Mit lehet tenni ha egy nagykorú családtag jól Asperger-vagy funkcionáló autista-gyanús, viszont nem hajlandó vizsgálatokra menni?
Szakápolóként foglalkoztam már ilyen jellegű betegekkel. Gyanús, hogy az anyósom 26 éves lánya is ebbe a kategóriába esik, viszont amikor a lánynak említettem ezt akkor dührohamot kapott, mikor az anyósomnak akkor ő megsértődött, hogy miket mondok én a lányáról. Pedig rengeteg tünete van, ami erre utal. Igen, tudom, hogy csak pszichiáter állíthatja fel ezt a diagnózist!
De éppen azt mondom anyósomnak, hogy beszélje rá a lányát, hogy menjenek el vizsgálatokra és majd ott kiderül. De hallani sem akar erről. Nem érti meg, hogy még ha ki is derülne valamilyen spektrumzavar, csak jót tenne a lányának ha kezeléseket, szakértői tanácsadást kapna.
A férjem is próbált már beszélni az anyjával, de ő csak megjobban megsértődött. Pedig először a férjem is szkeptikus volt. Aztán ő is beszélt egy ismerősömmel, aki pszichiáter főorvos és elhűlt, hogy a jellemző tünetek kb.80%-a tapasztalható a húgánál.
Azóta ő is felelőtlennek tartja az anyját, hogy meg se próbálja rábeszélni a lányt a vizsgálatokra. És az egészben a "legszebb", hogy a lány szenved a tünetektől és nem érti, hogy miért ilyen. De amikor lehetősége lenne válaszokat kapni, akkor elzárkózik anyucival együtt.
Kaphatna szakszerű tanácsadást/kezelést a továbbiakról.
Nem elviselhetetlen semmi, csupán empatikus vagyok. Tudom mit élnek át éveken,évtizedeken keresztül az ilyen betegek, mivel nap mint nap foglalkozom velük. A hivatalos diagnózis és a szakszerű kezelés nagy segítséget jelent számukra.
Az autizmusnak nincs kezelése, gyógyszer meg pláne nincs rá.
Kezelni a depressziót lehet (ami könnyen kialakul, ha valaki autizmussal éli az életetét és folyamatosan maszkolni kényszerül), meg vannak foglalkozások, terápiák, amik segíthetnek. Akár.
De gyógyszerezni nem gyógyszerezik az autistákat. Kamu ez az egész szerintem, a kérdező csak egy provokatív posztot akart, mert ennyire tanulatlan embert nem engednének autikkal dolgozni. Szerintem közelröl autistát se látott még a kérdező.
(Amúgy is, ha foglalkozna autistákkal, tudná, hogy nem lehet ránézésből diagnosztizálni, az Autizmus Alapítványnál is többször 2-3 órás beszélgetések, feladatok és szülői beszámolók (!) kellenek hozzá a gyerekkorból. Ugyanis sok tünet átfedésben van személyiségzavarok tüneteivel. Még a profik sem tudják ennyi alapján diagnosztizálni, de a kérdező mint "ápoló" biztos ért hozzá...
Ha a lányt zavarnák a problémák, akkor felkeresne egy orvsot/pszichológust, nem arra várna, hogy te félig laikusként diagnosztizáld.
Másrészt a legtöbb Aspergeres képes minde különösebb nehézség nélkül elboldogulni az életben, "kezelésre" nincs szüksége.
Kisgyerek korban lehet elöny, ha idöben észreveszik, és megfelelö fejlesztést kap föleg szocializáció terén, felnöttként már ez alig lenne lehetséges.
MO-on meg eleve tízszer is meg kell gondolni, hogy egyáltalán elinduljanak-e valamerre ilyesmivel, mert ott a diagnózis egyenlö azzal, hogy elmebetegnek, közveszélyesnek tartják. Gyerekkorban nem járhat rendes iskolába, mert "beteg", késöbb is mindenhol megnehezíti az életét egy ilyen diagnózis, ott nagyon rosszul állnak a témához.
Nem MO-on élek, itt az Aspergeres, autista, Down-kóros meg egyéb - MO-on SNI - gyerekeket a normál iskolákba járatják, nekik is könnyebb beilleszkedni, másrészt nincsenek kirekesztve a társadalomból emiatt, itt sokkal kevésbé probléma a létezésük, nincsenek elítélve, megbélyegezve, mint MO-on.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!