Rendbehozható még a kapcsolat valahogy?

Kérdező, egyelőre még te kaparsz nála, nem fordítva, így nem is értem, hogy milyen jogon ítéled azt meg, hogy ő akármiben is hibás volt.

Gondolom az unokatesód olyan ember, aki vállalja a véleményét és az ezzel járó következményeket, ezért mond, amit mond. Annak az lett a következménye, hogy a torkának ugrottál, viselte a következményt. De ezek után te sem várhatod el, hogy öribarik legyetek, mert ahhoz nem viselkedtél megfelelően. Úgyhogy most rajtad a sor, hogy a következményeket viseld.

Ha esetleg úgy dönt, hogy mégis újra akarja éleszteni a kapcsolatotokat, örülj neki, de ha ez nem történik meg, törődj bele.

"Amikor a saját szüleimről azt hallottam, hogy meg akartak felelni mindenkinek és nem a saját életüket élték"

Es? Van joga velemenyt alkotni! Az egy dolog, hogy neked ez nem tetszik! Mi van, ha tenyleg igy volt? Tenyleg gaz, ha valaki megfelelesi kenyszer alatt eli le az eletet. .

Megertenekek ha azt mondta v9lna, hogy: "Az a ket idiot@ oreg, folyton masok korul ugralt, mig magukkal egyaltalan nem foglalkoztak".

De igy...

Így jártál. Én 33 vagyok, tehát nagyjából az ő korosztálya. Nagyobb családom van, általában van valami cirkusz. A korosztályomból öten, hatan kivontuk magunkat belőle és ránk már nem lehet hatni az öregek "család az család", de "Menyus bátyád mindig azt mondta", "a mama mindig úgy szerette", "kire számít az ember, ha nem a családra" szövegelése befolyásoljon.

Nekem is van ilyen női rokonom, ez a letilt, írogat késő este telefonál, hogy szitkozódjon. Van olyan is, aki mindig akkor kerül elő, ha pénz kell. Én ezeket kivágtam az életemből, mint valami gyanús anyajegyet. Több unokatesóm dettó és azt kell mondjam, hogy olyan nyugodt életünk van, hogy na még! Évtizedekig ment a baromság, mert a "család az család" és VÉGRE vége!

Nem vagyon én köteles minden szarjankóval tartani a kapcsolatot azért, mert családtag. Fenét. Akivel csak a baj van, attól meg kell szabadulni.

Hiába te úgy látod, hogy jaj minden milyen szép volt. Nyilván ő ebben a két évben felismerte, hogy amúgy mennyivel jobb nélküled, végre!

65-re:

Esküszöm, nem értem, mi a sértő ebben. Most elképzelem, hogy az én szüleimre mondaná ezt valaki. Hát nem sértődnék meg! Eleve valamennyire igaz is, másrészt meg neki ez a véleménye, szerintem ez túlzás, de ezen nem veszek össze senkivel.

Árulás? Nem is értem. Nálatok nem lehet egy rokonról semmi negatív véleményt mondani? Mindannyian esendő, gyarló emberek vagyunk. A szüleink, nagyszüleink is. Nyilván nem hagynám, hogy szidják őket, de természetes, hogy nekik is voltak hibáik, ill. van, amit én másképp tennék, ha a helyükben lennék.

"azok után amennyit megtettünk érte"

Ez a "hálátlan" szó már az elején is feltűnt. Miért kellene hálásnak lennie? Pl te mit tettél érte (ha már többesszámban írtad)?