Miért van az, hogy apukám ilyeneket nem képes megtenni értem?
Folyton mindennél azt akarja, hogy én intézzem el magamnak. Pl mondtam neki, hogy szeretnék dolgozni, kérdezze meg a munkahelyén, nem-e lenne nekem valami munka. (a nagybátyám a főnök ott amúgy, meg apukámmal is eléggé jóban vannak, régóta ismerik egymást, szóval nem arról van szó, hogy valami idegen főnöke van akitől nem merné megkérdezni) És azt mondta, hogy majd én bemegyek a 20 km-re lévő munkahelyére, aztán majd én megkérdezem.
Meg régebben akartam járni zeneiskolába, erre is azt mondta, hogy majd én felhívom őket, meg majd én elmegyek beiratkozni.. Mit tudnék tenni, ha minden ilyen komolyabb dolgot rám akar hárítani, hogy oldjam meg magam, mikor neki sokkal egyszerűbb lenne?
Mindentől függetlenül egy lángos nekem is jöhetne reggelire. De nem csicska, hanem sajtos-tejfölös.
Megkívántam 😃
18 a lanyom de barmilyen fontosabb ugy van elkiserem
Pl beiratkozas
Francnak sem kell h esetleg a tapasztalatlansaga miatt olyat irassanak ala vele amit nem kellene.
De a szemelyihez kell szulo pl! De 18 alatt a suliba is kell a szulo alairasa! Ahogy a kulonorakhoz is. 18 ev alatt mindenhol kerhetik h a szulo jelenljen meg irjon ala stb...
Oke van aol eltekintenek ettol de jogilag ez hiba!
Amugy igen nekem is az jott le h apuka tojik a gyerek fejere. Nem az h eletkeptelen a gyerek. Szerintem az elso par ilyen intezese kozben jobb ha ott van valaki aki felnott es tudja pontosan mit kell tenni.
Azt írod, apád estig dolgozik. Még jó, hogy nem akar szabadságot kivenni arra, hogy piszlicsáré ügyintézéshez kísérgessen téged, mint egy debilt, mikor egyedül is meg tudnád csinálni.
Mondjuk ki a tényt: félsz az ügyintézéstől. Hogy nem tudod hogy kell, valamit elrontasz, bénázol, hülyeséget kérdezel. Az is csak kifogás, hogy derogál neked tömegközlekedéssel menni, nem ez a bajod. Az pedig, hogy ez segítség, amit megtehetne a gyerekéért, még mindig értelmetlen. Mintha kenyeret akarnál kenni, és azt a segítséget várnád, hogy a hűtőből azért ő vegye ki neked a vajat. Minek? Nem kell neked segítség, csak félsz.
Hát nem tudok mást mondani, mint hogy ezen lépj túl, vegyél nagy levegőt, és menj, mert erről a bátortalanságról épp ideje leszoknod. Mert a legtöbb helyen ez csak annyi, hogy "jó napot, ezt és ezt szeretném", mire válaszolnak, hogy "akkor ezt kell csinálni, ide kell menni, ezeket kell kitölteni", és eléd tolnak pár nyomtatványt, amire olyan bonyolultságú dolgokat kell ráírni, mint a neved meg a születési dátumod.
Gyakorolni kell, 2-3 intézkedés után már nem fogsz izgulni. Minden igazolványod legyen mindig nálad.
Tényleg lehet, hogy 18 éves korod előtt apád aláírása is kell bizonyos ügyekben (főleg ha valami fizetős cuccra iratkozol be). Ezt előre telefonon megérdeklődheted, vagy személyesen megjelenve már az elején kérdezz rá, hogy ezt szülővel kéne-e intézned az aláírása miatt, és akkor tudod mondani apádnak, hogy ha valahová mennie kell veled, mert muszáj.
Szerintem az előre lebeszélés/elintézés és az elkísérés két külön dolog.
Amihez kell a szülő engedélye oda nyilván el kell kísérni, de attól még a szülő elvárhatja, hogy a gyerek megemelje a telefont és leszervezze saját magának, ne azt is neki kelljen a millió egyéb dolga mellett. Nekem apu mindig azt mondta hívjam fel, beszéljem le, egyeztessek, aztán megyünk /oda ahova ő is kellett/.
Biztos vagyok benne, hogy ha a kérdező felhívná a nagybácsi igazgatót és megbeszélne vele egy találkozót hétfőn reggel 8 órára, akkor apukája elvinné, elmenne vele.
De jó hogy mindenki le lett százalékolva, aki mint szülő leírta, hogy ő a 17 éves gyerekét is elkíséri ha kell. :)
Vagy az, akinek a szülei mindenben segítettek, mégis önálló felnőtt lett belőle. Én vagyok az akit anyuci még 23 évesen is elkísért vérvételre, hogy ne nekem kelljen haza vezetni. Ettől ő már xar anya? Vagy én vagyok xar gyerek? Amikor a jogsimhoz kellett valamit csinaltatni megyeszekhelyen, 70 km-re tőlünk, felülhettem volna a buszra is, de nem tettem. Mert apám egyből oda állt hogy majd ő elvisz! És ezek azok a dolgok amikre emlekezni fogok mindig. Hogy ha kellettek, ott voltak mellettem! Már 1500 km-re van tőlük saját életem, én mindent önállóan intézek.
De hány és hány embert látok a mai napig is (felnotteket) akik elmennek vizsgálatra, és egy krva kérdést nem tudnak feltenni a bajukról. A fiatalokról már nem is beszélve akkor. Amikor a gyerek (16-17 éves) kijön a rendelőből, aztán meg felhívja az anyját, és azt sem tudja elmondani mi baja, mert nem kérdezte meg az orvost. Ez annyira krvara nonszensz baxxa meg. Az orvos is gyökér, de a gyereket is meg kell tanítani arra hogy kitudjon állni magáért. A nőgyógyászatról sírva kijövő 17 évesekről, és a megalázásról amit nemelyik orvos megenged magának, nem is beszélve. Volt egy ilyen eset az ismerősi koromben ugyanis. Ha én ott lettem volna amellett a 17 éves lány mellett, olyat lebactam volna az orvosnak hogy nem fér magához.
Szörnyűek vagytok ti itt mind kommentelok. Csak fekete fehéren nézitek ezt a rohadt világot.
130, itt nem az elkísérés volt a téma, ahogyan a kérdés sem.
Hanem a telefon megemelése, a face to face kontakt azzal amit a kérdező szeretne.
Én felhívtam a jogsit pl amikor szerettem volna, egyeztettem, apu meg elvitt akkor amikor mondtam, hogy menni kell. De nem ő intézte nekem és telefonált helyettem.
A kérdező ezt várja.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!