Hogy reagálnátok, ha a gyereketek csak úgy venne magának egy állatot a szobájába?

Kérdező!

Van valami olyan, amitől te félsz? Képzeld el, hohy anyadek azt tartanák a hálószobájukban

Dehogy rettegsz tőle. Ha rettegnél, már a gondolatát se bírnád elviselni annak, hohy a környezetedben van iylen állat.

Amúgy meg hany éves vagy? 16-17? Bírd ki amíg nagykorú leszel és elköltözöl.

Megegyszer: ha valaki retteg valamitől, akkor nem a valóságot látja. Nem gondolkodik racionálisan, nem mond ilyet, hogy "Pont azért, mert rohadtul nem egy légtérben vagyok vele, mint ahogy írod. Nem is az én szobámban lennének, ráadásul terráriumban. Akkor meg mitől féljek?" Pont ellenkezőleg, már attól is az idegbaj kerülgetné, ha azt hallaná, a felette lakó szomszéd tervez egy ilyen teremtményt tartani.

Dehat te ugye 17 vagy, tipikus mindent tudó és mindent jobban tudó kamasz,téged nem lehet meggyozni.

Azt azért most elmondom, a szüleid max a pókot vágják ki, a leendő főbérlőd meg téged is, ha az engedélye nélkül mérsz valami állatot tartani.

Elég nagy pofád van 17 éves létedre, a stílusod meg no komment. Normálisan válaszoltak itt rengetegen, te meg flegmáztál itt, hogy te mindent megtehetsz, mert tipikus "kihaénnem" kamasz vagy, ráadásul leundormányozod itt a válaszadót, mert nem ért veled egyet. Először talán viselkedni kéne megtanulni, bár ha eddig nem sikerült..

Fogalmad nincs mi az a fóbia, ugyanis akinek pók, egyéb állat fóbiája van, az nem akar egy házban lenni egy ilyen gusztustalansággal! Hihetetlen, hogy ezt nem vagy képes felfogni. Ez még egy 5 évesnek is menne. Az ilyen ember már a gondolattól is rosszul van, hogy abban a házban, ahol ő él, ott egy pók, amitől ő retteg. Folyamatosan azon jár az esze, hogy mi lesz ha kiszökik, rámászik stb. Totálisan mindegy, hogy erre mennyi esély van!! A fóbia nem racionalitáson alapszik, ez egy érzelmi dolog, nem fogod tudni vele megértetni, hogy ne féljen, nem bánt. Ez baromira nem így működik. Minimális empátia azért lehetne már benned 17 éves korodra.

Egyébként teljesen mindegy mit gondolsz a témáról, a döntés és a végső szó akkor is a szüleidé. Ennyi.

#109 Jó próbálkozás volt, de itt a kérdező az, akinek meglehetősen nagy a szája és nem én. Én szimplán felhívtam rá a figyelmet, nem én gondolom azt, hogy a szülők felett vagyok és magasról letojhatom, amit mondanak meg önhatalmúlag dönthetek, amiről csak épp kedvem szottyan. És nem is én beszélek úgy ismeretlen emberekkel, hogy "te vagy az undormány" és társai.

És ha jól sejtem hozzád sem szóltam, úgyhogy akár tovább is haladhatsz. :)