Mi baja mindenkinek a háztartásbeli nőkkel?

" Mindössze arra céloztam, hogy nem tetszik az a családmodell, amelyben az anya feladata rohangálni a gyerekkel óvodába, iskolába, háztartást vezetni, emellett dolgozni rendes munkaidőben, vagy ha nem bírja, akkor részmunkaidőben kevesebbért, vagy otthon maradni és feladni az önálló keresetét. Eközben az apa dolga annyi, hogy kijelenti, hogy "én nem érek haza addigra, bocs". Ilyenkor felmerül bennem, hogy vajon ha te jelentenéd ki, hogy "nem érek rá, bocs", akkor is evidens lenne-e, hogy minden őrá hárul és oldja meg valahogy. "

Ezzel maximálisan egyetértek.

Nem értem, mire jók az olyan "családok", ahol az anya házirobot+dadus, az apa meg csak a pénzt hozza haza, egyébként egy vacsorát nem tud megfőzni vagy elmenni a saját gyerekeiért az oviba, isibe, és egyébként is a gyerekkoruk 70%-ánál nincs jelen, mert a munkája fontosabb.

Ezért mondom mindig inkább hogy dolgozok én is, dolgozik a férjem is, így 4-5 között mind a ketten hazamehetünk, és nem csak az egyikőnk része a gyerekek életének.

Mert amit fentebb leírtatok... ennyi erővel egyedülálló anya is lehet az ember, a férj jelen sincs az életetekben.

Honnan veszitek, hogy apuka életképtelen? Tökéletesen tud főzni, csak nincs ideje rá. Este gyereket fürdet és mesét olvas, szabadidejében és hétvégén foglalkozik a gyerekekkel.

Anyuka pedig csak átmenetileg szünetelteti a karrierjét, egyébként tanul, mindig is tanult, nem felejtette el végleg az ambícióit. Nem tudom megérteni, hogy másnak ez miért fáj.

Minden családban kialakul egy munkamegosztás, ami az adott családban, adott feltételek mellett a legjobb.

Nálunk ez lesz.

Ez nem azt jelenti, hogy apa hozza a pénzt, anyának meg kuss. És nem is azt, hogy apuka tehetetlen vagy hogy magasról tesz a gyerekeire. Nem kell mindenfélét belelátni a dolgokba.

Tény, hogy ehhez a felálláshoz kell egy nagyfokú bizalom is a másik iránt. Tudom, hogy vannak nálam szebb nők, okosabbak, vagy izgalmasabbak, vagy bármilyenek, egyszerűen bízom a férjemben, és ez nagyon jó érzés.

Megértem, hogy nem mindenki vágyik erre, megértem, ha valaki másképp csinálja, egy dolgot nem értek meg, azt a rengeteg mocskolódást sokak részéről, mai ebben a majdnem kétszáz hozzászólásban benne van. Csak az vegye magára, akire vonatkozik.

Szép álmokat, én itt tényleg befejeztem.

Oké utolsó de ez teljesen értéktelen , amit leírtál. A férjnek esténként jut fél órája a gyerekre... Meg hétvégén. Szerinted ez normális? Sosem értettem az ilyet, mire jó ha az egyik fél alig látja a saját gyerekeit?

És mindez mert az anyuka lusta dolgozni..

"Eközben az apa dolga annyi, hogy kijelenti, hogy "én nem érek haza addigra, bocs". Ilyenkor felmerül bennem, hogy vajon ha te jelentenéd ki, hogy "nem érek rá, bocs", akkor is evidens lenne-e, hogy minden őrá hárul és oldja meg valahogy.

Nem kritizálni akarom a htb-k életét, de sokan mintha kényszerből választanák az általad leírtak miatt, mert nem az az alternatíva, hogy egyenrangú félként éljenek egy kapcsolatban, hanem az, hogy kvázi egyedülálló anyák legyenek, akiknek mellesleg van ugyan egy palijuk, de nem sokra mennek vele."

Én pontosan ezt érzem az én életemben. HTB vagyok,de nem azért mert ezt választottam,hanem mert nincs más választásom.Illetve egy lenne,az pedig az,hogy mivel apuka rommá karrierezi magát (kértem,hogy keressen mást,ahol kevesebb a munkaidő,de nem akar,a pénz miatt) dolgoznék én is,de akkor a babysitter neveli a gyereket...ezt pedig köszönöm nem.Megfordult a fejemben már a válás is,de akkor anyámmal nevelném a gyereket.Ez sem biztos,hogy a gyerek érdekét szolgálja.

Szóval van akinek ez tényleg kényszer,de szerencsémre csak átmenetileg.

"Oké utolsó de ez teljesen értéktelen , amit leírtál. A férjnek esténként jut fél órája a gyerekre... Meg hétvégén. Szerinted ez normális? Sosem értettem az ilyet, mire jó ha az egyik fél alig látja a saját gyerekeit?

És mindez mert az anyuka lusta dolgozni.."

Már bocsánat, de ez rohadtul az ő magánügyük. És igen, szerintem sem ideális, de sok oka lehet, hogy így van, és ha kettejük közt mindenki érdekének figyelembe vételével ez a konszenzus jött létre, akkor a kívülállóknak is bele kellene ebbe nyugodni. Csak éppen Magyarország a tízmillió anyós országa, ahol mindenki jobban tudja, mit hogyan kéne a MÁSIKNAK csinálni...

Az apa jelenléte, valós mintaadása rohadtul nem csak azon múlik, hogy percre kiszámolva mennyi időt tölt a gyerekkel. Ülhet ő egész nap otthon, eltölthet órákat a gyerekei mellett ha közben üres szemmel mered a tévére/tabletre/telefonra. És visszafelé: ha csak 30 percet van velük, de azt rendszeresen, valódi odafigyeléssel, aktívan tölti, megvannak azok a "rituálék", szokások - pl. fürdetés, esti mese - amik apához kötődnek a gyerek fejében, akkor sokkal többre mennek ezzel. A gyerek fejében nem az eltöltött idő mennyisége fog megmaradni, hanem az élmény. És aztán ott vannak a hétvégék, amikor jó esetben azért többet is együtt vannak.

Itt azért sokan el vannak tévedve. Nem azért nincs ideje apukának a gyerekre, mert anyuka lusta dolgozni, hanem mert nem válogathatunk kedvünkre a munkák között, hogy én olyat akarok, aminek x óra x perckor vége van... még a tanult embereknél sincs így. Most csak az én családomat nézem, ketten vagyunk nagykorú gyerekek, akik még a szülőnél élünk egyelőre (én júliusban költözöm el), mind a 4en diplomásak vagyunk, nem büfészakon, és egyedül anyukám az, akinek úgy van munkája, hogy heti 5 munkanapból 3-on haza tud érni 7 előtt (és öcsémmel pl. tudtunk válogatni mindketten a munkahelyek között, mert jó szaktudásunk van). Ahol apa nem tud foglalkozni a gyerekkel, az nem azért van, mert AZÉRT KÉNYTELEN ELVÁLLALNI az este 6-7ig tartó melót csillió forintért, mert anyuka lusta, hanem mert örül, hogy talált magának jól fizető munkát. Mintha úgy lenne, hogy hasraütésszerűen elmegy anyu-apu dolgozni, mindkettő pillanatok alatt talál korán végződő munkát, aztán együtt otthon a család... max. ha 4-6 órás munkákat találnának mindketten, de abból meg nem tudnak egy családot fenntartani, mert a béka segge alatt vannak a fizuk ilyen munkákért, kiv. ha mázlija van az embernek.

De nyilván, ez is azért van, mert az anya lusta... ilyen helyzetben, ha megtehetik, és megvan a bizalom, akkor nekem az szimpatikusabb, hogy anya itthon van, és megy a gyerekekért, viszi orvoshoz, edzésre, szakkörre, minthogy az rámaradjon a nagyira, a nagytesóra meg a bébiszitterre.

Mi is kulfoldon elunk 5 gyerek van soha a jaro szulesi szabain kivul egy napot nem maradtam otthon egyszeruen anyagilag katasztrofa lenne.

Most mar 2 gyerek kirepult 3 lakik itthon

Mi igy oldottuk meg mint sokan itt

Terhesseg alatt a 36 hetig heti 36 oraban (4/5 napban dolgoztam ) 36-41 hetig otthon dolgoztam tovabb admit es konnyu telefonos munkat.

Szules utan 16 hettel visszamentem heti 3x8 oraban dolgozni es otthon plus egy napban admin.

Ferjem a szules utan 5 helyett heti 3 napban dolgozott plusz egyet otthon.

A gyerekeket egymast valtva hoztuk vittuk megbeszelve uszaslecke tanc lovaglas ki kit visz hoz taxizik

Iskola utan (itt 08:30 -15:30) napkozibe mentek 16:30 onnan vittuk felvaltva haza oket.

fozes mosas takaritas ugyancsak szigoru beosztas szerint ment aki szabad volt az intezte.

Szerencsere a legfiatalabb most mar 8 eves igy lassan kimaszunk ebbol a hozom viszem idoszakbol.

A terv az ha o is egyedul tud jonni menni akkor en otthon meg egy napot vallalok es a ferjem ujra 4 napot fog dolgozni.

De oszinten ez a munkaido nagyon jol bejott es ket kereset boven eleg nekunk igy egyere tobb idonk marad egymasra is.