Kinek mi a véleménye a nagymamai "feladatokról"?

Milyen szülők vannak itt, és milyen szülő lesz ezekből a válaszolókból, te jó ég..!

Fogadni mernék, hogy mindet utálja a gyereke, aztán majd itt sírnak, hogy miért, nem is tudják..!

Tanfolyam és munka mellett az 50es nagyi nyűgnek érezné, hogy az unokájával is időt töltsön.. Értitek, nyűgnek az unokát, hát helyetted is lesül a képemről a bőr, nagyon durva ezt egy nagymamától hallani, az enyém sosem merte ezt beismerni, csak célozgatott.

Az én anyám is pont ilyen, nem csoda, ha nincs jó viszonyunk, inkább magával foglalkozik minden pillanatban, minthogy 10ből egy pillanatot az unokájára vagy a lányára szánna, ugyanis felnőttként is a gyereke vagyok, elvileg szeretnie kellene és akit szeretsz, azzal időt akarsz tölteni.

Az én anyám úgy passzolt le minket, meg a házimunkát is, ahogy lehetett, de ennek egy századrészét nem tenné meg a saját gyerekéért és unokáért, aki rászorulna, vele ellentétben(teljes család, ép gyerek, millió rokon és segítség)

Én olyan nagyszülő leszek, akinek a gyereke nem csak 18ig a gyereke, hanem amíg élek, ott leszek, ha kellek. Engem szeretni fognak, megbecsülni, és örülnek, ha jövök, tartalmas, nyugdíjas éveim lesznek, mert körül vesznek majd olyanok, akik szeretnek engem.

Nem is érdekel, mások mit gondolnak, mindenki úgy vágja tönkre a családját, ahogy akarja.

Egy gyerek sem tartozik hálával azért, amiért felnevelték, ezért nem kell viszonyoznia sem, hogy az öreg szüleiről gondoskodjon. A jó szülőknél viszont éreznek a gyerekeik ilyen késztetést, és a jó szülő nem csak a gyerek 18 éves koráig jó szülő.

A szülőnek kötelessége lenne normálisan gondoskodni a gyerekéről(ti nem olvastátok el a papírt, amit a születési anyakönyvvel kaptatok? A szép gyerekkor megteremtése nem kiváltság, hanem kötelesség!

Azért már inkább lehet kicsit hálásnak lenni, hogy 18 éves kora után is segítséget kap a felnőtt gyerek, szép szavakat, tetteket, bármit.

Nem beszambázok egy háztartásba, kiszolgáltatom magam, panaszkodok egy sort, lepasszolom a síró unokámat, amíg ott vagyok, mert nekem csak a mosolygós felel meg, otthagyom a koszt, amit csináltam és távozom, mint akit ezért szeretni kéne és hálásnak lenni.

Az ilyen inkább ne is jöjjön.

Az, hogy a nagyszülő 2 hetente egyszer segít 1 órát, nem ugyanaz, mint ráhagyni a gyereket heti 3x, fene se lenni annyit a gyereke nélkül.

A házimunkasegítség is azért kellene, hogy többet lehessek a gyerekkel.

Mellesleg Ti milyen házban laktok? Egyedül 100nmt gyerek mellett rendbentartani piszok nagy munka, mellette főzni, a gyerekkel érdemben foglalkozni pedig még nagyobb.

Amikor egyedül éltem, én is hőbörögtem, de mióta nem egyedül koszolom a házat, megváltozott a véleményem.

A házimunka kemény meló, pláne nagy területen, és akkor, ha gyerek is van. Össze sem hasonlítható a régi heti egy felmosással a napi 2 felmosás, amit csinálni kell.

Akinek az életébe csak önmaga fér bele, az ne várja el a környezetétől, hogy beleférjen majd az ő életükbe, ha rászorul.

50es nagyiról volt szó, nem hatvanas nyugdíjas nénikről, hanem aktív nőkről!

Nekem lesz heti 2 órám a felnőtt gyerekemre a heti 168ból, sőt, több is! Kérni sem kell, természetes lesz, hogy segítem, sőt szívesen fogom csinálni, mert a gyerekem is ott lesz, élvezhetem a társaságát, egyszerre segítem is, sőt, unokából is kaphatok egy sort közben( a törvény kéthetente 3 órát biztosítana amúgy csak nagyszülői láthatásra, milyen kapcsolatot lehet úgy kiépíteni bárkivel??)

Aki szerint ez undorítóan sok, az ássa el magát és készüljön a magányos, szeretetnélküli nyugdíjas évekre

92!

240 nm a ház, kért van, 3 színt 2 macska, egy kutya. Miután nincs elhanyagolva, napi fel óra -ora elég a szintentartasra. Mindennap főzök, rendet rakok, mosogatok, felmosok, kutyát sétáltatok, macska álmot tisztitok. Ha nem bírnám egyedül se az anyámat vagy az anyósomat hívnám, higy csinálja, hanem egy takarítót.

Az unoka pedig bizony lehet nyűg, ha az ember nem 60 éves otthon ülő nyugdíjas, aki amúgy halálra unja magát, hanem értelmes ember, akinek saját élete is van.

Nyilván vigyáz az unokára, de ne legyen már ez rendszer.

Szóval, a Kérdező az anyósával pucoltatná meg az ablakot...Remek.

A lànyom lassan 10 éves lesz, de nem ennyi idősen született bàrmilyen meglepő.Édesanyám nem élt, pàrom anyja-apja szintén nem.

Édesapám gyakran jött (már ő sem él), de főztem neki kávét, kaját elétettem, eszébe nem jutott nyúlkàlni a hűtőbe (max sörért vagy vízért), de nekem sem àllt szàndékomban befogni ablakot pucolni.

140 nm-es hàzban élünk, nagy tàrsasàgi élettel, nyàron több napra jönnek vendégek, itt is alszanak, nagyon közeli baràtai páromnak, több évtizedes barátsàgok, a pofámról leégne a bőr, ha ők takarítanának, pedig nem kis meló két hétig mindennap főzni, mosogatni, takarítani plusz 4 főre.

A nagyszülőnek nem feladata a gyereke helyett vinni a hàztartàst, Kérdező.

Ha te lusta vagy, az nem anyósod hibája.

6 hónapos pici utàn még nem kell futkosni, majd ha 1-2 évesek lesznek, akkor mosni/vasalni is befogod a nagyszülőket?

Jó felé halad a vilàg mondhatom.

Magatoknak szültél, a ti háztartásotok, a ti feladatotok megoldani.

A nagyszülő pedig hagy élvezze az unokákkal való játékot, ne ablakot pucoljon màr.

Tehát te annak fényében segítnél majd anyósnak, hogy ő mennyit segített a háztartásodban és a gyerekeiddel? De gondolj bele, hogy mi volna akkor, ha soha nem születne gyereked? Akkor ezen logika mentén sem anyósnak, de még a saját anyádnak sem segítenél időskorukban, mivel nem volt gyerek, ergó nem mentek segíteni?

Nem azért kell segíteni majd anyósnak vagy a saját szüleidnek, mert a te gyerekeidet pátyolgatták, vagy hogy heti x-szer puccbavágták az otthonodat, hanem alapesetben egy jó gyerekkor és egy normális szülő-gyerek kapcsolat megindokolja ezt.

Ha a férjed jó kapcsolatot ápol az édesanyjával, gondolom, neki majd úgyis lesz rá gondja, ezen szerintem felesleges is aggódnod. Bár nekem is úgy tűnik, hogy csak annyit szerettél volna kihozni ebből a kérdésből, hogy mennyire szemét az otthon "unatkozó" anyósod.