Ti mit reagálnátok ha a gyereketek bejelentené hogy elköltözik, de rátok hagyja a vadászgörényét, mert az albérletbe nem viheti?

Attól függ, hogy a szülők egyébként hogy állnak a görény témához. Én például rettenetesen félek tőlük, pedig még egy sem bántott soha, de egyszerűen nem bízom meg bennük. Ha így hagyná rám a gyerek a görényt, hát valószínűleg agyvérzést kapnék 1-1 etetés alkalmával. :D Tehát megpróbálnám azért, de hosszútávon biztosan nem lenne opció ez nálunk, hogy így legyen ez évekig.

Ha a szülők szeretik az állatokat, és itt konkrétan a görényt, akkor nem hiszem, hogy probléma lenne ebből. Nyilván ha én kedvelném őket, akkor nálam sem lenne. Persze ha a szülők utazást terveznek, vagy hogy több napig nem tartózkodnának otthon, akkor szólnék a gyereknek, hogy menjen át és akár addig is lakjon ott és etesse az állatát, tehát azt nem hagynám és kompromisszumot kötnék, hogy azért az én életem ne korlátozza le a görény ottléte.

Nem vágytam sose vadászgörényre. Ezek után sem fogok.

Tudod egy állatot nem addigra veszünk, amíg elköltözünk, amíg barátunk lesz, amíg gyerekünk lesz, stb, hanem örökre.

Gondoskodjon ő róla, keressenek másik albérletet, vagy pedig új gazda.

Nem ismerem a vadászgörény természetét, nem tudom mennyire ragaszkodó, mennyire van szüksége a gazdára.

Kutyának macskának heti 2x átmegyek egy órára hülyülni vele, nem elég az biztos.

Ha lenne rá esély, hogy megbízható és szerető gazdát találjak, én biztos, inkább neki ajándékoznám abban az esetben ha a szülők tényleg csak az etetésre és nem a gondoskodásra akarják helyezni a hangsúlyt.

Én szülőként gondoskodnék az állatról, persze de úgy, hogy akkor lányom, felejted el, mostantól én vagyok a gazdája, nem játsszuk az állattal, hogy hol az egyik ember hol a másik a gazdi.

És nagyon melegen ajánlanám neked, hogy meg ne halljam, hogy állatot tartasz megint mert egyszerűen éretlen vagy hozzá.

8-as a helyes válasz!

Ez nem plüsskutya, hogy ha megunom, továbbadom.