Mi baja mindenkinek a háztartásbeli nőkkel?

Az a probléma, hogy van az a fajta htb., akik miatt általánosítanak az egész kollektívára. Igenis van az a vállfaj, amitől engem is a hideg ráz. Oké, megteheti, otthon ül, de mellé az elvárások, és semmi plusz... az a típus, aki szerint:

-tartsák el, mert ő nő... ha a párom minimálbért keres, akkor is... akkor inkább naponta szapulja, minthogy elmenjen dolgozni

-ha már eltartja a férjem, kellene pénz bejárónőre stb.-re is, nehogy már ő szenvedjen a házimunkával... gyakorlatilag elvárná a régi családmodell által nyújtott előnyöket, de ha már szóba kerül, hogy na de azért régen a nők főztek, mostak, vasaltak, akkor már "ő nem akar lepukkant háziasszony lenni" meg "de hát az XC celeb is ezt csinálja"

-aki még az otthon melegéhez sem tesz hozzá semmit, csak barátnőzik, kávézgat, műkörmöshöz megy, otthon meg nyúzza a pasit, hogy na de most neki ez a cipő, táska kell, és nagy kegyesen néha összefekszik vele

-vagy épp egész nap facebookozik, lógatja a lábát, a hobbijainak él, amelyeknek semmi haszna nincsen a pár közös életét illetően (még azt meg tudom érteni, ha legalább annyit hozzátesz, ha nem házimunkázik, hogy ügyet intéz, megmasszírozza a férjét munka után, csinosítgatja az otthont a KETTEJÜK ízlése szerint... de van, aki ennyit sem tesz meg).

-ha van gyerek, azzal a dadus, bejárónő foglalkozik, vagy nagymama-nagypapa, mert neki nincs hozzá ideje meg türelme

Ezt a típust én is elítélem, főleg, ha amúgy nem így beszélték ezt meg a férjjel, hanem kötik az ebet a karóhoz, hogy mindegy, mit gondoltál, drágám, csak nem feltételezed, hogy én valaha dolgozni megyek, én nő vagyok...

55. vagyok,

Azt hozzátenném, hogy azokat a háztartásbelieket becsülöm, akik viszont tényleg hozzátesznek az otthon melegéhez. Nem egy osztálytársam anyukája volt ilyen. Segítettek a szülői munkaközösségben, programokat szerveztek osztálynak és a saját gyerekeiknek is. Nem az volt, hogy a gyerek csak hírből lát múzeumot. Ott voltak a meccseiken, közben ügyet intéztek, finomakat sütöttek-főztek, jöttek kísérőnek osztálykirándulásokra, a lakás meghittem volt berendezve és csillogott-villogott...

Anyám HTB volt amúgy, hatunkat nevelt föl, miközben apámat alig láttuk, annyit dolgozott. Anyám nélkül nem lennénk az az összetartó, jó család, ami vagyunk.

Az öt legidősebbünk nem is járt oviba, csak egyéves iskolai előkészítőbe, nem is hiányzott. A legkisebb ment egyedül, mert ő sokkal fiatalabb, mint mi. Mikor én 18 voltam, ő meg (a legkisebb) 4, anyám visszament dolgozni.

De ismerek én is olyat, aki megmondta, hogy nincs kedve visszamenni dolgozni. Fogott egy férjet, aki biztosítja a jövőjét anyagilag (és aki feleséget keresett, nem túl nagy elvárásokkal), szült egy gyereket, mire az 3 éves lett, még egyet. De még amikor csak egy volt, azzal is folyton agyonterhelt volt.

54-es

"Külföldön teljesen normális, ha egy nő otthon marad, akkor is, ha nincs gyerek. Elfogadott, természetes, és a kutyát nem érdekli, nemhogy még valaki be is szóljon érte. "

Ne írj már baromságokat. Németországban élek a férjemmel és a gyerekekkel, minden, csak nem normális, ha egy nő otthon ül munka nélkül, pont fordítva.

Épphogy itt csak 12 hónap Elternzeit van (gyedhez hasonló), aztán usgyi vissza dolgozni - ha nem is teljes, de legalább félmunkaidőben visszamegy szinte MINDEN anya.

A 80-as, 90-es években valóban jellemző volt, hogy sok nő otthon maradt a gyerekekkel, de ez már a múlté. És időközben ezeknek az idősödő hölgyeknek a nagyrésze is munkába állt, mert máshogy nem megy, és bizony sopánkodnak most a kassza meg a gyártósor mögött, hogy ha tanultak és dolgoztak volna, nem csak gyereket szültek volna, most nem itt tartanának! Persze, ismerek olyat is aki soha nem ment vissza dolgozni később (többet is) - otthon ülnek, a férjük tojik rájuk magasról, inkább isznak meg haveroznak. A ház meg düledezik, mert 1 fizetésből nem tudják karbantartani.

Á, mindegy, csak annyira mérgesít, amikor dobálóznak ezzel a "máshol, külföldönnel" pont azok, akiknek foggggalma sincs róla. Minden ny-európai országban az a norma, hogy a nő szülés után HAMARABB visszaáll munkába, mint Mo.-n, de valamiért otthon él ez az elfajzott félremagyarázás, hogy nem így van.

A kérdésre válaszolva pedig: Az a bajuk velük, hogy NEM CSINÁLNAK SEMMIT (és itt nem a kisgyermekes, gyedes édesanyákra gondolok, mert ők nem háztartásbeliek, hanem édesanyák...!), csak ülnek a seggükön és bizonygatják, hogy f.*sza az élet úgy, hogy a férjük gürizik helyettük. Nekem, őszintén, pofám nem lett volna nézni soha, hogy a férjem, életem szerelme megszakad a munkában hogy engem eltartson, én meg a seggem vakarom itthon. Na ezért nem bírom az ilyeneket!

Az egyik legjobb barátnőmnek htb volt az anyukája. Volt takarítónőjük, és az anya nem csinált otthon semmit.

Akkor evett házi kosztot, mikor átjött hozzánk, egyébként rendelték a kaját. Az én anyukám meg normális munkaidőben dolgozott, de amíg otthon éltem, soha nem rendelt semmit, pizzát is ő maga sütött.

NEM CSINÁLNAK SEMMIT (és itt nem a kisgyermekes, gyedes édesanyákra gondolok, mert ők nem háztartásbeliek, hanem édesanyák...!), csak ülnek a seggükön és bizonygatják, "hogy f.*sza az élet úgy, hogy a férjük gürizik helyettük. Nekem, őszintén, pofám nem lett volna nézni soha, hogy a férjem, életem szerelme megszakad a munkában hogy engem eltartson, én meg a seggem vakarom itthon. Na ezért nem bírom az ilyeneket!"

És aki mondjuk tanul,és olyat amit nem lehet munkával meg gyerekekkel össze egyeztetni?Az nem a seggét vakarja hanem a jövőért (ha nem is dolgozik egyenlőre de) tanul!

59-es, bocs, de aki tanul, pl. nappali tagozaton diplomázik, az tanuló/egyetemista szerintem, nem háztartásbeli. Háztartásbeli az, aki nem dolgozik, nem tanul, hanem a "háztartással" foglalkozik.

Aki napi 6-8-10 órában tanul, az egy teljes napi elfoglaltság szerintem, és senki nem szokta háztartásbelinek nevezni!