Szülők, ti a gyereketek vagy a ti szüleitek pártjára állnátok ebben az esetben?

Na ide figyelj kisfiam!

Tojáshéj még a fenekeden, mégis hogy mersz így viselkedni? Legelső kötelességed hogy elnézést kérj szegény nagymamádtól, és az pedig a legkevesebb, hogy ezután te mégy vásárolni! Ezt mint atyai pofont adom, ha már a szüleid nem tették meg!

Meg a többieknek is jár, akik nem érzik át ennek a dolognak a súlyát! Hol vannak a régi, normális erkölcsök? A fiatalabb korosztálynak igenis elsőrendű kötelessége tisztelni az öregeket és mindenben rendelkezésre állniuk!

Amit mondtam megmondtam! Majd én rendet teszek itt!

Ede bácsi, 84, volt katonatiszt

07:39

sztem egy alapveto tisztelet mindenkinel megvan mindenki fele.. DE amikor valaki ugy viselkedik pl velem szembem, hogy nem erzem viszont a tiszteletet, soooot, ugy bannak velem mint a ... es nem egyszer-nem ketszer, hanem folyamatosan.. akkor bizony ez az alap tisztelet automatikusan atalakul.. mondjuk ha tudok segiteni es semmibe se kerul, en még akkor is segitek szivesen, de van az a hatar mikor mar nem.. es itt azert ez eleg arulkodo:

"Hétvégente szokott lenni a heti bevásárlás, ahova anyáék őt is elviszik (anyám ezért retteg is a szombatoktól)."

amikor mar a sajat gyereke is igy all hozza, csak mert el kell tolteni vele X orat, az mar azert... ott azert a nagyival tleg nem lehet oke valami.. ezektol nem normalis ez az egesz es ti a normalis dolgokat soroljatok peldanak.. ezeket is vegyetek figyelembe, mert ezek miatt teljesen mas szint kap a tortenet.. az ilyen "kapcsolatokba" szoktak belebetegedni.. annyit azert nem er ez a "kotelezo tisztelet".. mert itt mar kotelessegrol van szo, ez mar nem segitseg, vagy szivesseg.. benne is van a szoba, SZIVesseg, tehat szivesen csinalod.. ebben a tortenetben errol mar szo sincs ez lejon

foleg, hogy a mama bevasarol egy hetre veluk, kocsival, tehat valoszinu maganak veszi a piacon a dolgokat, amiket vesz

Most ti komolyan egy kitalált vackon ölitek egymást?

A kérdező lelépett már rég, és röhög rajtatok.

16:49

mert attol fuggetlenul neki KELL cipelni.. pedig akkor a mama is elbirna, ha tleg nem sok mindent vesz, tehat ennyi erovel nem is szorul segitsegre.. lehet csak nem akar egyedul menni, de baratnoi nem nagyon vannak, mert nem szivesen vannak vele, de beszelgetni meg szeretne es ezeert piacozik, plusz lehet mutogatni akarja a piacon az ismerosoknek az unokakat, hogy jaj milyen aranyosak, mennyire szeretik, jonnek vele bevasarolni is.. ismerek ilyen rafkos neniket, tehat siman el tudom kepzelni hogy ilyesmi is van a hatterben

van olyan hogy téli fagyi, keress ra:) na az pl nem hideg, lehet arra gondolt a kerdezo

09:03

legalabb rohogunk:D en a pontozasi modszereken, hatalmas:D:D

igen kicsit harcolunk, azt is kell neha, igy lesz meg az egyensuly:D:D

Új válaszoló vagyok.

Én már régen kihúztam magam az olyan teendők alól, amik engem konkrétan kikészítenek.

Egyszerűen túl rövidnek találom az életet ehhez, hogy bosszankodjak, aztán az egész napom el legyen rontva.

Pl ilyen az, mikor a távoli rokonság összejön, és nagy buli van. Egy évben maximum 2x van ilyen, de egyszerűen elviselhetetlen számomra. Mindenki piál, én konkrétan sose iszom, de mindenki azzal csesztet hogy igyak... Azzal csesztetnek, hogy híztam, vagy fogytam, vagy még nem vagyok terhes, stb.

Elviselhetetlen, hát nem megyek többet. Inkább egy sima hétköznap átugrok valakihez a távoli családból, mikor biztosan nem ivott, sokkal jobb társaság úgy.:)

Ugyanígy, az olyan szívességeket se teljesítem, amik nekem nagyon kellemetlenek. Lehet szemét vagyok, de nem fogok bosszankodni valamin, ami nekem nem jó, hogy másnak jó legyen. Vannak kivételek, közeli családtagoknak minden szívességet szívesen teljesítek.

De most kért meg egy régi ismerősöm, barátnőm, hogy menjek már el érte valahová messzire, aztán végül kiderült hogy nélkülem is megtudja oldani, hát akkor tessék megoldani. Én se kérek tőle szívességeket.

Ez amúgy így leírva tényleg úgy tűnik, hogy szemétség tőlem, de én felszabadultan érzem magam, mert végre van annyi önbizalmam hogy elutasítsak embereket, akik olyasmit akarnak kérni tőlem, ami nekem nem jó.

Mindenesetre, a mamának segítettem volna. Anyukámnak is mindig segítek, aki lassan 70-éves és hasonló mint a mamád abban a viszonylatban, hogy sokat kell várni rá. A virágboltban pl 30-percet eltrécsel, engem meg az idegmegba...de cserébe ő nagyon kedves és hálás, és jó vele beszélgetni, tehát kivéve az idegenekkel való folyamatos trécselését, én szeretek vele járkálni.

Ilyen pl az, hogy a férjem a múltkor hajnali 5-kor felhívott, hogy menjek érte mert annyira elfáradt, nem tud felszállni a buszra se. Nyilvánvalóan száguldottam érte, mert ő a férjem, szeretem és azt szerettem volna, ha mihamarabb lefekszik, szerencsétlen értünk dolgozik.

De ha egy barátnőm kért volna meg erre, biztosan elutasítom, vészhelyzetben hívjon max, az ő faradtsága nekem nem vészhelyzet.

A helyedben én a húgommal, a mamával elmentem volna a piacra, majd fagyizni.

Kérdező, természetesen nem. Ez a hozzászólás csupán az olyan 19. században élő tajparasztokat volt hivatott kifigurázni, akik valóban így "gondolkodnak" az életről. Mint látod itt is voltak egy páran, mellé még álszentek is voltak. Bocsánat ha nem jött át az irónia.

Üdv "Ede bácsi"

Szüleid oldalára állnék.

Egy az hogy délután 3tól estig elvitted a kislányt szórakozni, kérdés nélkül, ez abszolút nem fér bele. A mamával meg lehet beszélni azt is hogy "légyszi mama nem tartson olyan sokáig, szeretnénk elmenni fagyizni"

Vagy fogd meg magad meg a húgod és menjetek mindannyian a mamával vásárolni és fagyizni. Belerokkantok 1-1 szatyorba? Ugyanmár...