Miért hiszik azt h csak ők tudnak elfáradni? Ők dolgoznak, én iskolába járok.

Tanuld meg beosztani az időt nem kell minden nap takaritani, főzni egy nagy adag kaja 2-3 napig eszitek.

Tekints ezt kiképzésnek mert ha ezt nem tudod megoldani az orvosi se fog menni mert ott aztán levegöt venni se lesz időd.

20 éves vagyok.Én napi 10 órát dolgozok, van hogy 12-t. Nagyon korán kelek és hulla fáradtan érek haza. De van energiám a takarításhoz, mosáshoz stb. Nem hiszem el, hogy anyukádnak és tesódnak nincs rá energiája. Az tök okés, hogy besegítesz, de hogy mindent te? Ráadásul könyörgöm, nem szórakozol helyette, hanem TANULSZ. Le vagyok döbbenve, hogy olyanokat írnak neked, hogy nem kell túl parázni az érettségit. Már az is baj, ha valaki komolyan veszi a tanulást??

Kedves Kérdező! Le a kalappal előtted! Az már jó, hogy anyud legalább átgondolja, remélem belátja, hogy túl sokat vár tőled. A nővéred meg egy önző dög, már bocs. Nem a te hibád, hogy őt sehova se vették föl, ne rajtad töltse le!! Sok sikert az érettségihez, remélem megoldódnak a dolgok, én csak azt tanácsolom, hogy tarts ki, sokra fogod még ezzel a hozzáállással vinni!

Kíváncsi vagyok, hogy a nővéred (mert ahogy látom, őt zavarja a leginkább a tanulásod) hogy élne meg, ha egyedül élne és dolgozna. Akkor vajon ki lenne a cselédje?

Illene már nekik is megérteni, hogy ha egy háztartásban hárman élnek, akkor ott három embernek kell a házimunkát is elvégezni, kinek-kinek ideje és képessége szerint.

Sajnos nem tudok neked segíteni, mert attól nem fog megváltozni a hozzáállásuk, hogy én leírom, hogy szerintem hogy kéne elosztani a házimunkát. Mondhatnám, hogy csak magad után mosogass el, csak magadra moss, csak a saját szobádat takarítsd ki, de hát mivel te vagy a legkisebb, úgyis téged barmolnának le.

Csak egyszerűen nem értem meg az ilyen szülőket. Az ilyeneknek miért nem evidens az, hogy a gyerek első dolga a tanulás? Nem vagyok híve annak, hogy a gyerek idejét ne "raboljuk" házimunkával, mert persze legyenek feladatai, stb., de azért ez ne menjen már a tanulás rovására. Legalább is nálunk ez így volt, tanulás közben soha senki nem zavart volna. Ha látták, hogy nem tanulok, akkor kaptam feladatokat, de a tanulás szent dolog volt mindig.

Talán annyit tudnál tenni, hogy anyukáddal megbeszélnéd, hogy ugye abban ő is egyetért, hogy a tanulás a te kötelességed, és ennek érdekében minden nap EMBERI IDŐBEN szükséged van X órára, amikor tanulhatsz, mást nem kell csinálnod, és ilyenkor mindenki hagyjon békén.

Ha pedig felvesznek az egyetemre, akkor javaslom, hogy költözz el, aztán oldják meg a házimunkát meló után, ahogy mindenki más is.

Szerintem anyukád nagyon önző(bocs).

Amúgy mondd meg neki,hogy azért akarsz tanulni,hogy neked több időd legyen később,nem úgy mint neki,és hogy ne a gyerekedet kelljen befogni,mikor épp az érettségire készül...Istenem..Ilyen szülőket

Az utolsó mennyire eltalálta...

Kérdező! Keress rá az asszertív kommunikáció kifejezésre a legközelebbi családi elbeszélgetéshez. Ennek kb. az a lényege, hogy ne essünk a másiknak, ne azt mond az anyukádnak meg a nővérednek, hogy "engem ti csak kihasználtok, nem néztek semmibe, igazságtalanok vagytok velem", hanem az érzéseidet kell elmondani, mint pl. "elszomorít, hogy nem támogattok a továbbtanulásban, kihasznált helyzetben érzem magam, amikor folyton csak rám vár a házimunka" és hasonlókat. 'Te üzeneteket' helyett 'én üzenetekkel' kommunikálni.