Mi most a gondod? Leirnád?

Szeretném elhagyni a férjem, de nem tudom, a gyerekem még kicsi, és a GYEDem a lakáshitelre se elég. Eladni nem tudnánk, mert a forint mélyrepülése miatt sokkal több a hitel a lakáson, mint amit felvettünk. A lakás meg kevesebbért menne el, mint amiért vettük... Lehet, hogy felcuccolhatnék, de nem merek, gyenge vagyok lépni. Kivárok...

Érzelmi válságban vagyok

Hozza kell szoktatnom magam a pasim hiperneveletlen gyerekeihez.Es ez nagyon nehez!!plusz tavol vagyok a csaladomtol, a barataimtol, nagyon maganyos vagyok:-(

Nincs pénzem, nincs munkám, otthagytam a sulit, a szerelmem akinek odaadtam mindenem talán nem is szeret csak kényelemből van velem, és még lehet terhes is vagyok. Abortuszról én meg hallani se akarok sajnos elitélem. Szar a köbön.

Az első válaszoló vagyok. Hát, olvasva a mások problémáját, az enyém már nem is tűnik olyan vészesnek..

szerintem egy probléma se kevesebb a másiknál csak más jellegüek értelemszerüen de abban a helyzetben ugyanolyan nehéz mint másnak.

A szüleim válnak, az öcsém, akit én nevelek ( a szüleink külföldön dolgoznak), nagyon nehezen viseli, és egyre több hülyeséget csinál, félek, hogy baj lesz a vége, egyedül vagyok, gyűlölöm magam és az életem, nem tudom, mit akarok az élettől, mit lépjek suli után (egyetem), a nők vagy a férfiak vonzanak-e, nincs pénzem, nincs akaraterőm, önsajnálatba süppedek sokszor, pedig tudom, hogy rajtam áll a jövőm és a lábamra kéne végre állni, nem az elvesztett gyerekkorom miatt sírni 21 évesen.

Én is érzelmi válságban tengődöm....Majdnem 3 éve vagyunk együtt, de pénteken külön mentem bulizni és volt egy srác akivel már múltkor tök jól elbeszélgettem!Most is sétáltunk, meg ölelgetett(ami bevallom túl jól esett), de bármennyire is jó lett volna, nem hagytam magam, mert megcsalni nem akarom a barátomat!De most bűntudatom sincs, úgy vagyok vele, hogy megérdemli: nem foglalkozik velem, heti 1 napot vagyunk együtt(vagy ennyit sem), néha hívni is elfelejt, a haverok mindig fontosabbak...És most fogalmam sincs mit tegyek...Folyton a másik srácra gondolok és nagyon szenvedek...:( Az a baj, hogy összekötnek olyan dolgok a szüleimen keresztül, amik szakítás esetén nagyon balul ütnének ki...Tehetetlennek érzem magam!:( Mit tegyek?:(

Én sem tudom mit kéne tennem és már a fejem is belefájdult a "nincs munkám a nincs pénzem otthagytam a suli" kommentelő vagyok barátomnak a bulik fontosabbak sőt minden és ahhhh.