Szülők, ti a gyereketek vagy a ti szüleitek pártjára állnátok ebben az esetben?
Sziasztok!
17/F vagyok, a nagymamámmal, a húgommal (11) és a szüleimmel élek együtt. Szerdán történt, hogy a szüleim csak este értek haza. Én olyan 15 óra körül. Akkor a nagyanyám éppen a húgomat akarta elráncigálni magával a közeli piacra vásárolni. Nagyanyám anno velem is csinálta ezt, ilyenkor málhás szamár kell neki, valamint sokszor leáll az árusokkal is beszélgetni. És ezt várd ki... Hazafele persze már fáradt, ettől pedig kiállhatatlan. Amúgy se egy kedves ember.
A húgom nagyon nem akart menni, én meg mondtam neki, hogy jöjjön el velem fagylaltot enni. A húgom ugrándozva örömében jött, nagyanyám elkezdett tajtékozni, hogy ezt hogy képzelem, ne mondjak neki ellent a húgom előtt, stb. Én erre, hogy ő is ellentmond nekem a húgom előtt, de nem kapom fel miatta a vizet, ha cipekedő szolgát akar, vegyen fel erre valakit.
Este a húgommal hazaértünk, a szüleim elővettek, azóta is mérgesek rám, bármit mondok. Szerintük bocsánatot kéne kérnem a nagyanyámtól.
Hiába véditek az öreglányt sajnos nagyon is elviselhetetlen hárzsártos nagymutter van, aki az unokáin éli ki magát.
Jöttök itt, hogy a családért vásárol amikor ez a képzelet szüleménye.
Lehet csak azért megy, hogy pletyizzen az eladókkal. Lelehet pontozni, de nincs igazatok.
Ne haragudj kérdező, de én sem neked adok igazat.
(Azzal együtt természetesen, hogy mindkét, akár mindhárom: te, nagyi, szülők stílusa lehetett kifogásolható, de most ettől vonatkoztassunk el).
Az lett volna a normális 17 éves, nagy kamasz, felnőttkor küszöbén öntudatosan álló, majdnem felnőtt fiúként, hogy amikor a mama szól a 11 éves húgodnak, hogy menjen segíteni neki vásárolni, akkor te ugrasz, hogy “inkább engem hívjál nagyi, többet bírok, húgi csak 11, én jobban hadra fogható vagyok” - vagy valami hasonló…
Aztán még mindig elmehettetek volna (akár a tesóval ketten, akár a nagyival hármasban, akár oda-visszaúton, akár külön fagyizni.
..tudod szomorú lennék anyaként, ha a gyerekem ilyen stílust, ilyen szemtelenséget megengedne magának az édesanyámmal/anyósommal szemben… mondom ezt úgy, hogy 45 éves nő vagyok, a fiam 12 éves és bizony szokott és legtöbbször KÉRÉS NÉLKÜL jönni velem vásárolni, cipekedni a piacra is.
Pedig életerős, fitt, autóval vásárolni járó nő vagyok, de pl befőzéskor, nagyobb vásárláskor igenis jól esik a segítség, még ha az csak egy ajtónyitás vagy kocsiból kipakolás vagy egy kosár gyümölcs cipelése is.
Nyilván azért, mert a családért teszem és kölcsönösen segítjük egymást és a 12 éves fiam is igenis felkel velem péntek hajnalban (én is munka előtt szoktam kiszaladni heti 1x), ha több ládányi zöldséget-gyümölcsöt vennék.
Értelmes kiskamasz is felfogja ezt ésszel, sőt akár előző nap is rá lehet kérdezni, hogy hogy tervezem/tervezi a nagyid mennyit szeretne vásárolni, kell-e a plusz segítő kéz vagy megoldja egyedül.
…normális családban így kellene…
A helyedben azért legalább a stílusomért elnézést kérnék (… és nem, az nem ok, nem kifogás és nem mentség, ha más IS bunkó adott esetben- attól neked még nem kell… ha ezt megérted, akkor nem is fog ezen sem felcsattanni :D )
…azt azért eláruld kedves Kérdező kérlek, hogy melyik az a piac, ami délután 3-kor is hétköznap nyitva is van, az árusok is kinn vannak, fel is vannak töltve és mindent lehet ugyanúgy kapni, mint kora reggel? Csak mert itt a fővárosban is, az egyáltalán nem kicsi Újpesti Piacra is még hétvégén is inkább reggel-délelőtt érdemes menni, ha az ember tutira akar menni… nyilván az sem véletlen, hogy ha a nagyi nem hajnalban/reggel megy egyedül… talán nincs topon erőnlétben és ezzel a délutánnal próbál kompromisszumot kötni.
Ha tudnál egy picit kevésbé önző, jogait követelő, esetleg jobban belátó, empatikusabb lenni irányába (igen, akkor is, ha akár igazad is lehet abban, hogy uncsi a trécselés vagy zsémbes a nagyi!), akkor azzal mindenki csak nyerne a családban- ezzel a beszólásoddal meg most mindenki puskaporos hangulatban ül otthon.
…akkor melyik éri meg? :D
Elfelejtitek, hogy a kor egy állapot és nem érdem. Attól, hogy valaki idős simán lehet elviselhetetlen akit a hátunk közepére sem kívánunk.
A tiszteletet ki kell érdemelni.
"Jöttök itt, hogy a családért vásárol amikor ez a képzelet szüleménye."
Akik együtt élnek, azok közül bárki megy vásárolni, az egész családért teszi, így működnek a családok.
Nálatok nem így van? A hűtőben mindenkinek a cucca fel van címkézve, és ha van benne mondjuk három liter tej, te akkor is kimész a boltba, mielőtt iszol egy kakaót, ha az egyik anyué, a másik apué, a harmadik meg a nagyié?
Nekem saját hűtőm van.
Tanulj statisztikát és nem fogod azt hinni, hogy ami nálatok van az van mindenkinél.
"Nekem saját hűtőm van."
Amikor még otthon laktál, akkor is saját hűtője volt minden családtagnak vagy fel voltak címkézve a dolgok a hűtőben? Mert ha egyik sem, akkor neked is van róla tapasztalatod első kézből, hogy milyen az, amikor az ember családban él: bárki megy vásárolni, az egész család hasznát látja.
"Na ne mondd már hogy tudod mim volt és mikor."
Minimum egy nagymuttered volt, nem? Tehát ha mással nem, vele együtt éltél, különben nem osztanád róla az észt, hogy milyen nagymutterek vannak.
Amikor vele éltél, felcímkéztetek mindent a hűtőben?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!