Milyen nagymama az, aki elakarja venni az 5 hónapos unokáját a szüleitől? Erre Ti hogy reagálnátok?

A kérdező koráról lehet tudni valamit?

Sok olyan család van ahol az anyuka és a nagymama nem egyezik. Jó tanácsként mondom hogy nem érdemes a kisgyereket elzárni tőle.

Az a nagymamai segítség amit ő szívesen ad az egyre növekvő gyereknek neked is nagyon jól tud jönni sokszor. Ha tőle eltiltod meglepődsz majd hogy milyen jól is jönne az eddigi magától értődő segítség. Szóval nem érdemes elmérgesíteni a helyzetet. A gyerekednek meg engedd meg hogy mindazt a szeretetet amit egy nagymama megadhat neki megkaphassa.

Gondolom neked inkább a bírálatokból és a zsarolásokból van eleged, nem pedig a nagymamáskodásból.

Meg kell értenie anyudnak hogy felnőtt ember vagy , és jögod van a saját életed fölött dönteni. El kell hinnie hogy a gyereked érdekeit is szem előtt tartod. Ha mégsem így van , akkor próbálj meg gondoskodóbb, odafigyelőbb szülő lenni hogy a támadásokat kizárd , de a felőttséged ne engedd megkérdőjelezni.

Egy percig is komolyan vetted a fenyegetést, hogy egy olyan családi környezetből, mint amit leírsz, kiemelnek egy 5 hónapos gyermeket, s a nagymamának ítélnek?Ettől függetlenül tehet lépéseket, de akkor mentális problémái lehetnek.S ez már eleve kizáró ok.

Te ismered anyukádat: mindig ilyen volt a kapcsolatotok, vagy romlik az állapota, amiről talán nem is tehet?

A barátnős csevegések miatt ne legyen lelkifurdalásod, ezek is hozzájárulnak, hogy türelmesebb tudj lenni a gyermekeddel. Csak mindent mértékkel, ésszerűen!

Ilyenkor a szülők bele se gondolnak szerintem milyen hülyeséget beszélnek.

Pl. ott van anyukám, a végtelenül rendes, önfeláldozó, de meggondolatlanul össze vissza fecsegő nő.

Tesóm, meg az akkori "párja" kitalálták, hogy gyereket csinálnak oda anyám nyakára.

De annyira nyilvánvalóan nem volt való a gyerek annak a lánynak, de tesómnak se, hogy anyám is tett egy ilyen megjegyzést, miszerint "nem hagyja, hogy az Ő UNOKÁJÁT így neveljék fel, és kérvényezni fogja, hogy nála helyezzék el". Na én akkor szépen megmondtam, hogy az nem így megy, akkor el is szégyellte magát, mert csak dühében mondott ezt azt. (meg nem tudom mit akart, nyugdíjas :))

Pár hónapra rá kiderült, hogy a lány folyamatosan csalta fűvel fával tesómat, ezért volt mindig nőgyógyászati baja, ezért nem jött össze (hál istennek) a gyerek.

A csaj amúgy tipikus vidéki plázacica.

Szóval van ilyen, és igen, van hogy jogos.

A kérdező majd maga eldönti, hogy szépített-e a dolgain, tényleg van-e egy kis alapja, vagy az anyukája van eltévedve.

Pedig vannak ám olyan esetek, amikor a nagymama kezében van jobb helyen a gyerek.

Ismerős család: fiatalok összeházasodtak, két gyerek gyorsan megszületett. Szépen éltek, aztán a lány megzakkant. Elkezdett eljárni otthonról, aztán végül már csütörtök estétől vasárnapig haza sem ment. Minden buliba elment, a két gyereket otthon hagyta a férjre. Egy ideig tűrte a férj, aztán robbantott. A lány valójában bepasizott, valami együttes tagjával, úgyhogy azóta minden koncertre elmegy, legyen Szombathelyen vagy Debrecenben. A férj elköltözött, azóta a kisfiú lefogyott 3 kilót (3 éves gyerekről van szó), belebetegedett az apja hiányába, refluxa lett. A kislány 5 éves, és ő is inkább az apját hiányolja.

A kis család az anyai nagyszülőkkel lakik egy kétszintes házban, elszeparálva. Ma már a lány abszolút természetesnek veszi, hogy napokat vigyáznak a nagyszülők a gyerekekre, és ő élheti a gondtalan életét.

Hát nem. Az anyja szeretné, hogy elköltözzön, menjen a pasijához, és a veje költözzön haza. Be fogja adni a gyámhivatalnak a kérvényt, hogy vegyék el a gyerekeket a lánytól, és adják a szülő jogokat a nagyszülőknek és az apának.

Szóval igen, van olyan, amikor a nagymama jobb, mint az anyuka.

Kérdező, meghallgatnám édesanyád is, ugyanis a fenti sztoriban szereplő lány szerint minden rendben van, és mindenki hülye és senki sem érti meg őt.