Mi most a gondod? Leirnád?

Nem akarom....

Étkezési zavarom van, hányok, hashajtózok, zabálok, és koplalok. Minden bizonytalan, teljesen depressziós lettem, magamba fordultam, felkelni is alig van erőm, miközben szeptembertől jön a végzős évem, két emelt érettségi, rengeteg tanulmányi verseny. Sokan számítanak rám, nekem meg minden gondolatom a nemevés körül jár. Tudom, hogy vagy egy csapásra meggyógyulok, és normálisan kezdek enni, vagy kitartok még egy ideig, elvégzem ezt az évet, de borzalmas eredménnyel, vagy még azelőtt belehalok a betegségembe, hogy kijárhatnám a középiskolát. 17 éves vagyok, azt hiszem, nem kellene ilyen közel éreznem a halált. És hiába érzem, még mindig erősebb bennem az a vágy, hogy nem akarok enni. Mert ha ez nem lenne, úgy érzem, senki lennék, nekem ez az életem értelme. Ráadásul tudom, hogy bármire képes lennék, ha nem lennék étkezési zavaros, én okos, kedves, vicces, szép lány voltam valamikor, vagyis ezt mondják, és én is sejtettem még régen, de mindezt eldobom azért, hogy még valamit eldobhassak. Senki nem tudja, hogy beteg vagyok, pedig fogytam már 9-10 kilót (166 cm, 41-42 kg), és tényleg harmatgyenge vagyok, de a családom magasról tesz rám. Azt se vennék észre, ha meghalnék.