Ti mit reagálnátok ha a gyereketek bejelentené hogy elköltözik, de rátok hagyja a vadászgörényét, mert az albérletbe nem viheti?

Nem értem, épp hogy nem passzolja le, hanem jó kezekben akarja tudni, és ő is foglalkozik vele átmenetileg, amíg nem lakhat nála. Szerintem ez tök korrekt hozzáállás, mégse vágja ki az utcára...

Ha VALÓBAN jönne rendszeresen, és törődne a görivel, akkor én vállalnám. Nyilván ahogy az egyik előző válaszoló írta, ha 1-2 alkalommal épp nem jön, mert nyaral, beteg, másnap vizsgázik, azt is elnézném, de azt nem, ha teljesen elfeledkezne róla.

(Nem értek a görényekhez, nem tudom, mennyire ragaszkodnak a gazdájukhoz. Ha rosszul érzik magukat a gazdi nélkül, akkor viszont nem tartom jó ötletnek.)

A vadászgörény helykeresése helyett inkább albikeresésre kéne az időt fordítani. Nekünk sikerült Budapesten középméretű kutyával és gyerekkel ebben a szörnyű albihelyzetben találni, szóval elég nehéz elhinnem, hogy egy gyerektelen párnak ne sikerülne egy jóval kisebb háziállattal.

Itt nem is arról van szó, hogy a szülő megtenné-e a gyerekének, inkább az a kérdés, hogy kérdező tényleg annyira szereti-e a házikedvencét? Illetve mit csinál a kérdező, ha a szülők annyira megkedvelik az állatot, hogy nem akarják visszaadni? Volt itt már ilyen kérdés, szóval nem csak elméleti dolog.

Én el nem tudom képzelni, hogy a kutyámat lepasszoljam.