Mit kellene csinálni a menthetetlen rokonokkal?

Az előző kérdésnél nem derült ki, hogy a nagybácsi valóban - alapból - ketyós és ehhez jött még pluszban az alkohol, vagy az alkoholtól lett-e ketyós.

De talán mindegy is.

Azoknak, akik a drogos, alkoholista hozzátartozójuk miatt fordulnak segítségért szakemberhez, pont ezt szokták tanácsolni. Ki kell rakni az utcára. És ha elér a gödör aljára - éhezik, fázik, tetves -, akkor és csak akkor fog segítséget kérni és elfogadni.

De ezt a legtöbb szülő nem tudja megtenni. És az ő haláluk után a testvér nyakába szakad a megoldásra váró probléma.

Pedig lehet, hogy 20-30 évvel ezelőtt egy bátor döntéssel a folyamat megszakítható vagy visszafordítható lett volna.

Egy dolgot még megtennék a nyugalmunk érdekében.

Elköltöznék, hogy meg se találjon.

Nálunk a téma még nem aktuális, de sajnos látom, hogy az lesz.

A feleségemnek van egy 10 évvel fiatalabb öccse, most van a 20-as évei közepén, és még életében egy percet nem dolgozott. Nem hülye gyerek amúgy. Csak a szülei mindent a segge alá tesznek, ő meg lusta, mint a bűn.

Még szerencsére nagyon nem aktuális. De előre rettegek mi lesz, ha a szülei már nem lesznek.

Párom testvére is ez a kategória. Ha nem lesznek a szülők, nem tudom, ki fog neki egyáltalán enni adni. Mert nem fogunk akkor sem úgy állni anyagilag, hogy még egy másik felnőtt ember életét finanszírozzuk lakás, kocsi stb az most a szülei által fizetve van neki és el fogja várni, ahogy ismerem.

Már tizenéve ez megy, az egész család próbált neki segíteni munkát találni, elhelyezkedni, mi is, de sosem felel meg semmi neki. Fizettek neki tanfolyamokat, vagy megbukott vagy ott hagyta félben. Béreltek neki lakást nagyvárosban, ahol több a munkalehetőség, 1 napot nem volt a lakásban, egy interjúra sem ment el végül.

Úgyhogy csak remélem, hogy a párom is lesz olyan erős, mint a kérdező férje.

#7, Az más kérdés, hogy az arconköpést milyen traumák előzték meg

Így igaz.

Lehet, hogy csak visszaköpött.

Nyilván nem oda, ahová eredetileg szánta.

Én egy esetben segítenék neki: Ha elmenne elvonóra.

Nekem a volt párommal történt ez. A szakítás után lakótársak maradtunk, mert nem akartam, hogy utcára kerüljön. Az albérletem később felmondták és én mentem jobbra, ő meg balra...Hajléktalan lett, pár hete találták meg a testét egy parkban...Sokáig magamat hibáztattam, de tudatosítottam magamban, hogy nem miattam halt meg. Elhiszem, hogy a férjednek is nehéz, gondolom ugyanazon megy át, mint én akkor. A legjobb, amit tehetsz, hogy minél többet beszélsz vele erről és sokat mondod neki, hogy ez nem az ő felelőssége.