Van más is, akinek hirtelen megváltozott a véleménye a gyermekvállalással kapcsolatban?

Szerintem nincs olyan nő (terhes nő sincs) aki nem fél a gyerekvállalástól valamilyen szinten.

Én is féltem a terhességtől, de annyi előnye van, hogy most, hogy megbabásodtam, minden eszembe jut, csak nem a félelem. Sosem voltam még ilyen jó bőrben, és imádom a terhességet :) Jó, mondjuk nagyban hozzájárul ehhez az is, hogy nem hánytam kórosan, és nem émelyegtem mindentől. Szóval kell hozzá mázli is :/

Arról nem is beszélve, hogy hónapok óta híre hamva sincs a havi hányással járó menzesz görcsöknek.

Legbelül azért picit én is tartok a jövőtől, mi következik szülés után. Átalakul majd az életünk, semmi sem lesz ugyanaz mint régen, már nem csak én leszek a fontos magamnak, hanem ő.

Ha anyagilag messze vagy, és úgy érzed, távol áll az egész anyaság tőled, akkor adj magadnak időt, és ne akarj egyetlen elvhez ragaszkodni, csak mert te ezt eldöntötted. Addig pedig menjetek el ahová csak tudtok, bulizzatok, éljetek.

15 éve vagyunk együtt a férjemmel (9 éve házasok). Nem akart egyikünk se. Megbeszéltük már az elején, hogy nem lesz. 1.5 éve valami megváltozott bennem. Fogalmam sincs, hogy mi. Elmondtam a férjemnek és mondta, hogy ő is gondolt rá mostanában. Vágjunk bele.

Szerencsére hamar összejött.

Most 8 hónapos.

(De több nem lesz).

Én fordítva vagyok. Kamaszkoromban és a 20-as éveim elején természetesnek gondoltam, hogy lesz gyerekem.

Pár éve változott meg valami, most már egyáltalán nem akarok. Valószínűleg azért sem, mert több gyerek is született a környezetemben és én ezen nem akarok keresztülmenni...