Milyen nagymama az, aki elakarja venni az 5 hónapos unokáját a szüleitől? Erre Ti hogy reagálnátok?

Szerinem azt hajtogatni, hogy valakinek "fel kell nőni", teljesen fölösleges. Parancsra nem lehet felnőni...

Én azt gondolo, hogy akérdező pontosan úgy viselkedik, ahogy ennyi idősen és ilyen körülmények között bárki viselkedne.

Azzal viszont nagyon egyetértek, hogy tanulj egy csomó dolgot (nyelvet stb), mert az mindig jól jön. És nem azért, mert "biztos el fogtok válni", hanem azért, mert Te a saját elmondásod szerint nem az otthon ülést képzeled el életmodellként. Ha viszont ez így van, teremtsd meg az alapjait annak, hogy sikeres dolgozó anya legyél majd. A tudás soha nem vész kárba, és növeli az önbecsülésedet. Gondolj bele, milyen jó lesz öt év mulva elmondani, hogy gyerek mellett felsőfokon megtanultál x nyelven, vagy elvégezted y egyetemet levelezőn. Hidd el, lesz olyan pillanat, amikor jó érzés lesz dicsekdni az érdemeiddel. Biztosítsd, hogy legyen mivel!!

Ilyenkor kicsit irigykedem. Itt egy nálam 3 évvel fiatalabb lány aki már megengedheti magának hogy legyen gyereke, mert minden megteremtett hozzá. Én meg két mesterszakot csinálok egyszerre és csak reménykedhetem hogy ha 2 év múlva végzek és 5 évet dolgozom utána, tudunk annyit félretenni hogy mindent megadhassunk egy gyereknek. Ráadásul nálunk még szülői segítség is lenne.

Mondd már el hogy te hogy csináltad?

Te jó ég, tényleg azért estek neki a kérdezőnek, mert 19 éves és gyereke van? Vagy mert havonta egyszer megteszi, hogy elmegy otthonról a gyereke nélkül? Apukának is a gyereke, nem?

Tudom, ismét jönnek a piroskezek, mert nem állok be a sorba a kérdezőt köpködni, de őszintén szólva én az ő viselkedésében semmi kivetnivalót nem látok (jujj, most leszek én is ezzel a lendülettel szaranya), de az kimondottan visszataszító, hogy itt némelyek minden mondatába belekötnek. Lehet, hogy a kérdező sem túl kedvesen reagál a dolgokra, de itt már sokan eleve támadással indítottak. Már az első oldalon ment az, hogy úgyis az anyjával él (mint kiderült, nem), meg úgyis még kiskorú (szintén nem, nem is értem, miért ezt vették páran alapnak, sőt, utána valaki meg is jegyezte, hogy igazán odaírhatta volna, hogy már felnőtt). Akármennyire is fiatal, azért már nem gyerek, és az anyja hozzáállása akkor sem jogos, mert gusztustalan dolog valakit azzal fenyegetni, hogy elveszi a gyerekét, ha nem úgy táncol, ahogy ő fütyül.

Egy babának nem attól lesz baja, ha az anyja havonta egyszer elmegy este otthonról, vagy hogy öt hónap alatt egyszer elmegy négy napra. Attól viszont igen, ha a szülei feszültek, idegesek, ha nincs otthon megfelelő légkör.

Érdekes, olyat még sosem láttam, hogy egy apukát teremtett volna le valaki azért, mert dolgozni jár, és alig látja a gyerekét, vagy mert heti x alkalommal eljár otthonról este, akár haverozni, akár sportolni, akár maszekolni, akárhova. Miért is? Az apa nem ugyanúgy szülő? De ha az anya néha eljár ide-oda, ráadásul van olyan "pofátlan", hogy még fiatal is, akkor annak mindjárt neki lehet esni.

Na, lehet nyomogatni megint a pirosat, hátha attól majd én is elkezdem veletek együtt szidni a kérdezőt. Biztos használni fog.

"Egy babának nem attól lesz baja, ha az anyja havonta egyszer elmegy este otthonról"

Ettől tényleg nem, de fentebb az anyja konkrétan kikötötte, hogy neki joga van 4 nap után unnia az újszülött kisbabáját.

Mi vab veletek

?már fél éves a kicsi.