Mit lehet tenni ha egy nagykorú családtag jól Asperger-vagy funkcionáló autista-gyanús, viszont nem hajlandó vizsgálatokra menni?

" ebben az egyértelmű helyzetben"

Nincsen semmilyen helyzet. Szállj le róla.

Én autista vagyok, és betegségnek tartom, mert hivatalosan az, és annak is élem meg. Ezen felesleges veszekedni, de tudom, hogy sokan másoknak, akik a legenyhébb esetek, ez sértő, de ez van, más emberek másképp élik meg, jó lenne, ha ezt végre elfogadnátok. Én hálát adtam volna az égnek, ha legalább 1 valaki lett volna a környezetemben, aki a kérdezőhöz hasonló, mert akkor valószínűleg időben észreveszik nálam és megfelelő fejlesztést kaphattam volna, meg úgy alapból is jobban értettem volna magamat és könnyebb lett volna.

Ennek ellenére azt mondom, hogy ha nem tűnik súlyosabb helyzetnek, akkor hagyd. Felnőttkorban már nincs semmilyen fejlesztés, támogatást lehet megigényelni, de ahhoz ugye középsúlyos/súlyos kategóriának kell lenni. Dolgozni tud teljes állásban? Párkapcsolata, barátai vannak? Külön él a szüleitől, önállóan hoz döntéseket a saját életéről? Ezek alapján meg lehet tippelni.

"Beszéltem már a lány esetéről a barátnőmmel, aki diplomás pszichiáter (...) Kérte, hogy menjen be vizsálatra a lány a pontos és hivatalos diagnózis felállításához, csak ugye nem megy."

Én is beszéltem egy pszichiáter barátnőmmel, kérdező. Említettem, hogy láttam a gyakorin egy kérdezőt, aki kéretlenül diagnózist aggat másra és meg akarja mondani, neki mi lenne jó, de mindezt borzasztó hiányos ismeretek birtokában teszi, ráadásul agresszív stílusban. Azt mondta a barátnőm, hogy ez egy diagnosztizálandó és kezelendő betegség, és kérte, hogy menjen be az illető kérdező vizsgálatra a pontos diagnózis felállításához. Várnak téged szeretettel :)