Kinek mi a véleménye a nagymamai "feladatokról"?

Biztos, hogy lepontoznak, de nem érdekel.

Én még csak 4 hónapos várandós vagyok ikrekkel, de anyu már most mondja, hogy jön majd segíteni. Volt méhlepény biopsziám, ami után pihenésre voltam ítélve, ezért a szüleim 2 nap hoztak ebédet, a 3. nap nálam főztek. Ha ő szívesen csinálja, és magától felajánlja, miért ne fogadjam el?! Biztos, hogy lesz olyan is, hogy takarítani segít be, de olyan is, hogy csak unokázni jönnek át.

Nálunk pont ez nagyon nehéz kérdés... Az egész felmenő családomnál, testvéremnél, unokatesóim családjainál tök természetes az egymásnál való segítés akár főzésben, mosogatásban, takarításban, egymás gyerekeire való vigyázás... stb. és én ezt szoktam meg, sőt ránk is volt szólva ha gyerekként nem segítettünk bármi hasznosban akár vendégként is.

A férjem viszont idegbajt kap tőle. Szóval folyton ütközőpont vagyok, hogy neveljem meg a hetvenen bőven felüli anyámat, aki egyébként hatalmas segítség a hétköznapokban a gyerekek szállításában délután, pláne, hogy a férjem kivonja magát mindenből (pl. most az egész nyári szünet... pedig én is 8 órában dolgozom és ugyanannyit keresek). De az válóok, hogy anyám múltkor is leszedte a ruhát és küldjem el már melegebb éghajlatra. Szépen és néha kevésbé szépen is persze már sokszor próbáltam megbeszélni vele, de ő is tök reménytelen... Úgyhogy nagyon gáz, lassan lelkiismeret-furdalásom van, ha anyám pakolászik (itthon már minden mániákusan glédába, nehogy eszébe juthasson), mert akkor nem álltam ki a férjem mellett... Szóval áááá, mert nekem meg ez az egész közben a bolhából elefántot kérdés, mert ennyire nem foglalkoztatna, felőlem aztán mindenki azt pakol vagy főz nálunk, amit akar.

Nekem anyu nem él, anyósom-apósom hagyjuk inkább. Apu szeret unokázni, ha úgy jön ki a lépés, meg is főz amikor itt van.

Ha lesz unokám, segíteni fogok a gyerekeimnek (ha engedik), akár ablakot is pucolni náluk. Vagy játszani a gyerekekkel, amíg ők takarítanak, vagy kikapcsolódnak a párjukkal. Szerintem ez a normális. Van aki szerint meg nem, emberek vagyunk, különbözik a véleményünk. Nem érdekel aki szerint nem a nagyszülő dolga a gyerekre vigyázni, besegíteni, de őt se érdekelje az ém véleményem, nem kell egymásnak beszólogatni, ahogy ezen az oldalon sokan teszik - SZERINTEM.

200km-re lakunk mindkettőnk szüleitől. Mikor a gyerekeink kicsik voltak, az anyukám, évi 5-6 alkalommal jött el pár napra. Nem csak azért, hogy lásson minket, hanem kifejezetten segíteni akart. Kész ételeket, süteményt hozott, vagy megbeszéltük, hogy alapanyagokat vásárolok, és akkor itt főzött nekünk fagyasztható ételeket.

Összegyűjtöttem a foltozni, alakítani való ruhákat, amik csak gyűltek a szekrényben, ő pedig nekifogott és megstoppolta, felhajtotta, beszegte... És rengeteget vasalt. Én roppant hálás voltam neki érte, és nem éreztem, hogy azért csinálja, mert szerinte én borzalmas háziasszony lennék.

Szerencsére a férjem se méltatlankodott soha, hogy miért tevékenykedik nálunk az anyósa. Igaz, mivel ő gyakorlatilag nem vett részt a háztartási munkákban, elég furcsa lett volna, ha az ellen is tiltakozik, hogy valaki nekem segítsen...

En csalàdtagkent tekintek rà, nem vendégkent.

Nekem volt hogy àthivott baratnöm nem egyszer a gyerekére vigyàzni, olyan szivesen gondoztam a kicsit föztem mosogattam, ablakot is pucoltam magamtol örömmel, nekem eszembe nem jutott hogy csak szorakozzam nàluk meg jàtszak mint egy kisgyerek es ennyi. Pedig semmit nem kért, csak felügyeletet.

Es nem is csalàdtag, "csak"baràtnöm.