Hogy reagálnátok, ha a gyereketek csak úgy venne magának egy állatot a szobájába?

Szeretem az állatokat és van amit meg is engednék, de ha valamire azt mondom, hogy az nem fér bele, annak oka van. Ha megindoklom miért nem lehet, megbeszéljük és ennek ellenére mégis megvenné, biztosan nem engedném meg, hogy megtartsa. Nem érdekel mennyit költött rá, akkor sem. Nem azért, mert a gyerek nem egyenértékű családtag, hanem azért, mert egyrészt ilyen kérdésben nem az ő szava az utolsó, másrészt meg azért sem, mert a hátam mögött tette, a kérésemet teljes mértékben figyelmen kívül hagyva. Ilyen viselkedést semmiképp se jutalmaznék.

Ha meg akarna győzni, azt érvekkel tegye és ne a kijátszásommal.

Tipikus, hogy a gyerek könyörgésére megveszi a szülő a bármilyen állatkát, aztán gondozhatja ő maga jópár évig még.

Ha nem a gyerek hanyagsága, akkor a tanulmányai, sporttevékenysége, barátkozása stb miatt nem jut rá annyi ideje mint ahogy az tervben volt. Kösz, nem.

A fő probléma, hogy a gyerek le sem tojja, amit a szülő mond/kér. Ha én azt mondom, hogy nem jön a házba madárpók, akkor nem jön! Ha mégis, azonnal repül, (a pók) a gyerekem pedig alapos fejmosast kapna, az egyszer biztos, egy életre elmenne a kedve attól, hogy a kifejezett tiltásunk ellenére a hátunk mögött szervezkedett. Egyértelmű, hogy a közös családi otthonba nem viszünk olyan állatot, amitől akárcsak egy valaki fél, retteg, undorodik stb.

Ritka gyerekes és primitív a stílusod, ez már önmagában kizáró ok bármiféle állatra, amíg nem tanulod meg tisztelni a szülőket és tiszteletben tartani a szabályokat, addig nincs miről beszélni.

Az pókoktól való fóbia, csak úgy mint minden más fóbia, nagyon is komoly dolog, értelmes, minimális ésszel rendelkező ember képes ezt felfogni és véletlen sem próbálkozik be ilyen aljas, hátulról jövős, "titokban csak azért is veszek egyet" dologgal. Aki retteg a pókoktól, az rohadt meglepő módon nem akar "barátkozni" meg ismerkedni vele, szimplán a hideg rázza tőle és minél messzebb akarja tudni magától, ennyi.

Biztosan kitenném az állatot, mert a kifejezett kérésem/tiltásom ellenére hozta a lakásba.

Hány éves vagy? Mikor tudsz költözni otthonról?

Pók pedig biztosan egy percig sem maradhatna, ugyanis ha én látok egyet, akkor utána éjjel szinte biztos, hogy felriadok, mert pókokkal álmodok... És hidd el, próbáltam már megismerni őket nem egyszer-nem kétszer (“szembenézni a félelmeimmel”), de valahogy pár extra rémálmon kívül semmi nem történt.

Akármilyen állatot simán megengednék, mert szeretem az állatokat. De!!! Pók és kígyó kizárt. És had döntsem már el én felnőtt létemre, hogy szeretném-e leküzdeni a fóbiámat, és ha igen, hogyan, ha már én dolgozok meg azért, hogy fedél legyen a fejünk felett.

Ebből a 4 válaszból is látszik, hogy milyen okoskodó, és akaratos személyiség vagy. Igen, biztos le lehet győzni a fóbiát, ha beköltöztetek egy pókot a lakásomba, de itt nem az a kérdés, hogy le lehet-e, hanem hogy akarom-e. És a válasz az, hogy nem.

Én mindig is egyenrangú társként kezeltem a gyerekeimet, mindaddig, amíg ez visszafelé és adott volt, és nem hitte azt magáról tizen x évesen, hogy ő az Isten.

Szóval, ha a kifejezett tiltásom ellenére, ő madárpókot hozna a közös otthonukba, az 2 dologról árulkodna. Nem tartja tiszteletben, hogy félek a pókoktól, és nem tartja tiszteletben, a saját döntésemet, miszerint nem is szeretnék ebből a fóbiából kigyógyulni, főleg nem így.

Mit tennék?

Először is nevelő célzattal, olyan dolgot csinálnék, amiröl tudom, hogy rohadt kellemetlen neki, vagy retteg tőle, majd szépen, együtt kipaterolnánk a 8 lábút oda ahonnan hozta.

Már a kérdéstől a hideg kirázott.

Nekem van pókom, tudom, hogy valóban egy békés ártalmatlan állat, de ha a szüleim nem engedték volna, nem veszem meg. Ha meg akaratuk ellenére hazahozom, teljesen jogos lett volna hogy visszavitetik, épp ezért győzködtem őket hónapokig mire megengedték.

Ez van, tartsd tiszteletben a döntésük, már csak az állat érdekében is.