Akik fiatalkoruktól kezdve 14 órákat dolgoznak, mind család nélküli emberek?

17 éves korom óta dolgozom.Sokszor 10-14 órákat nap mint nap.Mégis boldog házasságban élek,és van gyermekem is..

Nem kell ezért magányosnak lenni..Vagy miért is lennének ezek az emberek család nélkül??

van aki rákényszerül arra hogy olyan fiatal korában elkezdjen dolgozni,nem hiszem h azért,mert nem lenne inkább kedve normális tini életet élni...

és a kettő nem értem miért zárja ki egymást?! attól h vki többet dolgozik mint az átlag,nem jelenti azt h "remeteként" éli az életét.

Igen, család nélküli vagyok, bár csak 22, de barátnöm sem volt 2 éve.

Dolgozom a hétböl hét napot, napi 12-14 órát. Kicsit bele vagyok rogyva olykor, de mivel nem adonisznak születtem, csak egy átlagos, a korával megegyezöen kinézö Férfinak, ezért ezt az életet választottam.

Nekem vannak céljaim az életben és eljutottam arra a pontra, hogy a munkába temetkezek egyszerüen. Barátom nincs sok, a Nök okádék módon koccintanak le.

Az egészben az a legrosszabb, hogy miközben Én elérek valamit az életben, egyre feljebb jutok, egzisztenciám lesz, úgy fogom jobban érdekelni a Nöket.

Undorító világban élünk és csak a retkes "pávák" vagy "páwák" azt sem tudom, hogy írják..... na övék a föszerep.

Nem minden esetben!

Vőlegényem 20 éves korától dolgozik annál a cégnél ahol a mai napig is, és 1 éve már napi szinten megvan a 10-13 óra.

Nagyon sok ez, de ez ilyen munka, elkel fogadni még ha nehéz is!