Túlreagáltam a dolgokat?

Hm, semmi közöm hozzá, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ti később is együtt fogtok élni, bár ez minden kapcsolatban előfordulhat. Egy esetleges szakítást persze te is előidézhetsz azzal, ha irreális elvárásaid vannak, veszekedsz, verekedsz és alapvetően nem tudjátok rendesen megbeszélni a dolgaitokat.

Nagyok az egyéni különbségek is, van olyan férfi, aki mindent szívesen felújít, de a te párod nem ilyen, egyébként az enyém sem, de el tudtam fogadni ezt a tényt, vannak más jó tulajdonságai, a szakmunkát meg más is meg tudja csinálni, amit sokszor a férjem fizet ki, de azért a saját házam felújításánál igyekeztem önállóan intézni a dolgaimat.

Miért nem olyan pasival vagy, aki felér a szintedre? Nem rosszindulatból kérdezem, de nekem is volt hasonló párom, a szitu is majdnem stimmel, de nem sokáig...Meguntam, hogy férfi létére, jóval több munkaviszonnyal a háta mögött tizedannyit se tud felmutatni, mint én, és lózungoláson kívül semmit nem tett a saját jövőjéért.

A leírásodból és a válaszokból tükröződik az, hogy ő egy csóró lúzer melletted, bár te finomabban fogalmazol, úgy, hogy "önállótlan", "csak most kezdett dolgozni", "2-3 hétre lejött és nem adott a háztartásba", emellett nyilván egy büdös vasa sincs, ha munkanélküliként is az anyja adott neki pénzt, meg fel kell hánytorgatni pár BKV jegyet, ami tulajdonképpen a kajájába került.

Anyud segítsége érthető, a lány avagy, szabit vett ki. A sráccal meg másfél éve ismeritek egymást, és egyébként is úgy beszélsz róla, mint egy nyomoroncról. 12 óra munka után nyilván nem az az álma, hogy a más házát pofozgassa, meg ott folytassa a hajtást, úgy, hogy neki tulajdonképpen semmi köze hozzá, és nem is lesz, max az idejét és a munkát öltheti bele ingyen, és cserébe lakhat benne. Viszont, ha szégyellné a szitut, hogy neki semmije sincs, meg nem is tud beleadni semmit a közös életetek alapjaiba, akkor legalább összekaphatná magát, és mással kompenzálhatna. De ő ebben sem partner. Meg úgy az egészből látszik, hogy ég és föld vagytok. Hidd el, te is találsz olyat, aki hozzád való, veled egy szinten van, meg ő is.

"párom 12 órázott a melóhelyen"

Nincs több kérdésem. Jóhogy már főzni nem neki kell ennyi munka után.

Nem túlreagálod, hanem undorító nő vagy. Nem értem mit eszik a párod egy ilyenen. Egész nap dolgozik és a nője interneten alázza a háta mögött.

19-es vagyok, nálunk is ez a helyzet :)

Apukám pincétől padlásig a saját két kezével építette a házunkat, jó sofőr volt, autószerelő, bármit megjavított, sokat barkácsolt, és hihetetlen jó volt a szépérzéke.

A férjem ebből gyakorlatilag semmit nem tud, a "férfimunkáknál" is kisebb dolgokat értek, mint pl. egy polc felszerelése, mert hiába mérnök, egyszerű háztartási gépet szerelni nem tud, nem akar.

Én kinézem youtube-ról, mit kell csinálni, és gond nélkül nekiállok.

Először nekem is rosszul esett, megkérdőjeleztem a férfiasságát, de ahogy "öregedtem", rájöttem, hogy nem ezen múlik :)

Mindenki másban jó, biztosan ő is sokkal jobb valamiben apukámnál, de mivel én aput szinte mindig csak szerelni láttam, ebben nincs viszonyítási alapom.

Tudom, hogy megvéd, állt ki már értem agresszívabban, ha kellett, pedig egyáltalán nem olyan típus. Minden más területen tökéletes a házasságunk, nem ilyen kis hülyeségen kell hagyni elcsúszni.

Egy kicsit engedd el a "férfimunka" sztereotípiákat, és egyből máshogy fogod látni a dolgot. Plusz, nálunk pl., amikor a férjem rájött, hogy erősebb lettem nála, elkezdett magától edzeni, szóval lehet őket inspirálni :))

"Kis dolog volt, normál esetben nem alkalmazok fizikai erőszakot, és nem akadok ki egy kéztörlő miatt. De ott akkor nemcsak hogy tele lett a pohár, de el is pattant."

Te MEGVERTED/ÜTÖTTED?

"Félig jogos volt"

Sosem jogos, hogy egyik ember fizikálisan (lelkileg) bántalmazzon egy másikat. Sosem. Nincs rá indok. Amúgy meg már korábban leírták, egyáltalán nem illetek egymáshoz, legkevésbé sem olvasható ki a soraidból az egymás iránt érzett ragaszkodás. Te törtető vagy (ami nem baj), ő nem, de elvárnád tőle. Ne tervezz vele hosszú időre.