Szerintetek van igazság ebben az elméletben?
Félig családi, félig politikai kategória, amiről írni fogok. Múltkor egy politikai műsorban beszélgettek a kormány lehetséges megbuktatásáról, ahol az egyik vendég felszólaló kitért egy fontos momentumra, amire már én is gondoltam. Szerinte, ha a nyugdíjasok majd lesznek annyira nem önzők, hogy fontosabbnak tartanak egy olyan kormányt megválasztani, aki itthon tudja tartani, illetve hazacsábítani a fiatalokat, ahelyett, hogy a pénzből mág 10 forintot szétosztanának a nyugdíjasoknak, tehát, mikor eljut a nyugdíjas arra a szintre, hogy az unokája jövője fontosabb lesz neki, mint az ő kis nyugdíja, akkor lehet változás ebben az országban. Addig pedig, míg az átlag nyugdíjast 10 fillérrel (vagy csak annak az ígéretével) meg lehet vezetni és felad bárkit és bármit azért a 10 fillér plusz nyugdíjért, addig nem csoda, ha a fiatalok elmenekülnek ebből az országból. Mivel az ország régóta mindenkiről szól, csak a fiatalok (tizen-, huszonévesek) jövőjéről nem.
Korábban én is megfogalmaztam egy hasonló gondolatot, csak a saját családommal kapcsolatban. Kint éltünk Ausztriában a párommal egy évig. Én az egy év alatt nem tudtam elhelyezkedni, korábban egészségügyi problémák miatt, később mert nem vettek fel, holott jól beszélem a nyelvet. Bár a párom jól keresett, így az anyagiakra nem volt komolyabb panasz. Mégis inkább hazajöttünk, a határ mellé és a párom innen jár ki napi 3 órát. Gondoltuk, hátha itt jobb lesz, itt majd félreteszünk, itt majd nekem lesz munkám, itt majd veszünk saját lakást (régi vágyunk).
Az igazság meg az, hogy a határ mellett lassan megfizethetetlenek a lakásárak (bérlés is, vétel még inkább), a CSOK-ot nem akarjuk előre igénybe venni, pláne külföldi jövedelemre nem is jár, de az ingatlan árakat meg az egekbe szöktette. Megint a kormány undorító mutyiüzlete, hogy csempéssze az állami pénzt bele az ingatlanos haverok zsebébe.
Itt viszont kitérnék a szüleinkre, mert nekik is van szerepük ebben a történetben. Mi mindenképp azért jöttünk haza, hogy itthon lakást vegyünk. Különben kinn maradtunk volna, a télen tisztított utaknál és a kedves szomszédoknál (itthon folyamatos vita van a lépcsőházban, mint egy cigányputri, olyan, ráadásul a tulaj is át akar vágni úton-útfélen, mindent feketén akar csinálni). Közben megemelkedtek az árak, a félretett pénzünk a munkanélküliségem miatt csak csökkent, nem tudunk lakást venni. Kéne még 1-2 millió forint, tudom, hogy a szüleink lazán kisegíthetnének, mivel jobb módúak, de nem teszik. Anyámnak volt egy háza a nagyszüleimtől, amit kiadott bérlőknek, oda nem engedett, oda sem adta (kifizettem volna a húgom részét az örökségből). A nagyszüleink örökségéből kaptunk valamennyit (egy részét még a nagyszülők maguk adták), de a szüleink nem igazán akarnak segíteni. Mástól hallottuk, hogy ha pénzt nem adnak, szokás pl egy házrészt felajánlani, hogy a gyerek legalább a hitelét ráterhelhesse. Ezt sem engedik meg. Közgazdászok vagyunk, tudjuk, hogy bánjunk a hitel dolgokkal, a párom sokszáz ezret keres, fix munkája van, én hamarosan vállalkozásba kezdek, ami szintén fix lesz (már előre megvan minden, mivel magánszemélyként már most is megy). Mégsem segítenek, inkább remegnek, hogy nehogy az ő házukhoz bárki is nyúljon. A pénzükhöz úgyszintén. A nagyszüleinkben ezerszer több segítőkészséget láttam, nekik még fontos volt, hogy az utódok tudjanak boldogulni.
Ezek után az a kérdésem, hogy amikor nekem van egy olyan gyerekkori álmom, hogy külföldön akarok élni (egy dél-európai országban), miért ne menjek? Nem érdemli meg az a szülő, hogy a gyereke itthagyja őt is meg a süllyedő országot is, ha sem a szülő nem segít rajta, sem az állam, önerőből meg még átlag feletti keresettel sem tud lakást venni? Miért maradjak itt egy lakásnak, ami sosem lesz az enyém, meg egy családnak, akiknek nem is vagyok igazán fontos (más téren sem, de ezt hagyjuk)? Aki ki tudná, mégsem húzza ki a gödörből a gyerekét, az nem érdemli meg, hogy az a gyerek is csak a saját boldogságával foglalkozzon, ami ha kell, 2000 km-re innen van?
Kedves 8:25-ös válaszoló!
Köszönöm a kulturált választ.
Igen, a hitelre gondoltam korábban, de van egy bibi a dologban. A testvéremék folyton kéregetnek anyámtól, az elején még adott nekik pénzt, és soha nem adták meg neki, a saját gyerekének könyöröghetett, hogy hol a pénz. Sokkal tartoznak neki. Ezek után én kapni sem fogok, sosem értettem, miért, de egy kalap alá vesznek minket, pedig teljesen különbözőek vagyunk. Pl. szerintem engem azért nem engedtek oda a nagyszülői házba annak idején, mert a testvéreméket sem engedték, nehogy tartozást csináljanak. És hogy ne legyen vita, meg bezzegelés a testvéremék részéről, inkább egyikünknek sem engedett semmit. A testvérem mindent sérelmez, amit én kapok, anyám meg fél tőle, mióta megvan az unoka, fél, hogy elviszi tőle a gyereket (többször meg is fenyegették). Így inkább kicseszik velem (nálam nincs unoka, akit elvegyek tőle...).
Egy szó mint száz, szerintem nem menne bele, de ha esedékes lesz, azért lehet bepróbálkozom.
A külföldre költözés témája bonyolult számomra, nem biztos, hogy valaha is elillanna az álmom. Mindenesetre lakás híján lassan inkább próbálunk a költözés felé fordulni, nyelvet tanulni, én többek közt ezért is tanulok programozást, hogy könnyebb legyen kint. Lehet nem is fog kint tetszeni, nyaralni voltunk már kint kicsit hosszabb időre is, de az élet kint más. Ez olyan mint egy szép cipő a boltban, addig nem tudom, hogy kényelmes és jó-e, míg fel nem próbálom.
válasza:Nézd, minden felnőtt ember (és már te is annak tartod magad) a saját maga jövőjéért felelős. Ha a szüleid eddig nem álltak oda eléd felajánlani a lakásvásárlást, akkor felesleges ezen rágódnod, erre várnod, ezen bosszankodnod. Még csak most kezdődik az életed, akkora pofonokat fogsz még kapni jobbról balról, hogy azt sem fogod tudni, merre van az előre, de muszáj lesz tovább menned. Most is tedd azt. Lépj a sarkadra, éldegéljetek a pároddal úgy, ahogy eddig is tettétek, ne várjatok a sült galambra, mert nem fog eljönni...
A szüleidet fogadd el úgy, ahogy vannak, hisz a barátokat megválogathatod, a családodat sajnos nem. Nem vagy annyira rossz helyzetben, mint egy hajléktalan, hisz van hol laknod, van mit enned.
Igazából ha külföldre költöznétek, ott is azt tennétek, amit itt: albérletet fizetnétek - ami kint normális, itthon viszont azt mondjuk rá, hogy az ablakon kidobott pénz. Mérlegelj és dönts, ne anyukádék pénze után siránkozz. Ha mindenáron saját lakást szeretnétek, vegyetek fel hitelt - elvégre két közgazdász jól keres... Ha a párod havi 5-600at keres, abból vígan meg lehet élni, pláne, ha végre te is dolgozni fogsz. Az átlag magyar család havi 2-300 ezerből él.
Azért a szüleimről, akiket annyira ártatlannak képzeltek és védtek, csak néhány személyes info:
- 12 éves koromban anyám megölte a kutyámat, akit imádtam
- a nemrég eltűnt cicámat nem vagyok biztos, hogy nem szintén ő ölte meg, mert tőle tűnt el
- nem tudom, ki az apám, aki felnevelt, nem biztos benne, hogy ő az, de DNS tesztet rajtam kívül senki nem hajlandó csinálni - mindezt 22 évesen egy vita során vágták a képembe
Ennyit az én "szent" családomról. A testvérem meg csak simán bűnöző.
válasza:Nem annak tartom, hanem az. Bevallotta, csak évekkel később.
És igen, meber vagyok, érző ember, akinek fontos a háziállata, annyira, hogy sosem engedné, hogy bántsák, az állatkínzó szülei mégis megtették, mikor módjuk volt rá. Biztos ezért is én vagyok a rossz.
Az ember ennyi ellene elkövetett bűn után már azt várná, hogy a szülei kompenzáljanak felé. Hogy végre tegyenek valami jót is, valami igazán jót. Hogy észhez térjenek, hogy a gyerek nem azért van, hogy elüsse az unalmukat meg hogy legyen kin kitölteni a mérgüket. Valami megvilágosodást várok tőlük, bár sejtem, hogy hiába.
válasza:Döbbenetes, micsoda mérgező családod van.... Még olvasni is iszonyú volt! Gyereke kedvenc háziállatát elpusztítja: ez nemcsak állatkínzás, de gyerekkínzás is.
Ha másra nem jó ez a GYK, arra mindenképp, hogy annál jobban megbecsüljem, hogy nálunk ezek elképzelhetetlenek.
"Az ember ennyi ellene elkövetett bűn után már azt várná, hogy a szülei kompenzáljanak felé."
Én ezt pont fordítva gondolom. Az általad leírtak fényesen bizonyítják, hogy szüleid milyen alávaló emberek. Tehát pont hogy semmi jót nem várhatsz tőlük. Ha jót vársz, csak folyamatosan pofonokba szaladsz bele.
Inkább minimalizáld velük a kapcsolatot (én biztos meg is szakítanám, de nem vagyunk egyformák), hogy minél kevesebbet tudjanak bántani, ártani neked.
Ha jól értem, testvéredtől sem nagyon várhatsz jót. Legszívesebben azt mondanám, hogy el kéne felejteni az egész családot, és csinálni egy másikat (pároddal és majdani gyermekeiddel), ahol szeretet és megbecsülés lesz.
Nekem nem volt rá szükségem, de sokszor emlegetik, hogy az ilyen légkörben felnövő embernek érdemes elolvasnia a "Mérgező szülők" c. könyvet (szerzőt sajnos nem tudok). Próbáld meg, hátha neked is hasznodra lesz.
válasza:
válasza:Igen, persze, szemét, mérgező szülők, de mielőtt a kérdező elkezdené olvasni a könyvet, előtte nyugodtan felköphet, és aláállhat. Ugyan kérdező, meséld már el, hogy mióta nem voltatok képesek megoldani a macskád problémáját? Várj, nem is kell gondolkoznod, kikerestem neked.
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..
AUGUSZTUS óta hagyod, hogy az anyád éheztesse és kínozza a macskádat, pedig érkeztek jó megoldások. Te viszont SEMMIT nem tettél. Valóban nagyon szerethetted, szinte elemésztett az a hatalmas szeretet. Rosszul vagyok tőled, komolyan. És persze azért nem szakítod meg az anyádékkal a kapcsolatot, mert akkor kitagadnának az ÖRÖKSÉGből, ahogy annál a kérdésednél is írtad egy kommentedben.
Mégis mennyit ér neked a meggyilkolt kutyád élete? És a macskádé? Hány milliócskával kompenzálhatná anyád a hatalmas fájdalmadat? Ha majd a gyerekedet bántja (ne vegyél mérget rá, hogy nem teszi, hiszen láthatóan GYŰLÖL), akkor sem teszel semmit, mert jaj, az örökség?
Az anyád pontosan tudja, hogy mivel tud manipulálni téged. A pénzzel. Kihasználja? Igen. Szemétláda? Igen. Te jobb vagy nála? Egy fikarcnyival sem.
Én már a kutyagyilkosság miatt szóba sem álltam volna vele a továbbiakban, bár nekem nem is dollárjelek csillognak a szememben. Nincs az az összeg, amivel kompenzálhatná ezt a gonosz tettet, még ha Darius kincsét ajánlaná fel, akkor sem. Még hogy fát hasogassak neki, meg rögtön ugorjak, ha füttyent, mert különben kitagad... ugyan már. A telefont nem venném fel neki, számomra megszűnne létezni, az összes pénzével együtt ott dögölhetne meg ahol van, akárhogy sipárogna is.
Ha nem tudsz egyedül elszakadni tőle, akkor fordulj pszichológushoz. A férjed bizonyára ezt is örömmel fogja finanszírozni, ha cserébe nem kell fát vágnia, meg az anyádéknak ugrálnia a nagy semmiért, sőt bántásért...
válasza:Nem olvastam el a hozzászólásokat, de anyádék pénzéhez semmi közöd, arra költik, amire skarják.
Te is elmehetsz dolgozni, olyan nincs, ha jol beszéled a nyelvet, hogy nem kapsz állást, mert szobalányokat, szittert, kézilányt mindenhová keresnek...
A párod keres x eurot, és nem tudtok megélni (120e egy lakásra abbol a pénzböl nem sok)? Akkor menj te is melózni, be másoktol várd a megváltást.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!