Szerintetek van igazság ebben az elméletben?
Félig családi, félig politikai kategória, amiről írni fogok. Múltkor egy politikai műsorban beszélgettek a kormány lehetséges megbuktatásáról, ahol az egyik vendég felszólaló kitért egy fontos momentumra, amire már én is gondoltam. Szerinte, ha a nyugdíjasok majd lesznek annyira nem önzők, hogy fontosabbnak tartanak egy olyan kormányt megválasztani, aki itthon tudja tartani, illetve hazacsábítani a fiatalokat, ahelyett, hogy a pénzből mág 10 forintot szétosztanának a nyugdíjasoknak, tehát, mikor eljut a nyugdíjas arra a szintre, hogy az unokája jövője fontosabb lesz neki, mint az ő kis nyugdíja, akkor lehet változás ebben az országban. Addig pedig, míg az átlag nyugdíjast 10 fillérrel (vagy csak annak az ígéretével) meg lehet vezetni és felad bárkit és bármit azért a 10 fillér plusz nyugdíjért, addig nem csoda, ha a fiatalok elmenekülnek ebből az országból. Mivel az ország régóta mindenkiről szól, csak a fiatalok (tizen-, huszonévesek) jövőjéről nem.
Korábban én is megfogalmaztam egy hasonló gondolatot, csak a saját családommal kapcsolatban. Kint éltünk Ausztriában a párommal egy évig. Én az egy év alatt nem tudtam elhelyezkedni, korábban egészségügyi problémák miatt, később mert nem vettek fel, holott jól beszélem a nyelvet. Bár a párom jól keresett, így az anyagiakra nem volt komolyabb panasz. Mégis inkább hazajöttünk, a határ mellé és a párom innen jár ki napi 3 órát. Gondoltuk, hátha itt jobb lesz, itt majd félreteszünk, itt majd nekem lesz munkám, itt majd veszünk saját lakást (régi vágyunk).
Az igazság meg az, hogy a határ mellett lassan megfizethetetlenek a lakásárak (bérlés is, vétel még inkább), a CSOK-ot nem akarjuk előre igénybe venni, pláne külföldi jövedelemre nem is jár, de az ingatlan árakat meg az egekbe szöktette. Megint a kormány undorító mutyiüzlete, hogy csempéssze az állami pénzt bele az ingatlanos haverok zsebébe.
Itt viszont kitérnék a szüleinkre, mert nekik is van szerepük ebben a történetben. Mi mindenképp azért jöttünk haza, hogy itthon lakást vegyünk. Különben kinn maradtunk volna, a télen tisztított utaknál és a kedves szomszédoknál (itthon folyamatos vita van a lépcsőházban, mint egy cigányputri, olyan, ráadásul a tulaj is át akar vágni úton-útfélen, mindent feketén akar csinálni). Közben megemelkedtek az árak, a félretett pénzünk a munkanélküliségem miatt csak csökkent, nem tudunk lakást venni. Kéne még 1-2 millió forint, tudom, hogy a szüleink lazán kisegíthetnének, mivel jobb módúak, de nem teszik. Anyámnak volt egy háza a nagyszüleimtől, amit kiadott bérlőknek, oda nem engedett, oda sem adta (kifizettem volna a húgom részét az örökségből). A nagyszüleink örökségéből kaptunk valamennyit (egy részét még a nagyszülők maguk adták), de a szüleink nem igazán akarnak segíteni. Mástól hallottuk, hogy ha pénzt nem adnak, szokás pl egy házrészt felajánlani, hogy a gyerek legalább a hitelét ráterhelhesse. Ezt sem engedik meg. Közgazdászok vagyunk, tudjuk, hogy bánjunk a hitel dolgokkal, a párom sokszáz ezret keres, fix munkája van, én hamarosan vállalkozásba kezdek, ami szintén fix lesz (már előre megvan minden, mivel magánszemélyként már most is megy). Mégsem segítenek, inkább remegnek, hogy nehogy az ő házukhoz bárki is nyúljon. A pénzükhöz úgyszintén. A nagyszüleinkben ezerszer több segítőkészséget láttam, nekik még fontos volt, hogy az utódok tudjanak boldogulni.
Ezek után az a kérdésem, hogy amikor nekem van egy olyan gyerekkori álmom, hogy külföldön akarok élni (egy dél-európai országban), miért ne menjek? Nem érdemli meg az a szülő, hogy a gyereke itthagyja őt is meg a süllyedő országot is, ha sem a szülő nem segít rajta, sem az állam, önerőből meg még átlag feletti keresettel sem tud lakást venni? Miért maradjak itt egy lakásnak, ami sosem lesz az enyém, meg egy családnak, akiknek nem is vagyok igazán fontos (más téren sem, de ezt hagyjuk)? Aki ki tudná, mégsem húzza ki a gödörből a gyerekét, az nem érdemli meg, hogy az a gyerek is csak a saját boldogságával foglalkozzon, ami ha kell, 2000 km-re innen van?
Azt meg tegyük hozzá, hogy nem értem, miért kéne sajnálni olyan középkorú, jó egészségben lévő embereket, akik a saját gyereküket arra használják fel, érzelmi manipulációval, hogy hazacsábítva, de legyen, ki unokát szüljön nekik meg legyen, ki pelekázza őket majd idős korukban. Nem bírnak egyedül maradni, a házasságaik tönkrementek, csak mibelénk akarnak kapaszkodni. Mindkettőnknek kisebb testvérei vannak, de mióta mi elköltöztünk, foggal-körömmel azon vannak mindkettőnk szülei, hogy a huszonéves, dolgozó testvéreinket maguk mellett tartsák. Anyám ennek érdekében szétszedte a testvérem párkapcsolatát (fültanúja voltam néha, mikor hazajöttünk, micsoda fejmosást tartott a testvéremnek, hogy hagyja ott a párját, mert az ilyen meg olyan ember, még hazugságokat is kitalált, a testvérem meg túl befolyásolható, 2 év alatt szét is szedte őket).
Az anyósom ugyanez. Minden menyjelöltre rábeszél, senkit nem tűr meg a fia (a sógorom) mellett, ha a sógor el akar költözni, mert 26 évesen elege van anyuci parancsolgatásából, akkor foggal-körömmel, de eléri, hogy a fia maradjon. Persze a mama hotelbe belekényelmesedett testvéreinknek meg ez így egyszerűbb, mint felvenni a kesztyűt, és megmondani: anyu, ezentúl a saját életemet élem, és ezt a költözéssel kezdem.
Mihozzánk is annyira ragaszkodnak, hogy félek, teljesen összetöröm a kapcsolatot köztünk azzal, hogy kimegyek. Pedig megérdemlik, hisz nem segítenek, mikor kellene, pedig bőven megtehetnék. Aztán meg mindent ránkkennek, mondván, az XY-nak sikerül, csak nekünk nem. Egyedül a nagyszüleinkben volt jóindulat és ők tényleg nekünk akartak jót. Ők meg is értik, hogy most sokkal nehezebb, mint pár éve. De mikor az anyósom folyton unokát akar, de belül tudom, hogy ha így mennek tovább a dolgok, vagy nem lesz unokája vagy külföldön lesz, messze tőle, akkor kicsit sajnálom. Pedig megtehette volna, hogy segít és akkor érdemes maradnunk. De így nem.
Kérdező, én nem értelek komolyan.
26 évesen egy fedél alatt lakni a szülőkkel, ráadásul párkapcsolatban :D
Egyáltalán nem egészséges.
Nem a világgal van baj, hanem a nézeteiddel, vagy a szüleidével, nameg hogy nem fogadod el, hogy ők nem közgazdászok illetve remegnek mert tudják, hogy az életbe többet nem bírják összekaparni azt amilyük van ugyanis nincs rá idejük..
Kész. Ha már két közgazász sem tud megélni, sír mint a fürdős, akkor valóban itt a világvége. Jut eszembe:
A szüleitek kitaníttattak - megköszöntétek már?
Egyetértek a hatodikkal. Tehát a szöveg legalább fele arról szól, hogy másnak kéne áldozatot hozni, azért, hogy neked jó legyen. Szemét a kormány, szemetek a nyugdíjasok, szemetek a szüleid, mi az már, hoyg nem adnak nektek több pénzt. Hadd kérdezzem már meg, mert láthatóan annyira zsíveden viseled az ország sorsát, miért is nincs arról szó, hogy te hazajössz, hogy itt fizesd az adót? Itt csinálsz vállakozást, hogy legyenek plusz munkahelyek? Félreértés ne essék, nem vagyok álszent, engem se érdekel. Csak nem jártatom mellé a pofám, hogy milyen rossz mindenki más, hanem gerinccel felvállalom, hogy igen, önző vagyok, mint mindenki más.
ad2, miért is akarod ak ormányt megbuktatni. Vagy máshogy kérdem, kit raksz a helyére, aki nem fog ugyanúgy lopni? Ilyen nincs, akkor meg nem hulla mind1 ki rabol ki?!
Ha nem akartok itt maradni, akkor végképp én nem értem, minek házat venni.
Nekem kb. Úgy tűnik, azt várjatok, hogy könyörögtem nektek, hogy maradjatok. Amúgy meg nem értem, ha ennyire nem éri meg Ausztria, miért nem itthon dolgoztok. Vagy máshol.
Ezek után az a kérdésem, hogy amikor nekem van egy olyan gyerekkori álmom, hogy külföldön akarok élni (egy dél-európai országban), miért ne menjek?
Hát menjetek, ég veletek! Alig várják, hogy egy ilyen nyafogó, követelődző magyar közgazdász megjelenjen egy dél-európai országban. Leállt az élet ott, annyira hiányzol nekik.
"Mástól hallottuk, hogy ha pénzt nem adnak, szokás pl egy házrészt felajánlani, hogy a gyerek legalább a hitelét ráterhelhesse."
Hát nem tudom közgazdászoknak mit tanítanak, de gondolom azt tiszta, hogy a nemfizetett hitel az kamatozik.
A Terhelt házrész meg ennek arányában növekszik.
A követelés behajtás, pediglen nem értékfüggő!
ha van egy 20 millás kocsid amin egymillió hitel van ami nincs kifizetve árverezik akár féláron is, aztán kapsz érte 9 millát és mehetsz utadra!
Valahogy megértem az ősöket, hogy ebbe nem mentek bele!
De téged nem értelek, hogy mégis mit tanultál te közgázból?
# 15/19
Én nem akarok apámékkal jönni de a 60-70 es években ez úgy működött,hogy ah nem akartaka nagyszülők nyakán élni akkor hogy vettek egy kertet valahol fillérekért mint például most egy zártkert, vagy megkapták a nagyszülőktől a "földet"..
Összehordták a követ, a prokni téglát, a sittet meg amit találtak, vettek cementet meg leboríttattak sódert aztán 2 nyár alatt felhúztak a zártkertre egy szoba-konyha "gyümölcstárolót" aztán ott indult el a "családalapítás", meg onnan jártak be dolgozni. A 70-es 80 as években nem lakásra spóroltak 15 évig meg ríttak mint a szűzlány az első éjszakán hanem építettek maguknak akár szemétből is, vagy bármiből amit a cement összetart!
A mostani generációból ez hiányzik egy kicsit szerintem.
Apámék 10 évig laktak egy szoba konyhába, az erdőszélen de mégse az ősök nyakán. 5 évig villanyuk sem volt, csak egy mekalor olajkályha, meg egy sokol rádió.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!