Felnőttként milyen hibákat láttok a szüleitek nevelési módszereiben? Mit csinálnátok másképp a saját gyereketekkel?

- Sokkal többször pozitívan reagálnék arra, ha valamit kezdeményez, főleg, ha igenis jó dolgot, vagy legalábbis semlegeset, hogy merjenek lenni ötletei, hogy kreatívabb legyen és egyáltalán: hogy ne fogjam őt vissza állandóan.

- Sokkal jobban bíznék benne, egyre fontosabb dolgokat is rábíznék már pici korától kezdve, főleg, ha kb. semmi okot nem adna rá, hogy ne bízhassak benne: pl. fokozatosan egyre több házimunkát és egyre több zsebpénzt bíznék rá. Nem arról van szó, hogy 17-18 évesen már egy halom pénzt kezeljen, hanem arról, hogy mondjuk 8-10 éves korától mindig legyen némi pénze, ami fölött ő rendelkezik, mert ez is hozzájárul, hogy önálló döntéseket hozzon (arról, hogy mit és mikor vesz meg belőle); meg nem arról van szó, hogy "dolgoztatnám" már gyerekkorában is, hanem arról, hogy úgy nőjön fel, hogy 18 éves korára már ne legyen neki feladat elmosogatni, hanem ugyanolyan természetes valami legyen, mint hogy pl. lehúzza maga után a vécét.

- Nem mondanék neki olyasmiket kiskorában, hogy "Nem szégyelled magad?!", hogy ne legyen túlságosan gátlásos, szégyenlős, félénk, stb.

Kevésbé burokban nevelés

Prűdséget nem támogatom

A káromkodás ellenességet sem

Megtanítanám arra, hogy a saját boldogsága a legfontosabb

Megtanítanám meditálni

Mivel nálunk egy darab dicsérő szó nem hangzott el a felnövekedésünk alatt, sőt, mindig az volt, hogy bezzeg X, miért nem vagy olyan, mint ő, dicsérném, s nem kritizálnám folyton.

Meg alapban sose lehetett semmit se elmondani, "nem érek rá, mosogatok " volt mindig a mantra.

#azalkoholrossz, #aszegénységjó, #mindengazdaggonosz

Úgy elöljáróban ennyi.

A továbbiakban pedig a rokonok előtt való lejáratás, susmorgás (milyen xar kölyök vagyok) minden összejövetelen, a folyamatosan más gyerekéhez való hasonlítgatás, bezzeg az xy kölyke...az egymással soha el nem töltött idő, az anyám szájából jövő acsargás, hogy egy h*lye kis k*rva vagyok (11 voltam), a gyereken való feszültség levezetés és sorolhatnám napestig.

És pedig meg sem vertek. Pedig sokaknak az az "etalon", amíg nincs seprűnyél, addig csak tinihiszti van sokak szemében.

Tulajdonképpen ha azt kellene elmondanom, miben szeretnék eltérni anyám "anyaságától" akkor a legegyszerűbb válasz az, hogy mindenben.

Összességében szerető, gondoskodó szüleim vannak, a mai napig is jó a viszony, szóval tényleg apróságok.

Félénk, visszahúzódó gyerek voltam, jobban kellett volna szorgalmazniuk, hogy barátkozzak, önállóbb legyek.

Illetve azt már így felnőtt fejjel nagyon sajnálom, hogy mivel nem sportolhattam, és művészetekben tehetségtelennek számítottam, semmilyen külön órára, szakkörre, zenélni, táncolni, rajzolni, stb.nem jártam. Ha kértem volna, akkor biztosan megengedik, de ők nem javasoltak semmit, hogy próbáljam ki, magamtól meg nem volt rá igényem. (Egyedül úszni próbáltak megtanítani, de az egyáltalán nem nekem való volt.)