A vőlegényem haragszik rám, amiért nem veszem fel a nevét. Mit csináljak?

Miért kellene, hogy a nő nevén látszódjon, hogy férjnél van, ha a férfi nevén nem látszik, hogy nős? Kettős mérce, hm? A házasság minőségét nem ez fogja meghatározni! Lehet, hogy Kis Józsefné tökéletes egyenlőségben él a férjével, Kovács Piroskát, aki megtartotta a lánykori nevét meg minden nap elveri a "zura". Egyszerűen semmi jelentősége nincs, hogy melyik formát választja az ember.

Hogy mit csinálj? Törd meg a csendet és érvelj okosan, ésszerűen. Én a következőket mondtam a páromnak (bár ő nem sértődött meg ilyen piti dolgon, de szerettem volna letisztázni, miért döntöttem így): hosszadalmas papírmunkával jár a név lecserélése; a nevem az identitásom részét képezi már huszonpár éve, nem akarom ezt elveszíteni, nem akarok a házasságban beléolvadni szinte; gyerekeink mindkettőnk vezetéknevét megkapják majd, mivel az enyém nagyon ritka és szerettem volna továbbvinni, ehhez meg kellett tartanom a lánykori nevemet (ez a legerősebb érvem); szeretnék majd phd-ra menni, publikálni, nevet szerezni a szakterületemen, nyilván a saját nevemmel; a kommentem elején említett kettős mérce miatt; ha egyszer tudja, hogy imádom őt és 100%-ban bízunk egymásban, akkor ilyen körítésre abszolút nincs szükség már, az elköteleződés nem egy névről szól.

Amúgy meg nehogy már ő döntsön a TE neved felől. Nonszensz.

A pasid túltolja a kérdést. Miért lenne jó neki, ha te minden hivatalos papírra az ő nevét írnád rá? Amit nem is lat és nem is mindennapos dolog. Attól még, hogy ő kierőszakolja, hogy a hivatalos doksikra az ő neve kerüljön, te még a magánéletben ugyanúgy Toth Juliannaként fogsz bemutatkozni mindenhol. Mi ez a kényszeres dolog nála, hogy néha ha hivatalos dolgot kell intézni akkor igenis az ő neve legyen ott...mercsakmerakarom

Vagy az miért jó neki, ha te kényszerből Kovácsné Tóth Juliannaként (vagy akármelyik forma) mutatkozol be? Mert ő rádkényszerítette?

Én egy az egyben felveszem a vőlegényem nevét, de a nevekről való beszélgetés eleve úgy kezdődött, hogy vegyük fel Egymás nevét kötőjellel (ezt ő vetette fel saját magától), és utána mondtam, hogy ha ő így áll hozzá, akkor ne csináljunk ebből ügyet, felveszem a nevét úgy ahogy van.

Hát én 24 éve mentem férjhez. Nem vettem fel a férjem nevét, pedig nem a fővárosban élünk, hanem egy vidéki városban. Ráadásul a férjem falun nőtt fel. Egyszerűen én jobban éreztem magam a saját nevemmel, nem kellett egy csomó okiraton a nevem módosítani. A férjem meglepődött a döntésemen, de elfogadta, elvégre én viselem a nevem.

Ami a gyerekeket illeti, már akkor is nyilatkozni kellett, melyikünk vezetéknevét kapja meg. De minden gyereknek ugyanazt a nevet kell viselnie.

És nehogy már a névhasználattól ne szeressem a férjem. Mi még mindig házasok vagyunk és nem öljük egymást, nem esik nehezünkre együtt aludni vagy kézen fogva sétálni, mert még mindig fontosak vagyunk egymásnak.

Ne ítélkezzünk a névválasztással kapcsolatban. Engem sem zavar, ha valakit Kiss Zoltánnénak vagy Nagyné Horváth Annának hívnak, eszembe se jut régimódinak vagy önállótlannak titulálni. Vannak barátnőim, akik viselik a férjük nevét, de egynek se ezen múlik a házasságának a minősége.

Csak egy kis kitérő: mi van az élettársakkal? Szerintem ott hiányzik az elköteleződés.

Kérdező beszéld meg nyugodtan a vőlegényeddel a név kérdést. Mondd el a saját érveidet. Hallgassátok meg egymást. De ha ebből ekkora patáliát rendezett, elgondolkodtató, később még mit fog rád erőltetni, eldönti milyen ruhában járhatsz vagy hogy hordd a hajad? Ezért is érdemes a jövőtökről sokat beszélgetni.

Sok sikert!

Én sem vettem fel a férjem nevét. Van saját nevem, ezen a néven szereztem a bizonyítványaimat, ez a név szerepel mindenen, amit életem során létrehoztam. Miért kellene megváltoztatnom? Így hívnak, és így is fongak. Hiszen a férjem sem változtatott volna nevet csak azért, mert összeházasodtunk.

Másrészt meg, vadidegen embereknek, akik csak a nevemet látják, pl. a személyi igazolványomban amikor postára megyek, vagy a munkahelyemen a kliensek, na nekik mi a jó élet közük van az én családi állapotomhoz? Nem titkos, de tényleg mi közük hozzá idegeneknek? Ez magánügy, nem?

A férjem kérdezte anno, hogy nem szeretném-e felvenni a nevét valamilyen formában, de mondtam neki, hogy maximum kötőjellel, de csak akkor, ha onnantól kezdve mindkettőnknek az lesz a vezetékneve. Válasz: jaj, ne már, most akkor minden iratát cseréltesse ki? Na, kb. ennyi volt ennek a kérdésnek a megbeszélése, mert én sem akartam ezzel szarakodni, meg amúgy is, minek nevet változtatni? Egyébként ő sem tudott érvet felhozni a névváltoztatás mellett, csak azért dobta be az ötletet, mert "így szokás".

Valahogy én azt gondolom, hogy ma már a 21. században a férjnek ebbe nem sok beleszólása van, már ha egyenrangú félként kezeljük egymást.

Én sem vettem fel a nevét semmilyen formában, tehát nem csak a levegőbe beszélek.

Egyszerűen nem akartam, nem azért mert nem szeretem, vagy hogy nem akarom, hogy mások számára ne legyen egyértelmű, hogy házas vagyok (ergo nem titkolni akarom).

Nekem a szüleim akartak ebbe beleszólni, de mivel rajtam kívül senkinek semmi köze hozzá :D ...

szerintem azt tedd, amitől jobban érzed magad. Ha nem akarod ne vedd fel a nevét.

A völegényed nagyon maradi és buta ember, ha ebböl ekkora ügyet csinál.

A te neved, úgy viseled, ahoyg neked a legjobban megfelel. Nen attól lesz jó egy házasság, hoyg az idegenek egyböl látják, hogy férjnél vagy és attól sem lesz rossz, ha ez nem derül ki a bemutatkozásnál.

Mellesleg ha az ö vezetkéneve meg a te keresztneved lenne az új név, abból sem látszik a családi állapotod.

Én ugyan így vettem fel a férjem nevét, de csak azért, mert az enyém nagyon furcsa, minden alkalommal le kell betüzni, hogy hogyan kell leírni és ez igencsak idegesítö volt, az övé meg ugyan nem tucatnév, de egyértelmü az írásmódja. Viszont így semmivel sem "férjezettebb" a nevem, mintha megtartottam volna az eredetit. (És még sosem néztek a testvérének, mert egyforma vezetéknevünk an - ugyanis sokan ezzel érvelnek ez a forma ellen.)

Mond meg neki, hogy akkor leszel Takács Sándorné, ha ő Kovács Piroskáé lesz. :D

Egyébként nem látom értelmét felvenni a nevet. Nekem mindig olyannak tűnt, hogy a házassággal akkor jön az új élet, az addigi meg le van ejtve. Egyébként is fölösleges macera, minden papírt átíratni, utána meg bakizni x ideig, hogy hogy is mutatkozz be. Én megbeszéltem a párommal, hogy nem veszem fel a nevét és pont. Mindkettőnknek hülye neve van, mindig, mindenhol elírják, nem kell nekem, hogy a három névből kettőt elírjanak állandóan. :D

Viszont az azért elég durva, hogy két napja nem áll veled szóba. Ha már a házasság előtt egy ilyen - már bocsánat de - pitiáner dolog miatt összekaptok akkor mi lesz később az igazi problémáknál? Két évig nem szól majd hozzád, vagy mi a túró? :D

Itt milyen sokan gondolják úgy, hogy az asszonynak kuss a neve, pontosabban az ami férjéé. Máskülönben egy hülye feminista pcsa.

Mindenki durvan le lett pontozva...