Túlreagáltam a dolgokat?
Párom eléggé önállótlan, és eléggé elhagyja magát.
Nemrég vásároltam házat, az én nevemen van, viszont közösnek gondolom, hisz ő is költözött, szabad beleszólása van bármibe, ő is tervezett ezzel, és várta a dolgot.
Vállalta, hogy segít felújítani, és elvégzi amit egy férfinak el kell.
Édesanyám lejött másfél hétre, hogy ő is segítsen. A hétvégén egész végig melóztunk a házon, párom 12 órázott a melóhelyen. Mi rohangáltunk az anyagokat beszerezni, sokszor vissza kellett menni, nagy volt a stressz és nem is úgy haladtunk, ahogy szerettünk volna.
Párom számon is kérte második nap, hogy mi mit is csináltunk pontosan. Közben ugye fel is tartottak a volt tulajék, mert még vittek el cuccokat.
Páromat fuvaroztam ezeken a napokon, tehát nem busszal járt, de meg is kértem utána, hogy segítsen. Fújja le gyomirtóval a kertet, segítsen sikálni a padlóról a festéket. Neki ez látványosan nem tetszett, pihenni akart.
Ezen meg én akadtam ki, de oké, egyen, üljön le, utána csatlakozzon. Elkezdte a padlóról felszedni spaklival a festéket, csinálta 2 percig, majd kiment, hogy rosszul van. Utána visszajött, és anyum kérte, hogy segítsen sikálni a festéket, ami lecsöpögött. Erre ő fogta, és az újonnan vett kéztörlővel kezdte felsikálni a mocskos, festékes padlót.
Na én ezen totál kiakadtam. Hogy nem elég, hogy semmit sem segít, ha segít akkor is könyörögni kell érte, vagy csak ímmel-ámmal csinálja, még a kéztörlőt is tönkreteszi.
Hozzáteszem akkor már agybajt kaptam a kiadásoktól is, kb 250ezret költöttem eddig a felújításhoz szükséges dolgokra, berendezésekre. 5 nap alatt.
Nagyon nagy balhét csaptam, szégyellem is magam érte, mert olyat tettem, amit eddig még soha az életben. Bocsánatot kértem tőle, többször is. Ő is mondta, hogy hibás, és azóta jobban odateszi magát, kötöttünk kompromisszumot. Ám azóta is bánt a dolog. Kis dolog volt, normál esetben nem alkalmazok fizikai erőszakot, és nem akadok ki egy kéztörlő miatt. De ott akkor nemcsak hogy tele lett a pohár, de el is pattant.
Válassz magadhoz hasonló párt.
Te a párodat minden szinten alacsonyabb rendűnek tartod, mint magadat. Ő nem keres annyit, ő nem tudott semmibe anyagilag beszállni, ő nem olyan nyomulós, mint te.
Megértem ha zavar. És az sem biztos, hogy nem a saját hibájából nem ért el még semmit sem. De ha ennyire nem illetek össze, akkor lehet, hogy jobb még az elején lépni, mint x évet elvesztegetni egymás mellett.
Hogy miért olyan házat vettem? Mert csak erre volt pénzem. Miért most vettem? Mert el kellett költöznöm 200 km-re, magam mögött hagyva 2 kutyát, akiket anyum vállalt be, mert velük nem kaptam albit.
1 év után tudtam házat venni. Jó helyen van, pont kifutotta a pénzem, közel van a melóhelyhez, és beköltözhető volt. Megvettem, mert 1 év nélkülük is pont elég volt. Arról nem beszélve, hogy hétvégén látogattam őket, 200 km, és a hócipőm tele volt az ingázással.
Nem hívok szakembert, mert annyi pénzem még nincs. Nem teljes felújítás van, csak lakhatóvá tétel, mert bocsi, én nem szeretek putriban élni, igénylem a higiéniát és a tisztaságot.
Miért csöpögött le? Mert nem tettünk le takarófóliát. Igen, hiba volt, ma már van lent. És hogy miért nem sikáltam fel én? Sikáltam, de pont a mi szobánk volt festés alatt, és este 10kor már mindenki aludt volna. Bocs, hogy befogtam a párom is, hogy segítsen. Ne aggódj, ilyen semmi pasival én se jönnék össze :)
Örülj neki, hogy ti 30 perc alatt megvoltatok vele. Mi fél napot járkáltunk, hogy minden meglegyen minél olcsóbban, kerestünk olyan eszközt, amivel a derékig érő gazt le lehet vágni, és nem kerül csillagászati árba, aztán meg jöttek a bútorokat elvinni a volt tulajék, és nem épp csipkedték magukat. Ezt két nap alatt... hát nem haladtunk. Bocsika.
Goldmund:
Köszönöm a kedves szavakat. Ő választotta a 12 órás munkát. Ez a beosztás tetszett neki, 5 munka közül választotta ki. Szóval ez folyamatos 12 óra, egyik héten 5 nap, másik héten 2.
Míg válaszoltál én is írtam, ő választotta a 12 órás műszakot, ilyen a munkaideje... egyik héten csak szerda-csütörtökön nem melózik, másik héten csak akkor melózik.
Nem tartom alacsonyabb rendűnek, mert lenne esze, csak ambíciója nincs. Sajnos ő most cseppen bele az életbe, és elég nehezen veszi fel a tempót. Én ezt csinálom 18 éves korom óta, muszájból. Ő miattam költözött el a szülői házból, ahol ki volt nyalva a s.egge. Itt én nem teszem, mert nem vagyok az anyja, egyenrangúak vagyunk.
Még nem tudja mennyit keres, de ahogy mesélgette lehet az én fizum felett lesz, vagy nagyjából annyi. Bár csak 1-2 év után. De nem érdekel mennyit keres, ha nem hagyná el magát, és odatenné a testét azokhoz a dolgokhoz, amikhez kell. És ezalatt most nem a házfelújítást értem. A saját céljaiért sem tesz túl sokat.
Szerintem nem reagáltad túl. Amikor belekezdtem az írásod elolvasásába először azt hittem, hogy te vagy a férfi a párod meg egy nő. Bevallom meglepődtem mikor kiderült hogy fordítva van. Hogy egy férfi ennyire antitalentum legyen sajnos ez egyre inkább jellemző a mai fiatal férfiakra. A férjem villanyszerelői végzettséggel új házunk felújításánál képes volt kitanulni a kőműves és vízvezeték szakmát és a mozaik parkettát is ő maga rakta le . Erre azért volt szükség mert saját bőrünkön megtapasztaltuk milyen kókler a szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező szakemberek száma. Állítom a férjem sokkal szebb munkát végzett mint ezek a kutyaütők akiknek erről bizonyítványuk is van. Ha nem lenne két szintes a házunk akkor a szigetelést is ő végezte volna el és most nem ütne meg a guta hogy kifizettünk 3 milliót és örülhetek ha nem jön le a szigetelés. Azóta valahogy gyűlölöm a ezeket a szakikat és bátran kimerem mondani, hogy jó szakembert találni olyan mint fehér hollót látni.
Büszkeséggel tölt el, hogy nekem ilyen ügyes férjem van, viszont az elszomorít hogy a 20-on éves fiam azon férfiak körébe tartozik akiket nem érdekli, hogy tudna javítani, szebbé tenni a lakóhelyét. Mindenért úgy kell könyörögni pedig kicsi kora óta próbáltuk bevonni mindenbe. Úgy hogy valószínűleg a fiamnak tanulmányai befejezése után nagyon sok pénzt kell majd keresnie ahhoz, hogy egy szakemberrel megtudja maga helyett csináltatni vagy pedig el kell tudnia viselnie a barátnője ugyanilyen kiadását mint ahogy te is tetted.
Kérdezőnek már pedig igaza volt! Ne is fogd vissza magad. Én magam részéről hosszútávra biztos nem választanék olyan férfit akit irányítani kell és nem képes férfi lenni az adott helyzetben!
Nem leszek népszerű a válaszommal, de nem, nem reagáltad túl a dolgokat.
Az én férjem is ilyen volt. Tipikus, a száját kinyitni nem meri, inkább elcseszi a munkát, hogy mindent megcsinálj helyette, mert szegényke nem ért hozzá, ugye.
Meg lehet érteni, hogy fáradt volt a párod, ki ne lenne 12 óra munka után.
Akkor szépen be lehet jelenteni, hogy most fáradt, legfeljebb veszekedtek egy sort, és segít legközelebb.
Nem, helyette - gondolom, mert ez a tipikus -, látványos szenvedéssel kikúszott "segíteni", amiben köszönet nem volt, direkt tönkretett egy kéztörlőt, közben imádkozott magában, hogy küldd már el melegebb éghajlatra.
Nyilván nem kellett volna megütni, de hogy kiakadtál, az jogos.
Én is évekig minden férfimunkát elvégeztem itthon, mert a férjem nem tudja, nem tanították, sosem csinálta, nem is ért hozzá, amúgy is béna, azért dolgozik, hogy ne neki kelljen csinálnia, aztán elnézte, ahogy csinálom én, mert engem nő létemre aztán egész életemben vízszerelésre készítettek fel :)
Aztán egyszer stratégiát váltottam. Odaállítottam a munkához, jött a bénázás, a "nemmegy", a végén már látszott, hogy erőlködik hogy valahogy elrontsa, jó nagy rendetlenséget csinált, de nem vettem át, nem veszekedtem, érdekes módon ahogy ment volna a dolgára, sikerült neki rögtön befejezni.
Legutóbb annyira kértem, hogy vágja le a már kimért, bejelölt ablakfóliát míg én felrakom az előző adagot. Persze, hogy nem volt kedve, keresztbe karcolta az asztalt, holott ahogy megláttam a snitzert a kezében, szóltam neki, hogy rakjon valamit alá, de direkt nem tette...
Nem hatott meg vele, nem vettem át, vághatta tovább, annyit ért el vele, hogy tapasztgathatta ő az ablakra a cuccot, mert én pedig látványosan meg tudok sértődni, akkor is, ha egyébként semmi bajom :D
Mióta rájött, hogy nem tudja elérni, hogy dolgozzak helyette, normálisan elvégzi a feladatot. Pedig én még csak nem is szoktam sürgetni.
Sajnos ezek tipikusan azok a srácok, aki helyett anyuka mindent megcsinált, ha neki "nem ment".
Le lehet őket szoktatni róla, hogy állandóan így akarják lepasszolni a munkát, csak nagy kitartás kell hozzá: ahogy az asztalnál is látszott, képesek tönkretenni is valamit, csak lásd, hogy nem alkalmasak rá, hogy számítógépezés helyett bármilyen barkácsmunkát végezzenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!