
Nem lenne esélye arra, hogy elvegye tőlünk a picit.
Mellette a helyem és vele is vagyok, de mindenkinek kell néha a kikapcsolódás.
Nem rossz anya attól senki, mert nem a 4 fal között ül, amíg a gyerek óvodába nem megy.
Ilyen volt egyik ismerősőmnél. Feljelentették őket, hogy nem megfelelő a körülmények. Majd kimentek a rendőrök és egy kis meleg családi ház fogadta őket, ahol épp főtt az ebéd. Rögtön kiderült ki volt a ludas...
Ne vedd ezt komolyan egy gyereket nem lehet csak úgy elvenni a szüleitől, ahhoz rettentő komoly indokok kellenek.
Általában bébiszitter, néha az Anyósom.
De Ő sem ér rá mindig, keveset van Magyarországon, szóval rá nem mindig lehet számítani, de ez nem is gond.
Én is tudom, hogy bárhogy erőlködik, nem fog neki menni. Meg ez nem úgy megy, hogy ő kitalálja és ennyi.
De akkor is bosszantó, hogy az anyám képes lenne ilyenre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!