Mit lehet tenni ha egy nagykorú családtag jól Asperger-vagy funkcionáló autista-gyanús, viszont nem hajlandó vizsgálatokra menni?

A szakmával lépést nem tartó pszichiáterek szerint lehet, hogy betegség, de a valóságban nem, akárhogy vered az asztalt.

Ezt nagyon benézted, kérdező. Nagyon sok szakirodalmat olvastam a témában, könyveket, online anyagokat, tanulmányokat. Pszichiátereket is ismerek, akik ezzel foglalkoznak, ők sem betegségnek tartják. Felnőtt érintetteket is ismerek, köztük magamat, és nagyon jól tudom, hogy nálunk mennyire nincs "kezelés" a felnőtt autisták számára. Majd ha neked is lesz legalább negyedennyi tudásod a témáról, visszatérhetünk rá. Vita lezárva.

Most már nagyon nevetségesen vergődsz, kérdező :D

Szia Kérdező, én bevonnám a probléma megoldásába a férjedet, és megkérném, hogy beszéljen ő a testvérével és az anyjával. Mondja el, hogy Te nem vagy pszichiáter, de láttál már ilyet, javasolnál orvosi konzultációt, mert ha tényleg gond van, akkor tudnak segíteni, ha meg nincs, hát akkor nem történt semmi, megnyugodhat a 'szakmai lelkiismereted'. És ha hajlandók a férjeddel beszélni erről, akkor ő már újra be tud vonni téged a dologba olyan szempontból, hogy Te javasolhatsz vizsgálati helyet, orvost, esetleg nála 'szakszerűbben' elmagyarázhatod a gyanúdat, azokat a tüneteket, amik neked szemet szúrtak stb. Arra hegyezném ki, hogy ha tényleg van valami iciri-piciri probléma, akkor az könnyen rendezhető.( tudjuk, hogy nem, ill. nem olyan iciri az, ha te látsz valamit, de ez elég lenne az induláshoz.)Ha meg arra se nyitottak, hogy a férjeddel beszéljenek erről, akkor a helyedben elengedném. Megbeszélném a férjemmel, és megmondanám, hogy a családi nyugalmat én nem akarom feláldozni ezen az oltáron, utánam a fáklyás menet. ( nálunk volt a rokonságban egy figyelemzavaros kisfiú, én is figyelmeztettem az anyukát négyszemközt, laikusként, 10 éve. Megsértődött. Én megrántottam a vállam, letojom, hogy most van egy 14 éves, figyelemzavaros, nagyon problémás fia. Az anyuka panaszaira csak bólogatok, mosolygok és csak minden 10 alkalommal jegyzem meg, hogy 10 éve jeleztem a problémát...)

Egyrészt semmi közöd hozzá, másrészt ha diagnosztizálják is sem változik semmi.

És tényleg nem betegség. Neurodiverzitás- nem múlik el, ha beveszek egy fájdalomcsillapítót.