Kinek mi a véleménye a nagymamai "feladatokról"?

Nem arról szólt a kérdés, hogy az anya befogja őket, hanem, hogy melyik nagymama-típus a szimpatikus, szerintetek "normális": aki kérés nélkül is segít vagy aki vendégeskedik. Elvárni meg ugráltatni szerintem is gáz dolog, de minden, amit magától vállal, az nem kötelesség, hanem ajándék, amiért (általában) hálásak lehetnek a szülők.

Persze mindenki magának szüljön, de: minden kisgyerekes anya helyzete más, sokan szednek össze hosszú távra betegséget szülés-terhesség alatt, sokaknak nincs jelen a hétköznapokban az apa, és sokaknak nincs lehetősége fizetett segítségre, vagy hamarabb kell munkába állniuk vagy tanulniuk... stb. - és szerintem azért ikrekkel is bőven nehezebb...

Ha én nagymama leszek és bírom még a strapát, biztos rákérdezek, nem kell-e bármiben segítség és nem csak kiszolgálandó vendég szeretnék lenni. De a ló másik oldala, ha a segítségéért cserébe a nagyi már túlzottan belefolyik a szűkebb család életébe és alulról irányítja, nem hagyva önállóságot a már felnőtt szülőknek. Az éppolyan káros, mintha ellenségeskedés van a családban.

Hosszútávon a gyerekeknek és szülőknek is az a jó, ha olyan példát látnak, amit majd ők is követhetnek felnőttként a saját szüleikkel való bánásmódban. Ha anya csak folyton az órát lesi, hogy lepasszolhassa a gyerekeit a nagyinak, mert náluk még a házimunka is kevésbé fárasztó, ha versenyezni kell egy befolyásoló nagymamával apának a gyerekei szeretetéért, vagy ellenkezőleg, ha a kiutált anyós le van pattintva és csak nyűg a társasága, az mind-mind egy rossz példa. Ugyanakkor azért vannak nehéz személyiségű nagymamák is bőven, akik nem akarnak részt venni semmiben vagy ellenkezőleg, szívesen áskálódnak. Szóval ezt nem lehet "steril" körülményekre vetítve megválaszolni - valakinél sajnos jobban jár a család, ha marad a vendégeskedés.

92-es!

Valószínű én vagyok a fiatalos-50-es nő, aki szemet szúrt neked. Igen, munka mellett, tanfolyam mellett le merem írni, hogy nekem nyűg lenne, de azt is írtam, hogy "napi szinten nyűg". És azt is írtam, hogy előre egyeztetett időpontban, úgy, hogy öröm a kicsinek (mert mamázhat), öröm a nagyinak (nekem, mert unokázhatok), és öröm a fiataloknak, mert elmehetnek egy színházba/romantikázhatnak, stb., úgy semmi akadálya. De a munkám mellett, kötelező továbbképzések mellett napi szinten pl. nem tudnám elhozni az oviból, itt lenni vele, míg a szülei érte jönnek. Nekem ez nem menne, és nem is akarnám oly módon, hogy magamat zsigereljem ki. Dolgoztam már éjszaka, este 9 után már baromira nem úgy fog az agyam, nem olyan a látásom sem, mint előtte. Azért az ember csak-csak fél évszázados már, ugye, még ha fiatalos is. Ezen felül én is szeretek barátnőkkel színházba menni, de akár olvasni, vagy csak nyugiban lenni. (De azt is hozzátettem, hogy még nincs unokám, mert a lányomnak több esze van annál, hogy huszas évei első felében szüljön). Tehát megint az van, hogy valaki kiragadott pár mondatot, és összerakta, utána pedig háborog a saját ostobaságán. (Bár a gyakoritól ezt megszoktuk már.)

102, szerintem jól összehoztad:

"De erre nem gondolnak a menyek, amikor lepattintják az anyóst, pl.:

- szüléskor még a váróteremben sem lehet

- majd egy hónap múlva nézheti meg az újszülöttet,

- karácsonykor az utolsó a sorban, vagy még az sem"

Mondom ezt úgy, hogy nekem még nincs unokám, viszont férjem lánya kb. ezeket mind megtette. Utána pedig azt hallgattuk, hogy "az idegenre" jobban számíthat, mint ránk.

#113

Vigasztaljon a tudat, hogy aki meny, az egyszer lesz anyós is és ezeket a dolgokat vastagon visszakapja, különösen amilyen "szép új világ" elé nézünk!:)

Nem, minden napra más van, hadd ne irjam mar le, mikor pucolom a penészt, szedem a barackot, fozom a lekvart, sikalom a sutot, mikrot, pokhalotlanitok, szerelem a mosogatot,

Egy átlagos nap ennyi munka van egy nagy házban, amiben aktívan élnek és nincsenek bezárva a szobák.

Mosogatógép mèg nincs beszerelve, az sokat javítana a helyzeten.

Mennyi ingerült primitív ember válaszol. Nem semmi..

Én úgy vagyok ezzel hogy, anyám nem vendég nálunk de nem is cseléd, ahogy sokan fogamaztak, hanem családtag.. Ahogy anyósom is nyilván. Viszont tény hogy anyámnál otthon érzem magam, segítek is neki pl. a főzésben ha ott vagyunk. Messze lakunk, szóval takarítani nyílván nem fogok nekiállni, mikor csak pár napot tudunk ott lenni. Ha valami miatt segítségre szorul az más. Anyósom másmilyen. Nem csak velem mint menyével, hanem a saját lányábal is. Pl. Ő nem szereti ha a konyhájában matat valaki, vagy máshol. Ha anyukám jön hozzánk őt is kiszolgálom valamennyire, de tud magáról is gondoskodni. Anyósom inkább úgy viselkedik mint egy vendég, amivel nincs is gond, de ha nekem kisbabám lesz és segítség kell, eszem ágában sem lesz őt hívni, mert az, hogy babázik, és még ki is kell szolgálnom, mert egy pohár vizet nem mer/tud/akar magának tölteni, ez nem segítség,hanem teher. Ha ilyen sokan úgy vannak vele, hogy anyós vendég akkor ne csodálkozzanak ha nincsenek meghívva mikor hazahozzák a fiatalok a babát. Mert ezen általában megy a sértődés. De én ugye tudom hogy anyukám tényleg segíteni jönne, ha jönne.