Felnőttként milyen hibákat láttok a szüleitek nevelési módszereiben? Mit csinálnátok másképp a saját gyereketekkel?

Azt a hibát látom a nevelésükben, hogy lesz4rtak.

A testvérem volt a világ közepe. 30 évesen is eltartották, drogos alkesz g3ci volt de egy rossz szót nem mondhattam rá, mert kaptam.

Ő minden támogatást, segítséget megkapott az életben.

Jó lett volna ha negyed annyira érdekeltem volna őket

..

Nem érdekelte őket hogy tanulok. Nem nyaraltam soha sehol, táborokba se mehettem, nehogy már a buz1gyerekre pazaroljanak.. A testvéremnek persze vettek új telót, xboxot, stb.

Anyám mindig elhordott mindennek a barátnői előtt. Mekkora élősködő vagyok. 18 éves koromban azzal fenyegetett hogy kidob ha nem adok haza x összeget. Egyetem elfelejtve.. Mehettem gyárba.

Senkinek se mondta, hogy adok haza pénzt. Ugyanúgy előadta mekkora parazita vagyok. A szomszédok is lenéztek.

Mindig úgy tekintettek rám mintha a legalja büdös féreg lennék.

Már külön élek. Az arany gyerek veri is anyánkat. Remélem egyszer nem kel fel, a kis drogos tetű meg éhen hal ha már nem lesz aki eltartsa :)

Egyik szülőm sem mert igazán élni. Mindketten beletörődtek a monoton mindennapokba, nem léptek ki sosem a komfortzónájukból, nem láttak világot, nem volt bennük kíváncsiság. Nem is éltek, ez nem jó szó rá, inkább túléltek.

Emiatt sok szituációban bátortalan, döntéskeptelen vagyok, nehezen viselem az új dolgokat. Én tudatosan feszegetem a határaimat, ledöntöm a gátakat és belemegyek elsőre kényelmetlen szitukba. Szeretném majd ezt tovább adni a gyerekemnek. Sokat utazni, felfedezni, kielégíteni a kíváncsiságát és nem kiölni belőle a lelket, hogy meglássa: az élet igenis gyönyörű, amiben nem a túlélésé a főszerep,

és amiben nincsenek megírt sorsok, csak lehetőségek, amitől nem szabad félnie.

-Gyerekkoromban nem volt egy szabad délutánom, 6 éves koromtól minden hétköznap edzés vagy különóra volt. Sok tanulmányi eredménye volt, de nem volt szociális életem az egyetem kezdetéig. Emiatt a saját gyerekeimet nem fogom erre kötelezni, lesz barátokkal logós idejük is amellett, hogy a tehetségüket a kellő mértékben támogatom. Járhatnak fejlesztő órákra, de nem egyoldalún döntök erről, hanem őket megkérdezve.

-Nem csak a kicsinek lehet igaza. A kis testvérem sportot űzött a szívatásomból, aztán jött az "anyaaaaaa!" és sosem ő kapott büntetést. Ebből tanulva igyekszem a vitás kérdéseket a történtek alapja a eldönteni, nem a koruk szerint. A kicsi is ugyanúgy szorul, ha ő volt a hibás és nincs mentség.

Nálunk alkohol probléma volt, bántalmazó légkörrel.

Középiskolában rengeteg olyan dolgot is kell tanulni, amire soha szükségem nem lesz, mégsem mondták az élethez fontos témákat. Gyakorlatilag magamtól nőttem fel (az ellátást / lakhatást leszámítva persze).

Tanácsot / útmutatást sosem kaptam.

Ezeken változtatok, úgy, hogy ne essek túlzásba sem a lányomnál.

Ha lenne gyerekem, elsősorban önállóságra nevelném. Engem viszonylag szogorúan fogtak, nem nagyon mehettem szülinapi zsúrra meg találkozni az osztálytársaimmal. Ennek az lett az eredménye, hogy baromi lázadó kamasz lettem és bepótoltam mindent 16 éves koromtól, ami kimaradt előtte.

Plusz igyekeznék valamilyen szinten baráti kapcsolatot is kialakítani a gyerekemmel, hogy bármikor bármivel fordulhasson hozzám. Nekem ez is kimaradt, mindenki érzelmi analfabéta a családomban. Ölelkezni sem ölelkeztünk soha szinte.

Anyukámmal is akkor lett jó a viszonyom, amikor betöltöttem a 18-at és önálló életet kezdtem.