Mi baja mindenkinek a háztartásbeli nőkkel?

A külföldön teljesen normális dolog, nem minden országra igaz. Sok országban olyan drága minden, hogy szükség van a két fizetésre.

Nekem is kb. mindegy ki mit csinál, akkor viszont gáznak tartom ha pasi halálra dolgozza magát, hogy megtudjon élni a család. (Vagy a nő ha pasi nem dolgozik). Ilyenkor csak veszekedés van..

Engem pont nem érdekel. Sőt bevallom 1-2 évre én is szívesen abbahagynám a munkát és csak a lábam lógatnám. Tovább nem, mert nem bírnám, de azért 10 év munka után hazudik aki azt mondja, nem iktatna be egy hosszabb szünetet. Csak hát akkor az a fránya karrier az arcodba röhög és elrobog melegebb éghajlatra.

Ó de szép lenne egy kis lustizás... Kizárólag gyerek nélkül!

Ugyanis nekem nincsen gyerekem, és dolgozó felnőtt állampolgár vagyok de hiszem és vallom, hogy a gyereknél fárasztóbb MUNKA nincs. Én dolgozom 8-12 órát de se előtte se utána nincs kötelezettségem. (MAx ha hazaviszem a melót)

De egy anya, na az olyan mint a tűzoltók 0-24-ben dolgozik, csak nincs szünnap. Aztán egy dolgozó anya... az meg a világ csodája egész addig amíg a gyerek nem képes egyedül suliba menni. Mert nem elég, hogy dolgozik felelősségteljes felnőttként, de még egy órával korábban is kel, mint rendesen, mert hát ki kell verni a büdös kölköt az ágyból és meg kell reggeliztetni, meg el kell vinni a suliba. Aztán dolgozik, majd elmegy a gyerekért, mire hazacígöli, aztán vacsit csinál, mire ágybakönyörgi. Aztán kezdődik elölről.

Egyetlen porcikám nem kívánja. Asszem hiányzik belőlem az anya gén, de minden tiszteletem az anyáknak! Megérdemelne minden anyuka egy év pihenőt, mikor a gyerek már ovis, hogy csak otthon kelljen lennie amíg a gyerek az oviban van.

Megjegyezném, hogy nekem nincs bajom a háztartásbeliekkel, csak azokkal, akik emiatt jobb anyának tartják magukat. Ezzel az én anyukámat szólják le (ami vicces, hogy sokszor a sajátjukat is, mert a mi korosztályunk általában dolgozó anyáktól született). Egy ilyenre jött ez a válasz:

"Nagyon irigylem az ilyen mindenhol 100%-os nőket. Én is próbáltam gyerekkel. A gond ott kezdődött, hogy a munkahelyemen elvárták, hogy határidőre kész legyek dolgokkal =túlóra, a bölcsiben közölték, hogy 3 órára össze van készítve a gyerek, igaz, hogy 5-ig voltak nyitva, de 5-re is esélytelen volt odaérnem. Aztán ha hazaértem, a gyerek elvárta, (jogosan), hogy foglalkozzak vele, a férjem azt, hogy legyen vacsora, mire este hazajön...stb. és akkor még hol van az összes többi dolog, amit más hobbi szinten munka mellett megcsinál."

Valószínűleg az lesz a kulcs a dologban, hogy apukám nem "elvárta, hogy legyen vacsora", hanem csinált magának kaját, ha éhes volt, nem anyukám hobbijának tartotta a gyerekkel foglalkozást, hanem eljött értem a suliba (anyukám reggel vitt), tanult velem, és úgy általában úgy viselkedett, mint aki a teljes jogú társa a feleségének, nem az egyik gyereke. Mert egyedülálló anyaként tényleg nagyon nehéz lehet, és a szememben az is egyedülálló "anya", akinek a két kiskorú gyereke mellett a harmadik egy harmincas pasi, aki időnként dug vele, de minden másban úgy kell kiszolgálni, mint egy óvodást...