Szerintetek van igazság ebben az elméletben?
Félig családi, félig politikai kategória, amiről írni fogok. Múltkor egy politikai műsorban beszélgettek a kormány lehetséges megbuktatásáról, ahol az egyik vendég felszólaló kitért egy fontos momentumra, amire már én is gondoltam. Szerinte, ha a nyugdíjasok majd lesznek annyira nem önzők, hogy fontosabbnak tartanak egy olyan kormányt megválasztani, aki itthon tudja tartani, illetve hazacsábítani a fiatalokat, ahelyett, hogy a pénzből mág 10 forintot szétosztanának a nyugdíjasoknak, tehát, mikor eljut a nyugdíjas arra a szintre, hogy az unokája jövője fontosabb lesz neki, mint az ő kis nyugdíja, akkor lehet változás ebben az országban. Addig pedig, míg az átlag nyugdíjast 10 fillérrel (vagy csak annak az ígéretével) meg lehet vezetni és felad bárkit és bármit azért a 10 fillér plusz nyugdíjért, addig nem csoda, ha a fiatalok elmenekülnek ebből az országból. Mivel az ország régóta mindenkiről szól, csak a fiatalok (tizen-, huszonévesek) jövőjéről nem.
Korábban én is megfogalmaztam egy hasonló gondolatot, csak a saját családommal kapcsolatban. Kint éltünk Ausztriában a párommal egy évig. Én az egy év alatt nem tudtam elhelyezkedni, korábban egészségügyi problémák miatt, később mert nem vettek fel, holott jól beszélem a nyelvet. Bár a párom jól keresett, így az anyagiakra nem volt komolyabb panasz. Mégis inkább hazajöttünk, a határ mellé és a párom innen jár ki napi 3 órát. Gondoltuk, hátha itt jobb lesz, itt majd félreteszünk, itt majd nekem lesz munkám, itt majd veszünk saját lakást (régi vágyunk).
Az igazság meg az, hogy a határ mellett lassan megfizethetetlenek a lakásárak (bérlés is, vétel még inkább), a CSOK-ot nem akarjuk előre igénybe venni, pláne külföldi jövedelemre nem is jár, de az ingatlan árakat meg az egekbe szöktette. Megint a kormány undorító mutyiüzlete, hogy csempéssze az állami pénzt bele az ingatlanos haverok zsebébe.
Itt viszont kitérnék a szüleinkre, mert nekik is van szerepük ebben a történetben. Mi mindenképp azért jöttünk haza, hogy itthon lakást vegyünk. Különben kinn maradtunk volna, a télen tisztított utaknál és a kedves szomszédoknál (itthon folyamatos vita van a lépcsőházban, mint egy cigányputri, olyan, ráadásul a tulaj is át akar vágni úton-útfélen, mindent feketén akar csinálni). Közben megemelkedtek az árak, a félretett pénzünk a munkanélküliségem miatt csak csökkent, nem tudunk lakást venni. Kéne még 1-2 millió forint, tudom, hogy a szüleink lazán kisegíthetnének, mivel jobb módúak, de nem teszik. Anyámnak volt egy háza a nagyszüleimtől, amit kiadott bérlőknek, oda nem engedett, oda sem adta (kifizettem volna a húgom részét az örökségből). A nagyszüleink örökségéből kaptunk valamennyit (egy részét még a nagyszülők maguk adták), de a szüleink nem igazán akarnak segíteni. Mástól hallottuk, hogy ha pénzt nem adnak, szokás pl egy házrészt felajánlani, hogy a gyerek legalább a hitelét ráterhelhesse. Ezt sem engedik meg. Közgazdászok vagyunk, tudjuk, hogy bánjunk a hitel dolgokkal, a párom sokszáz ezret keres, fix munkája van, én hamarosan vállalkozásba kezdek, ami szintén fix lesz (már előre megvan minden, mivel magánszemélyként már most is megy). Mégsem segítenek, inkább remegnek, hogy nehogy az ő házukhoz bárki is nyúljon. A pénzükhöz úgyszintén. A nagyszüleinkben ezerszer több segítőkészséget láttam, nekik még fontos volt, hogy az utódok tudjanak boldogulni.
Ezek után az a kérdésem, hogy amikor nekem van egy olyan gyerekkori álmom, hogy külföldön akarok élni (egy dél-európai országban), miért ne menjek? Nem érdemli meg az a szülő, hogy a gyereke itthagyja őt is meg a süllyedő országot is, ha sem a szülő nem segít rajta, sem az állam, önerőből meg még átlag feletti keresettel sem tud lakást venni? Miért maradjak itt egy lakásnak, ami sosem lesz az enyém, meg egy családnak, akiknek nem is vagyok igazán fontos (más téren sem, de ezt hagyjuk)? Aki ki tudná, mégsem húzza ki a gödörből a gyerekét, az nem érdemli meg, hogy az a gyerek is csak a saját boldogságával foglalkozzon, ami ha kell, 2000 km-re innen van?
válasza:Nem ezen a fórum, az értelmest választ kapsz az elmélkedésedre, ide fröcsögni járnak :) itt mindenki azonnal független, már óvodás koruk óta dolgoznak és egyébként is, aki kérdez az "életképtelentunyanaplopó" és örüljön, hogy az anyja nem a kútba dobta.
Szerintem keress értelmes társaságot, ahol nem indulatból és megkeserdettségből írnak csípőből ítélkező emberek!
A problémafelvetésed jogos. Az oldal nem alkalmas arra, hogy megvitasd.
válasza:"Vagy van kölcsönös összetartás és segítség, vagy mindenki maga oldja meg a problémáját."
És ebbe hogyan fér bele az, hogy hazajön a gyerek külföldről, ahol egyébként nem talál állást és egy fizetésből vegetálnak a párjával, AMENNYIBEN a szülők a feneke alá tesznek egy fullos (tehát nem akármilyen) lakást? Nekem meg ez az okádék.
válasza: válasza:Még nem találkoztam ezen az oldalakon sem, egy ennyire undorító nőszeméllyel, mint a kérdező.
Csak azt csodálom, hogy talált egy idiótát, aki évek óta elnézi neki az egész napos semmittevését, és mégis eltartja.
Na megyek hányni...
válasza:"Még nem találkoztam ezen az oldalakon sem, egy ennyire undorító nőszeméllyel, mint a kérdező."
Te valamilyen extra értelmes egyed lehetsz, hogy találkozás nélkül, személyes tapasztalat nélkül, egy kérdés és néhány hozzászólás alapján ítélsz meg, méghozzá ennyire súlyosan. Soha nem is bántam volna, ha a párom ennyi miatt elhagyott volna, mint amit te "bűnként" felsorolsz. Mert az azt jelentette volna, hogy az a férfi annyit is ér, kezdjen egy ostoba és ronda karrierista nővel (mint a legtöbb egyetemi szaktársam volt), aki reggel 6-tól este 10-ig gürizik valami multinak, 25 évesen 40-nek néz ki és 50 évesen meghal túlhajszoltság következtében egy infarktusban. Én így legalább kiegyensúlyozott, vidám és elégedett vagyok, ha beindul a vállalkozás, főleg az leszek, mert egy nagy álmom válik valóra és ebbe érdemes belefektetni. Pont ennek érdekében csinálom és tanulok mellette programozást otthon, hogy még több mindent csinálni tudjak. Mellette csinos és elegáns vagyok, akivel bárhol büszkén jelenhet meg - hiába vagyok munkanélküli, mellettem akkor is büszkébb lehet bármelyik férfi, mint melletted (feltéve, ha nő vagy, ha férfi, akkor meg persze fordítva), aki ilyeneket képes látatlanban összeköpködni másra! Ismerek sok diplomást, aki agyonhajszolja magát a munkahelyén, és igen, jónak tűnő, fix állásuk van, jó beosztásuk, mégis évek múltán, 35 éves korukban rájuk nézek, és mást nem látok, csak egy megkeseredett, fáradt, életunt embert. Na én ilyen nem vagyok és nem is akarok lenni soha. Az pedig, hogy haragszom a szüleinkre azért, mert önzők és csak magukra gondolnak, csak egy század szelete az életemnek, nem ez határozza meg az életem, sem engem. Ezzel végeztem azzal, hogy analfabétáknak magyarázzam az ábécét.
válasza:Kérdező, azt kellene megértened, hogy amíg mást hibáztatsz a helyzetetek miatt - az államot, a szüleidet, a testvéredet, az anyósodékat, meg úgy összességében a szemét, tetű magyarokat -, addig soha nem fogtok egyről a kettőre jutni. Ugyanis ezek nem előremutató gondolatok, nem oldják meg a problémát. Attól, hogy itt panaszkodsz nekünk, szidod a szüleidet, szidod a kormányt, nem fognak lejjebb menni a lakásárak, és nektek sem lesz több pénzetek. Megjegyzem, elég visszás, hogy egy magyar fórumon kérsz segítséget (nem is először), miközben süt a soraidból, hogy mennyire lenézed az ország lakóit. Miért nem siránkozol a kedves és barátságos sógoroknak, akik bizonyára udvariasan és übercukin küldenének el melegebb éghajlatra a jogtalan követelőzéseiddel együtt?
Egyébként az is érdekes dolog, hogy még a szomszédaiddal is gondjaid van. Én laktam már pár helyen, de mindig kijöttem a szomszédokkal, senki nem fröcsögött, nem bántott bennünket soha, és nem nézett ki úgy a lépcsőház, mint a cigányputri. Mondjuk n
A negatív gondolatok csak hátráltatnak, ezt jobb, ha tudatosítod magadban. Ha meg akarod változtatni a környezetedet, akkor önmagadat és a saját szemléletedet kell először megváltoztatnod.
Azt javaslom, hogy üljetek le a férjeddel, és döntsétek el, hogy mit szeretnétek. Az, hogy a szülők mit akarnak, lényegtelen, ez a ti életetek. Ha visszamennétek külföldre, akkor menjetek, ha itthon maradnátok és letelepednétek, lakást/házat vennétek, akkor tegyétek azt.
Nem értem egyébként, miért ragaszkodtok ennyire a felsorolt három városhoz. Autótok van, simán vehetnétek valamelyik határmenti faluban is házat, de lakást is pl. Körmenden. Most néztem meg a hirdetéseket, ne mondd, hogy nincs. Még felújítandót is megérné venni inkább, mint albérletbe tolni a pénzt, ha itthon akartok maradni. Később még mindig dönthettek úgy, hogy külföldre mentek, a házat/lakást meg kiadjátok albiba. Mondjuk ha én ennyire gyűlölném a honfitársaimat, mint te, akkor fel sem merülne bennem, hogy az országban maradjak.
Ha vállalkozásod van, akkor gondolom csináltál üzleti tervet, és közgazdászként egyébként sem lehet ismeretlen ez a dolog. Ugyanezt megcsinálhatod a saját életetekre is, mindjárt jobban fogtok boldogulni, ha látjátok az elérendő célokat, és a hozzájuk vezető lépéseket. Alkalmazd a tanultakat a mindennapi életben, én is ezt teszem...
Ja, és kevesebbet gyűlölködj. "Én így legalább kiegyensúlyozott, vidám és elégedett vagyok" - na, a kommentjeidből pont nem ez jön le, hanem egy megkeseredett nőszemély képe rajzolódik ki, aki minden problémájáért másokat hibáztat. Ráadásul úgy tűnik, hogy nemcsak a szüleidre haragszol, hanem kb. mindenkire.
Azért gusztustalan a hozzáállásod, mert te mindent csak elvársz. Elvárod a szüleidtől, az anyósodéktól, hogy pénzt adjanak, a kormánytól, hogy támogasson, de a CSOK az nem jó, valami más kéne - talán ingyenkégli? -, a férjedtől elvárod, hogy eltartson, hogy te építgethesd az álmaidat, amiből ki tudja, hogy lesz-e valaha is valami, vagy csak beleölitek a sok pénzt a semmiért... Sürgősen tartsál önvizsgálatot kérdező, mert a férjed egyszer megunja ezt az egészet, és otthagy, mint eb a szaharát, de meg is fogod érdemelni.
Eddig egyébként minden kérdésednél megsajnáltalak, bár nem értettem, hogy miért vergődsz a szüleiddel meg a testvéreddel, ahelyett, hogy hagynád őket a francba, de ezzel a kérdéseddel, meg a hozzászólásaiddal minden illúzióm elszállt veled kapcsolatban. Úgy is mondhatjuk, hogy most kibújt a szög a zsákból, elvetetted a sulykot. És szerintem nem vagyok egyedül ezzel az érzésemmel.
Nem tudom, hogy várod, várhatod el másoktól az önzetlenséget, mikor te magad is végtelenül önző vagy. Csak nyilván egyszerűbb más szemében észrevenni a szálkát, mint magadéban a gerendát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!